Szakítani a hagyományokkal

– Már a meccs elején majdnem kihúztam a karját, felállt belőle, de jól megfájdulhatott a karja – idézte fel a történteket a Paksi Atomerőmű SE 26 esztendős versenyzője. – Megintették, aztán sikerült eldobnom, erre kaptam egy vazarit. Szerintem ippont ért, bár még nem néztem vissza a videofelvételeket. Kekisvili fáradt volt, de kitartóan jött előre, s végül "össze tudott gyűjteni", és megnyerte a meccset. A biztos vezetés tudatában ugyanazt kellett volna csinálnom, amit egészen addig…
– Mindez az elődöntőben történt, előtte három ellenfelét is le kellett győznie.
– Az első fordulóban erőnyerő voltam, így meg tudtam nézni az első ellenfelem meccsét. Az algériai Yagoubival korábban már találkoztam, s tudtam, hogy a földharcban nem túl ügyes, gondoltam, megpróbálom a földön megverni, végül karfeszítéssel nyertem. Következett a kanadai Marceau, ő nem volt túl erős, ennek ellenére nem volt sima meccs.
– A negyedik körben a franciák világbajnoki ezüstérmese, Fernandes volt az ellenfele. Ellene Párizsban senkinek sincs túl sok esélye…
– A Bercyben ezen a napon többen voltak, mint a világbajnokságon. Azt gondoltam a meccs előtt, hogy a közönség mellett a bírók is vele lesznek, tudtam, hogy intésekbe nem nagyon mehetek bele, mert akkor elúszik minden. Fernandes nagyon verekedős srác, adtunk is egymásnak pofonokat, alaposan megrugdosott, még akkor is kaptam, amikor a földön voltam. Szerencsére a bírók nem nézték el, úgyhogy ő is gyűjtötte az intéseket. Egyenlő állásnál, egy perccel a vége előtt dobtam rajta egy jukót, ezután már hiába verekedett.
– Az elveszített elődöntő után jött a bronzmeccs, amelyet a pontok alapján fölényesen nyert meg. Az ukrán Szavinov egyetlen értékelhető akciót sem tudott összehozni, és intésből sem szerzett pontot.

– Azért nem volt ilyen egyszerű! Ügyes dzsúdósról van szó, tavaly ő győzött le a moszkvai viadal elődöntőjében, aztán meg is nyerte a versenyt. Igaz, utána Varsóban már én voltam a jobb kettőnk csatájában. Ezúttal nagyon keményen bekezdett, de hamar elfáradt, én meg egyre jobban koncentráltam. Kétszer intették, én pedig már nem akartam kockáztatni, óvatos voltam. Amúgy elég ideges nap lehetett ez a többieknek, mert akárcsak Fernandes, Szavinov is elkezdett rugdosódni, két másodperccel a vége előtt már a földön feküdtem, amikor hasba rúgott. Ránéztem a bírókra, széttártam a kezem, mégis, hogy van ez… Leléptették Szavinovot, persze, ez akkor már nem változtatott a tényeken.
– Miért van az, hogy az ellenfelei könnyen kijönnek a sodrukból?
– Mit mondjak? Elég kellemetlen lehet ellenem küzdeni…
– A bronzérem mellett negyven ranglistapontot is kapott, ezzel a rangsorban a hatodik helyre ugrott előre, ez már kvótát érő pozíció. Milyen eredményt kell elérnie a hátralévő versenyeken, hogy meg is tudja tartani?
– Sok függ attól, hogy a riválisok miként szerepelnek, de úgy érzem, egy Világkupa-éremre még mindenképpen szükség lesz. Persze, a legjobb az lett volna, ha Kekisvili ellen nem hibázok és bejutok a döntőbe…
– A Hungária-kupán lesz alkalma javítani.
– Ne is mondja, tartok tőle egy kicsit. Nagyon sokan érkeznek, azt hallottam, több mint négyszázan indulnak majd, egyébként is a hetvenhárom kiló a legnépesebb súlycsoport, de most még több riválissal kell számolni. Mivel Kovács Anti és Ungvári Miki sem szerepelhet, úgy érzem, nekem kellene jó eredményt elérnem. Érdekes, a budapesti versenyen valamiért nem megy, nem szoktam jól szerepelni. Remélem, sikerül szakítani a hagyományokkal…