Marion újra vágtat

Marion Jones 504 nappal legutóbbi versenye, a 2002-es madridi Világkupa 100 méteres női síkfutásának megnyerése után, számára viszonylag szokatlan környezetben teszteli majd gyorsaságát. A háromszoros olimpiai és ötszörös világbajnok fedett pályán rajtol. Bár teremben is rendkívül jó eredménnyel büszkélkedhet (6.95 másodperces 60 méteres egyéni csúcsa mindössze három századmásodperccel marad el a világcsúcstól), legutóbb jó régen, 1998-ban szerepelt tető alatti viadalon. Hogy a Millrose Games elnevezésű viadalon mire lesz képes, egyelőre nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy ha ki mer lépni a nyilvánosság elé, akkor nagyon bízik abban, hogy a közönség azt a Marion Jonest látja majd viszont, akit másfél évvel ezelőtt is csodált.

Tim Montgomery Junior 2003. június 28-án látta meg a napvilágot az észak-karolinai Duke University kórház falai között. A földkerekség leggyorsabb párosának – Tim Montgomery a 100 méter világcsúcstartója, Marion Jones pedig ezen a távon minden idők második legjobb eredményének birtokosa – gyermeke még szüleinél is fürgébbnek bizonyult, hiszen hetekkel későbbre várták, így az akkor rendkívül csalódott apa egy glasgow-i hotelben üldögélt, és tehetetlenül rágta az öklét, miközben párja életet adott gyermeküknek. Már akkor, sőt Jones terhességének első pillanatától fogva biztos volt, hogy az atlétanő ott lesz az athéni olimpián – már ha kiharcolja az indulás jogát az amerikai válogatón. A szakirodalom szerint a sportolók szülés után magasabb szinten képesek teljesíteni. A legkiválóbb példa erre Sonia O’Sullivan esete: az ír távfutónő második gyermeke születése után három hónappal negyedik lett a mezeifutó-világbajnokságon, amivel bronzéremhez segítette Írország csapatát.
Marion Jones is hasonlót tervezgetett, amikor tavaly a párizsi világbajnokság alkalmával az Eurosport szakkommentátoraként feltűnt a képernyőn. A francia fővárosban is látszott rajta, hogy nincs messze a csúcsformájától. Az interjú során – akkor még őt faggatták az újságírók – azt mondta, remekül halad az edzéseivel, és meglepően jó eredményekre képes. Tavaly augusztus utolsó hetében arról is lehetett hallani, hogy a szeptember 5-i brüsszeli Golden League-viadalon már láthatja őt a pályán a nagyérdemű. Ebből persze semmi sem lett. Hogy miért, csak találgatni lehet.
Mielőtt az okok taglalásába fognánk, szögezzük le: Marion Jones született zseni. Csodagyerek volt, akiből a legfényesebb csillagok egyike lett. Már 1991-ben felhívta magára a figyelmet, amikor 15 évesen negyedik lett az amerikai bajnokság 200 méteres számában, és csak hajszálnyival maradt el a tokiói vb-szereplés lehetőségétől. Egy évvel később 200-on 22.56-ot futott, ami azóta is fennálló korosztályos világcsúcs. Sőt 100 méteren ötödik lett az amerikai bajnokságon, így a barcelonai olimpiára nevezhető lett volna a 4x100-as váltó tagjaként. A szakemberek azonban akkor még nem adták meg neki a lehetőséget. Elment kosárlabdázni, begyűjtött egy egyetemi bajnoki címet az Észak-Karolina irányítójaként, szerepelt az Egyesült Államok egyetemi válogatottjában az 1995-ös universiadén. Még abban az esztendőben kétszer is eltört a talpcsontja, ezért felhagyott a labdapattogtatással.
Az atlantai olimpia évében egyáltalán nem versenyzett, 1997-ben viszont szinte minden nyerhetőt megnyert.
Azóta valóságos diadalmenet az élete. Helyhiány miatt ezúttal nem sorolnánk fel az összes sikerét, három olimpiai, öt világbajnoki címe és három Vk-elsősége önmagáért beszél.
Csakhogy le kell írnunk Marion Jonesszal kapcsolatban azt a fránya dopping szót is. Félreértés ne essék, eszünkbe sem jut vádaskodni. De a tények tények. A 2000-es olimpia egyik, ha nem a legnagyobb botrányát Marion Jones akkori férje, C. J. Hunter szolgáltatta. Bár az amerikai küldöttség hallani sem akart a súlylökő-világbajnok doppingügyeiről, valahogy csak kitudódott, hogy a behemót ember korábban többször is fennakadt az ellenőrzések során. Az emlékezetes sydneyi sajtótájékoztatón a könnyzápor nem hatotta meg a világot, Hunter eltűnt a sportvilág süllyesztőjében. A feleséget azonban senki sem zaklatta udvariatlan kérdésekkel. Néhány hónappal később szűkszavű sajtóközleményben tudatták, hogy útjaik elváltak.
A következő, ugyancsak nagy visszhangot kiváltó esetet már új szerelmével, Tim Montgomeryvel élte végig. Mint ismert, 2002 őszén a páros mellett feltűnt az egykori doppingguru, Charlie Francis. Ben Johnson egykori trénere titokban elvállalta a világ leggyorsabb párosának felkészítését. A kínos ügy kitudódott, s a világméretű felháborodás akkora volt, hogy még a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) is közleményt adott ki, amelyben nyomatékosan arra kérte a párost, hogy minden kapcsolatot szakítson meg az edzősködéstől örökre eltiltott kanadaival.
Nem sokkal ezután érkezett a hír, hogy Marion Jones babát vár, így kihagyja a 2003-as szezont. Csakhogy a már említett eurosportos interjúban a futónő határozottan állította, hogy igen közeli a visszatérés dátuma. No igen, csakhogy ez még a világbajnokság nyitányán volt, néhány nappal később pedig már állt a bál Kelli White doppingbotránya kapcsán. A bemutatkozás elmaradt, pedig akkor hivatalosan még szó sem volt a THG-ről. Később aztán igen, sőt kiderült, hogy az új szuperdoppingot előállító Balco cég kuncsaftjainak listáján Marion Jones neve igen előkelő helyen szerepel.
Fel sem tételezzük, hogy egy újszülött édesanyja doppingszerekkel tömje magát. Az azonban mégis furcsa, hogy Jones neve időről időre olyan emberek és esetek kapcsán bukkan fel, akik és amelyek körül kétség sem fér a csaláshoz. Most azonban, amikor megnyugodni látszanak a kedélyek doppingügyben, hősnőnk elérkezettnek látja az időt a színrelépéshez. A kétségkívül meglévő vádakra az atléta a következőket válaszolta a visszatérése előtti sajtótájékoztatón: "Sajnos sokszor beszennyezik a nevemet a doppingbotrányok kapcsán. De aki ismer, és figyelemmel kíséri a pályafutásomat, tudja jól, én éppen a tiltott szerek használata ellen harcolok. Jó is lesz, ha már a futásomról beszélnek az emberek, nem másról."