A vízhajtó vezetett a bukáshoz

Dankó Ilona az üggyel kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta az MTI-nek:"Már a világbajnoki felkészülésem során komoly gondjaim voltak a fogyasztással, hiszen a kanadai világbajnokságot megelőzően a szeptemberi, kecskeméti Messzi István-emlékversenyre, majd az egy hónappal későbbi kisbéri országos bajnokságra sem tudtam lefogyni. Sajnos a súlyproblémámmal egészen a vébé kezdetéig küszködtem, s miután a vébé előtt néhány nappal átutaztunk a dominikai edzőtáborból Kanadába, még mindig négy kiló felesleg volt rajtam. Minden megengedett eszközzel próbáltam hozni a súlyomat, de erre képtelen voltam. Ismert dolog volt számomra, ha nem sikerül a fogyasztásom, el sem indulhatok a világbajnokságon, hiszen súlyfelesleggel nem állhattam volna dobogóra a plusz hetvenöt kilós súlycsoportban sem, ahova Laczi Katalint és Varga Viktóriát nevezték. Ha pedig nem tudtam volna elindulni Vancouverben, nemcsak az esetleges saját olimpiai szereplésem, hanem a női csapat kvalifikációja is veszélybe került volna. Sportolói pályafutásom vége felé járva életem nagy lehetősége előtt álltam, amit semmiképpen sem akartam kihagyni. Ezért vállaltam annak kockázatát – a rajtlista előzetes ismeretében –, hogy a testsúlyom csökkentése végett vízhajtót veszek be. Kijelentem, hogy ezzel az ügyet lezártnak tekintem, más nyilatkozatot nem teszek. Mindezt tudattam Dolovai Tamással, a Magyar Súlyemelő-szövetség elnökével is."