Ladányi marad...

"Ladányi nemzetközi sztár lehetett volna…" – olvasható abban a közleményben, amelyet az S.a.S. Sportmarketing Iroda adott ki arról, hogy Ladányi Balázs, a Dunaújvárosi AC válogatott csatára vasárnap már a szlovák Extraliga második helyén álló Slovan Bratislava harmadik sorának centereként korcsolyázhatott volna ki a jégre, amennyiben a Dunaújvárosi AC hozzájárul az átigazolásához. De nem tette…
A miértre választ keresve érdemes idézni néhány kitételt a közleményből: "A szenzációszámba menő pozsonyi bemutatkozásból a dolgok jelenlegi állása szerint semmi sem lesz, a magyar játékos nem lesz nemzetközi sztár, nem fog szerepelni az európai hoki élvonalában. Pedig a kulisszák mögött hetek óta szívós szervezőmunka, sorozatos egyeztetés folyt, több sportvezető és szervezet próbálta egyengetni a 27 éves dunaújvárosi csatár nemzetközi karrier felé vezető útját… A megállapodás megkötéséhez már minden megvolt: Ladányi helyet kapott volna a pillanatnyilag a szlovák Extraliga második helyén álló csapat harmadik sorában, megfelelő fizetést és lakást biztosítottak volna neki, hazaengedték volna a válogatott mérkőzéseire, és ami talán jelenlegi klubja, a Dunaújvárosi AC szempontjából – anyagi helyzetük ismeretében – a legfontosabb, továbbértékesítés esetén a Slovan és a DAC (50-50 százalékban) részesült volna a vételárból. Mindezt a szlovák csapat elnöke írásban vállalta. A DAC kért mindezeken felül augusztustól több juniorkorú szlovák játékost cserébe, valamint Ladányi jelentős összegű elmaradt bérének rendezését, de ebbe a pozsonyiak érthető módon nem mentek bele. Nem titok, hogy a Slovanban játszó hokisok meglehetősen kapósak a nemzetközi játékospiacon, mint ahogy az sem, hogy ezek a játékospiaci vételárak általában hat számjegyűek, euróban. Az igaz, hogy mivel április végéig Ladányit még szerződés köti a Dunaújvároshoz, addig a klub elvileg pénzt is kérhet érte, de az is igaz, hogy utána már semmit, sőt, akkor elesik a továbbigazolásból származó jelentős bevételtől is. Ráadásul a DAC már eddig is jelentős összeggel tartozik a játékosnak… Örült a nem mindennapi lehetőségnek Ladányi Balázs is, és most érthetően el van keseredve, hiszen élete, sportkarrierje valószínűleg legnagyobb, legígéretesebb esélyétől fosztották meg. Nem járt volna rosszul a Dunaújváros sem, mivel nemzetközi tekintélyének, nevelőegyesületi rangjának növekedése mellett néhány hónap múlva jelentős összeghez juthatott volna – így viszont a játékos szerződésének áprilisi lejártakor el kell viselnie, hogy Ladányi, remélhetően megkapva elmaradt illetményét, ingyen távozhat. "
Szélig Árpád, a dunaújvárosiak szakosztályelnöke viszont egészen másként látja a történteket: "Az egész ügyről pénteken kora délután hallottam először – mondta. – A sportmarketing-iroda két tulajdonosa keresett az ajánlattal, amelyet némi mérlegelés után nem fogadhattam el. Ladányit élő szerződés köti a klubhoz, s ebben azt is megfogalmaztuk, hogy milyen ajánlat esetén bontható fel a megállapodás, márpedig a szlovákok ajánlata köszönőviszszonyban sincs ezzel. Az egyik legdöntőbb érv az volt, hogy most egyetlen fillért sem kaptunk volna a játékosért, csak egy bizonytalan ígéretet, hogy amennyiben eladják, abból részesedünk. Azt is szerettük volna, hogy a bajnoki döntőn játszhasson, mert nélküle teljesen esélytelenek vagyunk az Alba Volán ellen. Számunkra fontos a bajnoki döntő, reményeink szerint televíziós közvetítés is lesz, szponzorokat keresünk, de Ladányi nélkül ezeknek semmi értelme, bemehetünk a szövetségbe, és már most odaadhatjuk az aranyérmet az Albának. A jelenlegi helyzetünkben egyszerűen nem tehettem meg, hogy elengedem, még akkor sem, ha tudom, hogy április után mindenféle ellenszolgáltatás nélkül mehet oda, ahova akar. Egyébként, ha így lesz, annak – és ezt őszintén mondom – nagyon örülök majd, mert valóban szenzációnak számítana, ha egy magyar hokis a szlovák élvonalban játszhatna. De sajnos ez most egy olyan ajánlat volt, amely a játékos, a Dunaújváros és a magyar hoki érdekeit nézve csak az elsőnek lett volna maradéktalanul jó."
Tulajdonképpen mindkét fél álláspontja érthető, ám mégiscsak elgondolkoztató, hogy a két évvel ezelőtti világbajnok és tavalyi bronzérmes Szlovákia egyik legjobb csapatával szemben – információink szerint – mennyi követeléssel áll elő egy magyar klub: pénz, Ladányi visszajöhessen a bajnoki döntőre, a majdani továbbértékesítésből származó bevétel fele, a nyártól három kölcsönjátékos, a hokissal szembeni tartozás – ami már négy hónapnyi fizetés – átvállalása és hogy mindig elengedjék a válogatott mérkőzésekre. Kétséktelenül ezek egy része teljesen természetes, de így egyszerre még felsorolni is sok. A sportág nemzetközi viszonyait ismervén nem lenne meglepő, ha ezek után a pozsonyiak azt mondanák, miért foglalkoznának egy magyar hokissal, ha ennyi baj van vele. Persze az is igaz, hogy valószínűleg nekik nem a bajnoki aranyérmük múlik vagy múlhat Ladányi Balázson…