Luc Alphand síelőnek is remek volt (lesikló-világbajnok) és autóversenyzőnek is az. Ô volt az első (még tavaly), aki dízelkocsival szakaszt nyert a sivatagi show-n (2003-ban), és kedden a második szakaszgyőzelmét is megszerezte.– Hogyan értékeli a mostani szelektív szakaszt?– Remek volt, bár nem számítottam szakaszgyőzelemre. Jó kis szakasz volt, nagyon gyorsan mentem a fák között, és élveztem az ugratókat. A szakasz második felében por volt, azt hittem, utolértem Schlessert, de Peterhansel volt az. Két méterre voltunk tőle, de azután rálépett a gázra, és többé nem láttuk. Számomra nagyon fontos, hogy versenyben vagyunk a dobogós helyezésért Schlesserrel. Nyerni mindig nagyszerű érzés, kár, hogy a Mitsubishik olyan iszonyú távol vannak tőlünk.– Azért az sem piskóta, hogy két BMW van a legjobb öt között. Van csapaton belüli verseny ön és De Mevius között?– A pihenőnapon hosszú megbeszélésen vettünk részt, hiszen senkinek sem érdeke, hogy az egymás elleni harcban esetleg mindkét BMW kiessen. Más taktikát dolgoztunk ki, de hogy mit, az titok.– Sokan mondják, hogy ez a Dakar az utóbbi évek legnehezebbje. Egyetért?– Volt két piszok kemény nap, amit a gyári csapatoknak iszonyú nehéz volt teljesíteni, a privátoknak azonban majdnem lehetetlen. De még így sem mondhatjuk, hogy túl vagyunk a nehezén, hiszen Tidzsikdzsánál újabb dűnés szakasz következik. Még szerencse, hogy én szeretem a dűnéket.– Mennyire veszélyes a Dakar? Veszélyesebb, mint a síelés?– Nem, mert a versenyautóban megvéd a bukóketrec és a sisak. Ezt a sportot amúgy sem a veszélyei miatt űzi az ember, hanem azért, mert élvezi.– A pletykák szerint önt megkereste a Mitsubishi. Igaz ez?– Tárgyaltunk. A Mitsubishi jó csapat, gyors pilótákkal. Mindig ők rajtolnak először, és a célban is elsők. Természetesen szeretnék csatlakozni hozzájuk, de a BMW-nél is jól érzem magam, és a szerződésem az idei Vk-futamokra még ide köt.