A Fiumei úti kórházban fekszik Palik László, aki a Dakar hatodik napján, az OuarzazateTan-Tan szakaszon volt kénytelen feladni a versenyt navigátorával, Darázsi Gáborral, mert egy jobb hátsó durrdefekt miatt hatalmasat esett.
Itt kell megjegyezni, az ötfordulatos bukfenc belső kamerás felvételét azóta is minden este megmutatják a táborban az esti vetítéskor, elrettentő példaként. Szóval Palik László körülbelül 16 órát zötykölődött egy kocsiban, mire Casablancába ért.– A kórházsátorban összevarrták a kezemet, majd tettek rá egy gipszet – kezdte Palik. – Aztán Casablancában felvágták a sebet, és megint begipszelték. Ez volt az a pillanat, amikor megszöktünk Ancsival (Marsi Anikó, a pilóta kedvese – a szerző), és felültünk az első repülőre.– Mikor érezte, hogy nagy a baj? – Már a táborban, a baleset után. A reptérről egyenesen a Fiumei útra jöttünk, ahol először is leteremtettek, hogy miért ettem a repülőn, késleltetve ezzel a beavatkozást, majd közölték, néhány órán múlt, hogy egyáltalán még van kezem. – Hogyhogy? Mi történt? – Attól, hogy a sebre gipszet tettek, nem tudott gyógyulni, sőt, a gipsz alatt valamiféle fertőzés alakult ki. Most van a kézfejemen egy tizenöt és egy tízcentis nyitott vágás, amelyek segítségével megszüntették a vérömlenyt, valamint egy ötször öt centis rész, ahol elhalt a bőr. – Ezért lesz szükség az újabb műtétre? – Igen. Valahonnan máshonnan kell pótolni az elhalt bőrszövetet, úgyhogy körülbelül összesen két hetet leszek kórházban. De a közérzetem jó, mert kedves emberek vesznek körül, mindenki szeretettel fordul felém. Persze azért közben a szívem szakad meg, hogy nem lehetek ott a mezőny tagjaként Bobo Dioulassóban.