Darázsi: fő a sportszerűség!

De a lényeg: mind a hárman megérkeztek az atari táborba. Szalay Balázs és Bunkoczi László elsőként. "Már csak tíz kilométerre voltunk a szakasz végétől, amikor elakadtunk a homokban – idézte vissza Dakar-újonc navigátor. – Kézzel ástunk, mert semmilyen szerszám sem fért a kocsi alá. Iszonyúan erőlködtünk, ám csak egy-egy métert haladtunk előre – annyit, amilyen hosszú a homokfutó volt –, a puha talaj miatt. Két órán keresztül küszködtünk, teljesen felőrlődtünk idegileg. Annyira, hogy a gyomrom nem vette be az ételt a táborban, pedig egész nap nem ettem semmit."
A pilóta, Szalay Balázs már a hatodik Dakarján indul, úgyhogy bőven vannak tapasztalatai az éjszakai ásást illetően, de mintha az ő ráncai is megszaporodtak volna 24 óra alatt. "Jól kezdtünk, de aztán megint meglazult az ékszíjfeszítő, és elszakadt az ékszíj – úgy látszik, ebből fogyasztunk a legtöbbet az idén – mondta Szalay. – Ja, és még a rajt előtt mindenkihez odajött néhány katona, és kért ötven eurót azért, mert áthaladunk Zouerat tartományon. Mivel fegyver volt náluk, fizettünk. Nem hiszem, hogy ránk lőttek volna, de a Frontera gumijainak épségét sem akartam kockáztatni."
Másodikként a Szalay Dakar Team kamionja érkezett a táborba. A Darázsi Zsolt, Hajnal Károly, Tagai Róbert triónak már ezen az éjszakán odaadhatták volna a fair play díjat, mivelhogy körülbelül két órán keresztül húzta-vonta a dűnés szakaszon Liszi László autóját. A dízel Mitsubishi minduntalan elakadt, úgyhogy egy idő után már le se kötötték a kamionról. "Húztuk magunk után, mint a rongyot" – írta le találóan a helyzetet Tagai Róbert, a MAN navigátora, aki a World Rally Cart (a hazai bajnokságban a testvérével egy Subaruval autóznak) cserélte fel ideiglenesen a kamionra. Egyelőre úgy tűnik, tetszik neki az újfajta kihívás, bár nincs hangja és a tagjai teljesen elgémberedtek, mivel a versenyülése majdnem teljesen kiszakadt a helyéről az egyik ugratónál (a végén már csak egy csavar tartotta a négy helyett). És az sem tetszett neki különösebben, amikor a homokban kellett kereket cserélni – de az vesse rá az első követ, akinek tetszett volna egy ilyen hatalmas kamion esetében.
"Rengeteg időt eltöltöttünk Lisziékkel, körülbelül nyolcvanötször szakadt el a kötél, mire nagy nehezen átráncigáltuk őket a dűnés szakaszon – mondta Darázsi Zsolt, akinek egy percig sem fordult meg a fejében, hogy sorsára hagyja a bajba jutottakat. – Végül mégis otthagytuk őket, mentségünkre legyen mondva: féltünk, hogy túl későn érkezünk a célba. A büntetést pedig nem akartuk megkockáztatni."
Egyelőre nem tudni, Lisziék menynyi büntetést kaptak (mindenki azzal volt elfoglalva, hogy kizárják-e az első női győztes Jutta Kleinschmidtet), az azonban biztos, hogy a dízel Mitsubishit eléggé megviselte a hosszú szakasz. Háromszor kaptak defektet, elfogyott az autóból az összes tartalék, úgyhogy nagyon várták a kamionjuk megérkezését éjszaka. Persze elnyomta őket az álom – nem csoda egy ilyen fárasztó nap után –, és még arra sem ébredtek fel, hogy reggel hét óra tájban a motorosok beindították gépeiket, készülve a rajtra.
Nem úgy Szalayék. Néhány óra alvás után körülbelül egyszerre nyitotta ki a szemét az autós és a kamionos legénység. A két navigátor egymásra nézett, és Bunkoczi megkérdezte: "Fürödtél?" Erre Tagai: "Úgy nézek ki?… Viszont láttam a zuhanyzót!" Ezzel le is zárták egymás közt a tisztálkodás témát, és úgy döntöttek, várnak a következő adandó alkalomig. Végül is néhány milliméter porral több vagy kevesebb az ember bőrén, az már igazán nem számít.
Akkor még nem tudhatták, hogy Tidzsikdzsában (ahogy az már itt lenni szokott) hatalmas szél van, és ha nem is homokvihar, de iszonyú por, ami bekúszik a ruha alá, belopódzik a sátrakba és talán még az ember bőre alá is – legalábbis néhány óra elteltével úgy lehet érezni.
Ennek ellenére nem volt más vágya a magyaroknak, mint elérni Tidzsikdzsáig. Szalay azt mondta reggel: aki ezen a napon sötétedés előtt célba ér, az igazán nagy tettet hajt végre. A "nagy tett" végül senkinek sem jött össze.
Szalayék az első ellenőrző ponton haladtak át este kilenc óráig (az 56. helyen teljesítették a 135. kilométerig tartó részt), csakúgy, mint a Darázsi Zsolt vezette kamionjuk (39. helyen). Liszi Lászlóékról sajnos még ilyen hírekkel sem szolgálhatunk: elrajtolni elrajtoltak nem sokkal dél után. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetnének továbbra is versenyben, hiszen ha reggel az utolsó rajtoló előtt fél órával jelentkeznek a táborban (feltéve, hogy végig tudnak vergődni a pályán), akkor elrajtolhatnak.
Hogy teljes legyen a történet, el kell mondanunk: ezen az éjszakán nem vehetik igénybe a csapatok a szervizútvonalon haladó kamionjaik segítségét, csak azokét, akiket a versenybe neveztek. Lisziéknek pedig az nincs, úgyhogy ha beérnek, saját maguknak kell "gatyába rázniuk" a Mitsubishit. Nem lesz könnyű…