Mexikó válogatottja nyerte meg az Arany-kupát, miután a fináléban, hazai pályán a hosszabbításban stílszerűen aranygóllal legyőzte Brazília U23-as csapatát. Érdekesség, hogy a zöld mezesek, akik a tornán egyetlen gólt sem kaptak, a csoportmérkőzések során is két vállra fektették a fiatal brazilokat (10).
Briseno (a földön) hiba nélkül ôrizte a brazilok egyik ifjú reménységét, Nilmart
Briseno (a földön) hiba nélkül ôrizte a brazilok egyik ifjú reménységét, Nilmart
A mérkőzést mindkét fél nagy elánnal kezdte, igaz, a kezdeti lelkesedés inkább a szabálytalankodásokban, mintsem a helyzetek kidolgozásában látszott. Idővel persze a kapuk is veszélybe kerültek, először a 11. percben, amikor Borgetti kapott kiváló labdát a tizenhatoson belül, ám félfordulatból leadott lövése után a labda a védelemben halt el. A brazilok válasza bő öt perc elteltével érkezett, Kaká bal oldali átlövése a kissé elkéső Diego és a kapu között suhant el. Valamivel később ismét a hazaiak következtek: a 22. percben Pérez lövése után a kapu jobb oldalába tartó labdát Gomes bravúrral hárította, majd pedig Arellano találta telibe a lécet. A játékrész közepe táján a mexikóiak gyakorlatilag ki sem engedték ellenfelüket a saját térfeléről, viszont amikor a braziloknak sikerült kiszabadulniuk a nyomás alól, majdnem betaláltak Kaká révén, ám a Sao Paulo ásza a tizenhatoson belül bemutatott három látványos csele után sután lőtte el a labdát. Meglehet, a házigazdák óriási fölényben játszottak, helyzetkihasználásban nem mutattak többet a selecaónál – a pihenőig García szerezhetett volna vezetést, ám Alex menteni tudott. A második félidőre Ricardo Gomes, a brazilok szakvezetője Carlos Albertót küldte be a szürkén játszó Robinho helyére, de nem telt bele három perc, és majdnem megbánta tettét, a cserejátékos ugyanis nem sokkal a saját tizenhatosa előtt szabálytalankodott, és a szabadrúgásból Pardo csak azért nem lőtte ki a jobb felső sarkot, mert Gomes kapus óriási bravúrt mutatott be. Öt perccel később Osorio tüzelt milliméterekkel a bal kapufa mellé, majd Diego ámokfutása keltett némi izgalmat (a dél-amerikai futballista egymás után két durva szabálytalanságot követett el, ám mivel csak sárgát kapott, mexikói kollégái alaposan megmosták a fejét). Diego aztán a rúgótechnikáját is megcsillogtatta, amikor a 67. percben szabadrúgásból hozta a frászt a hazai drukkerekre – a labda kevéssel elszállt Sánchez kapuja felett. Tíz perccel a rendes játékidő lejárta előtt óriási kavarodás alakult ki a brazil tizenhatoson belül, és bár Gomes rossz ütemben mozdult ki, Pérez nem találta el a kaput. Nem sokkal később a brazil hálóőr javította előző bakiját, Osorno közeli lövését ugyanis bravúrral hárította. A hosszabbítást végül a hazaiak vették sikerrel, a 98. percben ugyanis Osorno, miután a fél brazil védelmet "befűzte”, védhetetlenül lőtt a hálóba, és miután az első találatig játszottak a csapatok, Mexikó 1993, 1996 és 1998 után negyedszer nyerte meg az Arany-kupát. A harmadik helyért már szombaton (magyar idő szerint vasárnap hajnalban) megmérkőzött egymással az Egyesült Államok és Costa Rica csapata, és a kifejezetten fordulatos összecsapást végül az amerikaiak nyerték meg 3–2-re úgy, hogy a szünetben még a ticók vezettek. "A játékosaim igazán megérdemlik a dicséretet, mert tényleg nagyon jól teljesítettek, főleg a második félidőben. A győzelmünk értékét növeli, hogy a Costa Rica-iak is kiválóan futballoztak, Steve Sampson igazán jó munkát végzett” – dicsért mindenkit, többek között az ellenfél amerikai edzőjét Bruce Arena, az Egyesült Államok szövetségi kapitánya. Szavai nem voltak alaptalanok, ugyanis az első félidőben Costa Rica parádézott, elsősorban Rolando Fonseca révén, aki előbb a 24., majd a 39. percben vette be Kasey Keller kapuját (az első találatnál Pablo Chinchilla passzát, a másodiknál Keller hibáját használta ki a csatár). A két gól között Carlos Bocanegra betalált a Costa Rica-iak kapujába, és mint kiderült, ez fontos monentum volt, mivel a fordulást követően Ernie Stewart látványos átemeléssel egyenlített, majd pedig Bobby Convey a tizenhatos sarkáról vágta a labdát a hálóba, eldöntve ezzel a találkozó sorsát. "A legjobbkor szereztem meg az első válogatottbeli gólomat. Remélem, még sok hasonló követi – mondta Convey, míg a vesztes felet trenírozó Sampson a következő szavakkal kommentált: – Nagyon büszke vagyok a játékosaim hozzáállására és erőfeszítésére, főleg amiatt, hogy csak pénteken érkeztünk meg a mérkőzés helyszínére.”