Az ajtó nyitva áll a nők előtt

– A MOB női bizottsága jelenlegi összetételében 2001 ősze óta működik, és azóta többször hallatott magáról – kezdte Faragó Judit, az asztalitenisz-szövetség főtitkára, akit a májusi világbajnokság idején, óriási sportdiplomáciai sikerként, a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség alelnökévé választottak. – Az idén már második alkalommal ítéltük oda a Nők sportjáért-díjakat, ezúttal doktor Kotsis Attiláné és Simóka Bea voltak a díjazottak. Emellett egy kiadványban számoltunk be munkánkról, a nők sportbéli tevékenységéről. Bár most az ülésezés szempontjából mi is nyári szünetet tartunk, tagjaink a saját területükön pihenő nélkül dolgoznak és egyenként kiemelkedőt nyújtanak. Csak példaként említem, hogy olimpiai bajnok párbajtőrözőnk, a kétgyermekes családanya, Nagy Tímea készül az októberi világbajnokságra, doktor Martos Évát a közelmúltban választották be a Nemzeti Sportszövetség elnökségébe, Mező Mária éppen tíz éve közmegelégedésre főtitkára a Magyar Olimpiai Akadémiának, Temesvári Andrea sikerrel vezényli a Világcsoport felé a női tenisz Federation Kupa-válogatottat.– Nemrégiben ön részt vett Varsóban a NOB regionális szemináriumán, amelyet a Nők a sportban témában rendeztek. Milyen tapasztalatokkal tért haza?– A külföldi kollégák irigykedtek, hogy Magyarországon törvény írja elő a nők bevonását a köztestületek és alapítványok döntéshozó grémiumaiba, ami nagy segítség. Hasonlattal élve: az ajtót kinyitották előttünk, mi beléptünk rajta, és csakis rajtunk áll, hogy az ajtó nyitva marad-e a jövőben is. – Mit tapasztal, mennyi erre az esély?– Sajnos vannak sportági szövetségek, amelyeknek hiába van – ráadásul nagyon is sikeres – női "vonaluk”, csak férfiak a tagjai az elnökségüknek. E szövetségek vezetőit újból megkeresem levélben és személyesen is azzal a javaslattal, hogy a munkába vonjanak be minél több nőt. – Saját sportágában, az asztaliteniszben mennyire érvényesül a nők akarata?– A nemzetközi szövetség élen jár ebben a tekintetben, erre példa az én megválasztásom és a májusi vébé idején e témában rendezett világkonferencia. Ezen sajnos meg kellett állapítanunk, hogy a nők aránya a szakemberek, vagyis az edzők, játékvezetők, oktatók, de még a sajtó munkatársai körében is kicsi. Általános tendencia, hogy a női játékosok nem, vagy alig maradnak meg a sport valamelyik területén pályafutásuk befejezése után, úgyhogy van tennivaló bőven. A mi feladatunk segíteni megtalálni és megbecsülni a többszörös szerepvállalásért azokat a nőket, akik tenni akarnak a sportágukért.