"Péntek előtt nem nyilatkozom& Majd pénteken& A hét végére minden kiderül&Napok óta mást sem lehetett hallani Dunaújvárosban, amikor az illetékeseknél a jégkorong jövőjéről tudakolózott az ember. Rossz esetben tehát június utolsó hétvégéjének előestéje akár az ítélet napjaként is bevonulhatott a négyszeres bajnok, hatszoros kupagyőztes alakulat történetébe, ám előfordulhatott s mindenki ebben bízott , hosszú idő után végre biztonság és nyugalom költözik az Acélbikák öltözőjébe. Kedd, szerda, csütörtök eljött végre a nagy nap, és& Tulajdonképpen nem történt semmi. Legalábbis nem oldódott meg semmi. A várt megállapodás elmaradt.
– Eldőlt, hogy nem mi leszünk a megmentők – kezdte Andics József, a Pentele Sport Kft., Héger József mellett, társtulajdonosa. A cég az újvárosi labdarúgók mellett a hokisoknak is segítő kezet nyújtott volna – a Dunaferr jégkorong-szakosztályából Dunaújvárosi Jégkorong Klub Kft. alakult volna, s ezt vásárolta volna meg a Pentele Sport –, így, ha valamivel szerényebb költségvetéssel is, de a következő szezonban is együtt maradt volna a piros-fehér társulat. Egy egyelőre meg nem nevezhető cég száll be a hokiba, ám ők csak abban az esetben vállalnak szerepet, ha a jégkorongozók önkormányzati tulajdonba kerülnek. Ennek megfelelően a szakosztály átkerül a Dunaferrtől a Dunaújvárosi AC-hoz, mely az önkormányzat tulajdona, és az egyelőre titokban tartott cég azt az egyesületet fogja támogatni.– Gondolom, némiképp sértőnek találja a döntést.– Már miért lenne így. Nem sikerült megállapodnunk, ugyanis a Pentele Sport mögött álló támogatói csoportnak voltak feltételei, melyek nehezítették a megállapodást.– Vélhetően személyi kérdésekről volt szó.– Ha nem kérdez neveket, igenlő a válaszom.– Végül is a lényeg az, sikerült megoldást találni a hokisok problémáira.– Remélem, így lesz…– Ez nem volt túl meggyőző! – Nézze, mi konkrét üzleti és szponzorációs tervet dolgoztunk ki, és csak egy cél lebegett a szemünk előtt, megmenteni a jégkorongot. Számításaink szerint hetven-nyolcvan millió forintból működtetni lehetett volna a csapatot, és ennek az összegnek mi hetven százalékát álltuk volna. A másik verzióról nem az én tisztem beszélni, de nem hiszem, hogy ennél jobb feltételeket tud valaki garantálni.– Tehát tényleg nem az anyagiak döntöttek. Haraggal vált el Szélig Árpádtól, a hokisok szakosztály-vezetőjétől? – Eddig arról beszélt mindenki, fuldoklik a jégkorong. Nos, egy fuldokló nem válogat a kezek között. Most többen úgy érzik, leér a lábuk, csak azt felejtik el, a víz még mindig nyakig ér…– Vészjósló szavak.– Nem akarok vészmadárkodni, sőt kifejezetten szurkolok, hogy rendeződjön végre a sportág helyzete. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: a Dunaferr Rt. augusztus 31-től kivonul az egyesület mögül, és a jövőben nem is kíván anyagilag áldozni az élsportra.– Legalábbis, amíg a privatizáció le nem zárul.– Ezt az időszakot, mely számításaim szerint legalább egy év, ki kell bekkelni.– Mi történik, ha a már többször említett országos cég mégsem tudja vállani a terheket?– Megmondtam Szélig úrnak is, számíthat ránk a jövőben is. A feltételeinket ismeri, ha teljesülnek, bármikor készek leszünk segteni.– Reméljük, nem lesz szükség rá, vagy ha mégis, még időben érkeznek!– Biztos lehet benne. Mögöttünk lokálpatrióta támogatók állnak, ha az újvárosi hoki léte azon múlik, magunk is korcsolyát kötünk. Nem fog megszűnni a csapat!