Szakosztályok születnek és mennek tönkre, csapatok emelkednek fel és tűnnek el a süllyesztőben. Jelenleg ez a magyar férfi asztalitenisz& A sportág meglehetősen zaklatott évtizedeket tudhat maga mögött, és ezekben az időkben gyakorlatilag egyetlen gárda jelentette és jelenti az állandóságot: a BVSC.
A BVSC számtalan nehézség ellenére bajnoki címet nyert csapata. Hátul: Asztalos István, Lipovits Gyula, Vej Csin-sin edzôk. Elöl: Varga Zoltán, Jakab János, Németh Károly, Marsi Márton, Molnár Krisztián, Magyar László
A BVSC számtalan nehézség ellenére bajnoki címet nyert csapata. Hátul: Asztalos István, Lipovits Gyula, Vej Csin-sin edzôk. Elöl: Varga Zoltán, Jakab János, Németh Károly, Marsi Márton, Molnár Krisztián, Magyar László
Persze a rossz idők a Szőnyi utat is elérték, a vasutasok is padlóra kerültek nemegyszer, ám esetükben – és ebben is különböznek a többiektől – soha nem lehet azt mondani, hogy vége, hogy nincs tovább: kihúzhatják a lábuk alól a talajt, ők mégis felállnak és kezdik elölről az egészet. Az egykoron többek között Berczik Zoltánt, Rózsás Pétert és Gergely Gábort a soraiban tudó, BEK-et és ETTU-kupát is nyert BVSC legutóbb tíz esztendővel ezelőtt került a padlóra, ám a munkát a Herendi Iván irányításával átvett stáb ismét nekivágott és egy évtized elteltével újra a csúcsra ért: a döntőben a Kecskeméti Profitholding Spartacus elleni kettős győzelemmel (10:6 és 9:8) 1991 után ismét bajnoki címet szerzett, ami amúgy a csapat történetének huszadik aranyérme.
– Ebben az esztendőben sok minden történt idehaza a férfi szakágban, a helyzet sok helyütt, így nálunk is kritikussá vált, ezért nagyon nehéz volt folytatni az évekkel ezelőtt megkezdett, tudatosan felépített szakmai munkát – magyarázta Herendi Iván, a BVSC szakosztály-igazgatója. – De akármi is történt, számunkra mindig, minden körülmények között a játékosok fejlődése volt a cél, s úgy érzem, hogy a mostani bajnoki címünk igazolja a gondolkodásunk helyességét. Az egykoron a kínai válogatottnál is dolgozott Vej Csin-sin fémjelezte és már nyolcfősre duzzadt edzői team minden egyes tagja erőn és a joggal elvárható szinten felül teljesítve dolgozott. – Ezt hogyan kell érteni? – Mostanában nagy divat a panaszkodás, és én nem szeretnék beállni ebbe a sorba, ezért tényleg csak amolyan mellékvágányként jegyezném meg, hogy a csapat anyagi háttere ebben az évben drámai volt: hónapokon keresztül fizetés és mindenféle anyagi támogatás nélkül léteztünk, ráadásul az év elejétől már az addigi lelkes és nagyon sokat segítő támogatónk, a Vörsas Kft. sem tudta ilyen módon segíteni az együttest. Tényleg nem szeretném túldramatizálni a helyzetet, de akadnak, akik már valóban napi anyagi gondokkal küszködnek. Volt egy olyan pillanat, amikor annyira tarthatatlannak tűnt minden, hogy leültünk megbeszélni, mi legyen: ilyen körülmények között csináljuk-e tovább, vagy feladjuk. A csapat erkölcsi tartására jellemző, hogy egyhangúlag a folytatás mellett döntöttünk. – Miben hittek, miben hisznek? – Egyszerűen csak bizakodunk. A MÁV vezetősége részéről már voltak olyan megnyilatkozások, amelyek arra utalnak, hogy egy olyan egyesületet szeretnének, amely a cég imázsát javítja és vonzza a fiatalokat. Fontosnak tartom, hogy az ifjúság a sport felé orientálódjon, ám ehhez egy olyasfajta bázisra van szükség, amilyet mi próbálunk kialakítani és megtartani a szakosztályon belül. És azt sem tagadom, abban is reménykedünk, hogy a mostani sikerünk hatására a szponzorok is jobban felfigyelnek ránk. – Ez már csak azért is fontos lenne, mert a bajnoki cím csak a jéghegy csúcsa, "lejjebb” legalább ilyen sikereket érnek el… – Így igaz, a nehézségek ellenére már csaknem negyedszázada a BVSC vezeti a szakosztályok rangsorát, mégpedig óriási fölénnyel, hiszen nekünk általában annyi pontunk van, mint a mögöttünk következő öt-hat csapatnak összesen. És ha felidézzük az elmúlt évtized korosztályos Európa-bajnoki érmeseit – Bátorfi Zoltánt, Varga Zoltánt, Gárdos Róbertet, Zwickl Dánielt – akkor látható, hogy mindannyian BVSC-nevelések. Most a még ifjúsági korú Jakab Jánoson a sor, aki ugyan nem nálunk kezdett játszani, de talán nem tett neki rosszat, hogy most már a Szőnyi úti szakmai stáb foglalkozik vele… Most azt kellene elérnünk, hogy ő és az ugyancsak tehetséges Molnár Krisztián, az említett elődökhöz hasonlóan, ne torpanjanak meg a felnőtté válás után, hanem a mostani lendületüket a későbbiekben is megtartsák. – Ez még a távolabbi jövő, de közben azért a közeli hónapokra is gondolni kell. Milyen lesz az új szezon BVSC-je? – Először is remélem, hogy valamivel könnyebb anyagi helyzetben lesz, bár e tekintetben a szóbeli ígéreteken kívül másra egyelőre nem számíthatunk. Ennek ellenére ez a csapat nagyon akarta már a sikert és nagyon együtt van, amit jelez, hogy a játékosok mindenféle előzetes ígéret nélkül aláírták a Bajnokok Ligája selejtezőjében való induláshoz szükséges regisztrációs lapot, azaz elkötelezték magukat, sőt csatlakozott hozzájuk a Postástól eljött Lindner Ádám is. Az új idényben tehát a bajnoki döntőben játszott Németh Károly, Marsi Márton, Varga Zoltán, Magyar László négyes fogat mellett Lindnerre és a már korábban említett Jakabra és Molnárra is számíthatunk, azaz komoly verseny lesz a csapatba kerülésért. – Úgy tűnik, nagyon makacsak és továbbra sem adják fel… – Miért tennénk? Céljaink vannak, és ezekért dolgozunk ezután is, ezek nélkül felesleges csinálni bármit. Továbbra is a honi élmezőny meghatározói akarunk lenni, és a nemzetközi színtéren is szeretnénk mindig előrébb lépni. Ez, mondjuk, most nem lesz könnyű, ugyanis már elkészítették a Bajnokok Ligája selejtezőjének beosztását, ahol az Európa-bajnok Boll-lal felálló német Gönnern lesz az ellenfelünk, ráadásul idegenben. De hát nekünk itt nem lesz veszítenivalónk, tartson a meccstől inkább az ellenfél…