Az atlantai olimpián bronzérmes párbajtőrözőnk a tavalyi, moszkvai Európa-bajnokságon is harmadik lett, majd a lisszaboni világbajnokságon egyedüli magyarként döntőbe jutott.
Hiába az akkori jó szereplés, az idén nem "duplázhat” Imre Géza, ugyanis kézsérülése miatt nem sikerült kiharcolnia az egyéni indulás jogát az októberi világbajnokságon, így Havannában csak csapatban szerepelhet. A jövő hét végén kezdődő kontinensviadalon azonban egyéniben és csapatban is pástra léphet. A kubai világbajnokságon nemcsak az olimpiai kvalifikáció miatt fontos a jó szereplés, hanem azért is, mert a kétszeres, 1998-ban és 2001-ben világbajnok férfiválogatottunk az elmúlt évben nem úgy produkált, ahogyan azt sokan várták a fiúktól. – Ha egy fontossági sorrendet állítanénk fel az idei világversenyek, vagyis a kvalifikációs Világkupa-viadalok, a világ- és az Európa-bajnonkság között, hányadik helyre tenné a kontinensbajnokságot?– Ezúttal az Európa-bajnokság nem olyan fontos, mint mondjuk a Világkupák vagy a vébé, hiszen nem számít bele az olimpiai kvalifikációba. Ettől függetlenül a presztízsértéke továbbra is nagy. No és a kapitányra is hathat a válogatáskor egy esetleges jó szereplés. – A vívóktól mindig érmeket vár a közvélemény és a szakma is. Nem rak ez pluszterhet a csapatra? – Azt kell hogy mondjam, már megszoktuk, és jó érzés, ha várnak valamit az embertől. Azt hiszem, sokkal rosszabb lenne, ha azt mondanák, csináljunk, amit akarunk, mert úgysem vagyunk képesek semmire. – A múlt év felemásra sikerült a férfi párbajtőrözők számára. Moszkvában Boczkó Gábor aranyérme mellett ön és Kovács Iván bronzérmet szerzett, a csapatban viszont csak nyolcadikok lettek. Aztán következett a liszszaboni világbajnokság, ahol egyéniben egyedül ön jutott a legjobb nyolc közé, a csapat pedig újfent nem nyert érmet. Mi lehet az oka ennek a egyenetlen teljesítménynek? – Ez a szereplés benne van a mi vívásunkban. De meg kell jegyeznem, hogy az összes fegyvernem közül a férfi párbajtőr mezőnye a legkiegyensúlyozottabb. Ha megnézzük egy-egy világbajnokság indulói listáját, míg máshol ötven-hatvan versenyző van, addig nálunk szinte mindig száz-százötven. A csapatok között, pedig van öt-hat olyan válogatott, amelyik nyerhet. – Kiktől tart a leginkább?– A franciák magasan kiemelkednek a mezőnyből, nekik még a második vonaluk is olyan vívókból áll, hogy simán nyerhetnek. Mellettük ott vannak a németek és az olaszok, akik szintén nagyon jók. Aztán a "keleti blokkból” az orosz–ukrán–észt trió is rendkívül erős, no meg a svájciakat és az osztrákokat sem lehet lebecsülni. – Tegyük fel, október van, véget ért a világbajnokság és az egész idény. Mikor tekintene vissza elégedetten az évre?– Ha a kvalifikációs versenyeken és a világbajnokságon sikerülne úgy szerepelni, hogy kicsit nyugodtabban néznénk a következő viadalok elé. Szeretnék mindenképpen érmet szerezni a világbajnokságon, mert a kvalifikáció szempontjából az nagyon nagy előny lenne a többi válogatottal szemben. A legfontosabb pedig hogy kijussunk Athénba, mert a sydneyi olimpiáról lemaradt a csapatunk.