A kicsiknek fontosabb

Az esemény sportértékét illetően nem szeretnénk előítéleteket ébreszteni senkiben, de tény, hogy a legerősebb csapatok nem a lehető legjobb összeállításukban fognak szerepelni, ellenben a kisebbek játékosai számára pillanatnyilag nyilván nincsen ennél fontosabb feladat. Ugyanakkor ne feledjük, hogy például a franciák keresve sem találhatnának jobb tesztlehetőséget a jövő évi, portugáliai Eb előtt.
Érdekes, hogy rajtuk kívül csupán egy korábbi győztest találunk a mezőnyben. Az 1997-ben fölényesen diadalmaskodó Brazíliáról van szó, Argentína, Dánia és Mexikó azonban egyaránt hiányzik. Ha már a brazilokat említettük, valószínűleg a világbajnoki címvédő keretét tépázta meg leginkább a FIFA és a sztáregyesületek marakodása. A 23 futballista között mindössze kettő olyan van, aki a tavaly a Távol-Keleten az aranyéremig masírozó csapatban stabil kezdő volt: a gárda legnagyobb sztárjává előlépő, a "három R-ből” hírmondónak maradó Ronaldinho és az idény nagyobb részében sérüléssel küzdő, alig néhány hete egészséges Lúcio. Bár találunk még néhány ismert szambást – Emerson, Kléberson, Belletti, Juan, Dida –, a társaság nagy részét olyanok teszik ki, akik még a brazil bajnokságban sem feltétlenül tartoznak az első vonalhoz. Ennek oka, hogy javában folyik az ottani pontvadászat, ezért a klubok – mindenekelőtt a Libertadores-kupa elődöntőjében is érdekelt bajnok Santos – nem engedhették meg maguknak, hogy kulcsjátékosaik az óceán túlpartján rúgják a bőrt, miközben odahaza rangadókat kell játszaniuk.
Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány tehát kedvére kísérletezhet, ennek egyébként is nagy hagyományai vannak a braziloknál. Támadóként például nem lesz nehéz kitűnni a selecaóból, mert a hivatalos nevezési adatok szerint Parreira csupán négy gólvágót vitt magával (Adriano, Gil, Ilan, Luis Fabiano), akik eddig együtt mindössze nyolcszor léptek pályára a nemzeti tizenegyben. Más kérdés, hogy a "C-válogatott” főpróbája pompásra sikerült, 3–0-ra győzött ugyanis Nigériában.
A vb-címvédőhöz képest a hazaiak félelmetes sereget vonultatnak fel. David Trezeguet, Emmanuel Petit és Patrick Vieira sérülés miatt ugyan hiányozni fog, Zinedine Zidane és Claude Makelele meg a Real Madrid bajnoki hajrája miatt nem csatlakozhat, egyébként mindenki ott lesz, aki számít. Thierry Henryra egykori monacói csatártársa távollétében alighanem a szokásosnál is nagyobb teher hárul majd, különösen a gyászos, mielőbb feledtetni kívánt vb-teljesítmény fényében. "Gólokat kell lőni, mert ha valakinek ez a dolga, mégsem képes rá egy kiváló együttesben sem, akkor az elsősorban az ő hibája. Nem tudom, most többet remélnek-e tőlem az emberek, mint egyébként, de hozzá vagyok szokva a magas követelményekhez. Mivel már tapasztaltnak számítok, az is a feladatom, hogy példát mutassak a fiatalabbaknak” – mondta a clairefontaine-i edzőtáborban az Arsenal 46-szoros válogatott labdarúgója. Az első ellenfélről, Kolumbiáról szólva megjegyezte: "Ismerjük a dél-amerikaiak játékstílusát, sohasem tartottuk könnyen kezelhetőnek.” Henry tudja, mit beszél: 1998-ban, otthon csak aranygóllal múlták felül Paraguayt, Uruguayjal négy évvel később 0–0-t játszottak, a kettő között pedig barátságos meccsen kikaptak Chilétől.
Az Henry londoni csapattársával, Robert Piresszel készült interjújában a L’Équipe nevű sportlap is azt feszegette, mennyire tekintik fontosnak a Konföderációs Kupát a "kékek”. "Mindannyiunknak pontosan tisztában kell lennünk vele, mi a célunk ezen a tornán. Azért vagyunk itt, hogy a lehető legjobban felkészüljünk a 2004-es Európa-bajnokságra” – jelentette ki a vb-ről sérülése miatt lemaradó középpályás.
A török válogatott kis túlzással otthon érezheti majd magát, úgy hírlik, a 300 ezres franciaországi kolónia nagyon ki akar tenni magáért. A várakozásoknak nehéz lesz megfelelni Senol Günes legénységének, mert a tavalyi bronzérem után a közvélemény vélhetően nemigen érné be kevesebbel. Náluk is lesz persze néhány hiányzó, köztük Hakan Sükür, Ilhan Mansiz és Emre Belözoglu, ám öszszességében a végső győzelemre is esélyes alakulattal vágnak neki a vetélkedésnek.
Winfried Schäfer, az Afrikai Nemzetek Kupája-győztes kameruni tizenegy német mestere nem titkolja, hogy a csalódást hozó világbajnokság után aranyéremmel szeretne vigasztalódni. Közölte, ha a megszerzésére nem is venne mérget, a döntőbe jutásra mindenképp képesnek tartja az általa irányított "szelídíthetetlen oroszlánokat”, akik között nem lehet ott az Olympique Marseille védője, Salomon Olembé.
Bruce Arena, az Egyesült Államok éppen generációváltással bajlódó szakvezetője érdekes módon nem a sikerességet tekinti az egyedüli célnak. Azt mondta, az ő feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt: nyerjen mecseket a csapat, de közben képes legyen kipróbálni minél több tehetséges fiatalt. "Az a különbség a vébé és e torna között, hogy itt kevesebb idő van a pihenésre, de a feszültség is kisebb. Ezt ki kell használnunk” – tette hozzá.
Nem könnyű megítélni, mekkora játékerőt képvisel a kolumbiai együttes, amelynek szövetségi kapitánya, Francisco Maturana nélkülözni lesz kénytelen a Libertadores-kupa elődöntőjében viaskodó két klubcsapat, az Independiente Medellín és az América Calí labdarúgóit. Nincsenek efféle gondjai a japánokat gardírozó brazil legendának, Zicónak. Úgy vélte, a franciákkal szemben ugyan kevésbé esélyesek a tanítványai, Kolumbia és Új-Zéland esetében viszont nincs különösebb oka rá, hogy túlságosan tisztelje a riválist. "Ha az első meccsen, Új-Zéland ellen jó eredményt érünk el, a másik két találkozó is könnyebb lesz. Csak attól félek egy kicsit, hogy a fiúk túlságosan is izgulnak” – aggodalmaskodott Zico. Az imént emlegetett új-zélandiak jelentik a bizonytalansági tényezőt a tornán – az mindenesetre jó ajánlólevél, hogy saját kontinensbajnokságukon Ausztráliát megelőzték.

Ki milyen jogon vehet részt?

A tornát eredetileg arra találták ki, hogy az egyes földrészek legjobbjai küzdjenek meg egymással. Így jogot szerzett az indulásra a kontinentális tagszövetségek által rendezett helyi vetélkedések hat győztese: Franciaország (Európa), Kolumbia (Dél-Amerika), Kamerun (Afrika), az Egyesült Államok (Észak- és Közép-Amerika), Japán (Ázsia) és Új-Zéland (Óceánia). Világbajnokként kvalifikálta magát Brazília, Törökország pedig beugróként kapott helyet, mivel a vb-ezüstérmes németek visszautasították a meghívást.


A Konföderációs Kupa részletes menetrendje és résztvevői