Még nem oldódott a feszültség

Látszott rajta, nehezen oldódik benne a feszültség, mely vélhetően a tavalyi, elbukott döntő óta nőtt körülötte folyton-folyvást, s nem csökkent a – magyar csapat által először – megnyert Interliga-finálé után sem. Aztán szép csendesen bement az öltözőbe, ahol a játékosok önfeledten énekeltek – a rajongók megannyi Botond módjára kívülről döngették az ajtót –, ám még ekkor sem látszott rajta egy cseppnyi boldogság vagy elégedettség.
"Nehéz megemészteni, ami velünk történt – kezdte Jan Jasko, a csütörtök este két év után ismét bajnoki címet nyert Alba Volán szlovák vezetőedzője. – Kedden úgy indultunk Újvárosba, hogy ha törik, ha szakad, lezárjuk a sorozatot, megnyerjük a döntő negyedik meccsét is. Erre, alig negyedórával a kezdés előtt, kiderült, hiába is győznénk, mindenképpen lesz folytatás, hiszen az elnökség elfogadta az ellenfél óvását. Azok után, hogy a versenybíróság nem egészen egy nappal korábban elutasította! Ilyet a világon nem lehet máshol megtenni, csak itt, Magyarországon.”
A Volán vezetői a derbi előtt el sem merték mondani a játékosoknak, hogy elmarad a bajnokavatás, csak a sok csatát megélt, a csehszlovák válogatottal rengeteg kiélezett helyzetben bizonyító mester tudta a kispadon, hogy a fiesta siker esetén is halasztást szenved.
"Szörnyű volt látni a végső dudaszó után, hogy a srácok egymás nyakába borulva ünnepelnek – folytatta a fehérvári csapat mellett a válogatottat is irányító szakember. – Értetlenül néztek a kispad, a díszpáholy felé, mi történt, miért nem örülünk velük. Gondolom, el tudja képzelni, ezek után milyen hangulatban készültünk az ötödik, pontosabban a megismételt első mérkőzésre.”
A találkozó előtt nem is lehetett vele kommunikálni. Elgyötört arccal álldogált a palánk mellett, figyelte az övéi melegítését, a gárda állapotára vonatkozó kérdésre csak egy "Inkább hagyjuk!” mondattal válaszolt. Ezek után némiképp érthető, hogy percekkel a végső összecsapás után is
csak lassan, nagyon lassan oldódott fel.
"A társaság egész évben javuló formát mutatott – így a bajnok trénere. – A sérülések miatt a vártnál nehezebben lendültünk bele, de lassan összeálltak a sorok, hatékonyabbá vált a védekezésünk, és ezzel együtt jönni kezdtek az eredmények.”
Való igaz, amíg a szezon első felében néhányszor botlottak a közlekedésiek – a Kontinentális Kupa második körében Oswiecimben vagy a debreceni Magyar Kupa-fináléban –, addig az idény második részében szinte nem is tudtak hibázni, előbb az Interliga alapszakaszában diadalmaskodtak, majd a folytatásban az aranyat is bezsebelték, s a honi pontvadászatban sem akadt igazi ellenfelük. (Csak úgy mellékesen. Az Interligában, a HKM Zvolen elleni zólyomi derbin a szlovák extraligás csapat a legjobbjaival állt ki a kék-fehérek ellen, ám így is kikapott az északi szomszédainknál a mai napig kissé lenézett magyar egylettől.) S hogy mi áll a sikerek hátterében?
"Régóta vallom, mindennek az alapja a jó védekezés – értékelt Jasko. – Ondrejcik érkezésével stabilabb lett a védelmünk, a kapuban pedig Budai Krisztián rengeteget fejlődött, érezte, hogy megbízom benne, s hétről hétre kiválóan teljesített. A két szlovák csatár, Fedor és Rusznyák igazi profiszellemet és nagy-nagy magabiztosságot csempészett a jégre. A sorsdöntő szituációkban el merték vállani a befejezéseket, meg mertek reszkírozni olyan dolgokat is, melyekről a magyarok esetleg azt gondolták, könnyelműség lenne megpróbálni. A második sorunk (itt játszanak a szlovákok, és az immáron magyar útlevéllel büszkélkedő, de eredetileg szintén az északi szomszédból érkezett Sille Tamás – a szerző) a döntő során végig rengeteget vállalt, gondoljunk csak a második fehérvári meccsre, ahol Rusznyák pillanatok alatt gólt szerzett a hirtelen halálban. Persze nemcsak a légiósok érdeme a siker, a tavalyi döntő óta mindenki a revánsvággyal feküdt és kelt. Velem együtt…”