Menekülés a kiesés elől

A hatszoros magyar válogatott labdarúgó, Lőw Zsolt egyesülete az utolsó helyről rajtolva 2003-ban több pontot szerzett, mint egész ősszel: a rajton idegenben győzte le 3–0-ra a Leverkusent, majd megverte a Bochumot, a Hannovert és – szintén vendégként – a Werder Brement is, miközben a 3. tavaszi fordulóban a Hansa Rostock elleni bajnokin nem esett gól. Lőw egyetlen percet sem mulasztott, sőt a bajnokság során is csak egy találkozót hagyott ki – éppen a soron következő rivális, a Bayern München elleni idegenbeli fellépést.
– Mi történt önökkel télen?
–Ez nagyon összetett dolog –kezdte a légiós. –Úgy gondolom, hogy az ősszel is lehetett volna hasonlóan jó sorozatunk, de valamitől nem tudtunk jól szerepelni, és a sikertelenség miatt egyre idegesebbek lettünk. A kudarcok elvették a kedvünket, nem hittünk igazán abban, hogy tudunk győzni. Azt gondolom, ez a menetelés talán kicsit túlzás, a miénk nem ilyen jó csapat, de nincs mit tennünk, nyernünk kell, mert az élvonalban akarunk maradni. Az igazi Cottbus talán az őszi és a tavaszi közt van félúton. Nem is nevezném sorozatnak a sikereinket, egyszerűen menekülünk.
–Messziről úgy tűnik, hogy a gárda szerkezetén is módosított Eduard Geyer vezetőedző.
–Igen, átálltunk a négyvédős rendszerre, ami mindenkinek, nekem is sokkal jobban fekszik. Télen ideális körülmények között tudtunk készülni és kipróbálni az új hadrendet. A Rangers és a Sahtar ellen is működött a taktika, ez pedig mindenkinek visszahozta az önbizalmát.
–Fogadott volna arra a bajnokság kezdete előtt, hogy huszonkét forduló után ugyanannyi ponttal állnak majd a táblázaton, mint a Bayer Leverkusen?
–Nem, de jó lenne, ha mondjuk nem a tizennegyedik és a tizenhatodik helyet elfoglalva állnánk így, hanem előkelőbb pozícióban. Az ősszel mi szerepeltünk minden várakozás alatt, tavasszal pedig a Bayer. Sejtettük, hogy gondban lehet a Leverkusen, de erre azért mi sem számítottunk. Azt azért elmondhatom, hogy én vagyok az egyik legnagyobb szurkolója a tavalyi BL-döntősnek. Biztos vagyok abban, hogy a Leverkusen nem esik ki a legjobbak közül, nekünk viszont nagy szívességet tehet azzal, ha egymás után legyőzné az ellenlábasokat. Nekünk még jól is jött, hogy nem a Hannover, hanem a Bayer nyert a két együttes legutóbbi mérkőzésén.
–Ôsszel is sokan voltak a cottbusi tribünön, gondolom, most, hogy sikeresek, sokkal népszerűbbek.
–Kicsit más a szurkolók hozzáállása Németországban, mint máshol. Itt akkor sem volt lincshangulat, amikor anynyi pontunk volt, mint az újszülött katicabogárnak. Akkor is kijöttek tizenötezren a bajnokikra. Tavasszal idegenbe is több ezer szurkoló kísér el minket, és a Bayern elleni mérkőzésre 18 200 belépőt adtak el, de még tízezren szerettek volna vásárolni jegyet. Szerencsére én a családomnak és a barátaimnak tudtam jegyet szerezni, így ők itt lehetnek majd ezen a fontos találkozón.
–Azt hiszem, akkor sem veszik a fejüket, ha nem győzik le a Bayernt, hiszen egyértelmű, hogy klasszis csapattal találkoznak.
–Ez így van, de volt már rá példa, hogy a Cottbus jött ki győztesen a párharcból. Reméljük, a történelem ismétli önmagát.
–Valóban: két évvel ezelőtt Sebők Vilmos szerezte a találkozó egyetlen gólját, gondolom, nem bánná, ha ismét magyar lőné a győztes találatot.
–Szép lenne, de nem ez a legfontosabb. Először is nyerjünk egy nullára, ennél nincs lényegesebb. Ha ez nem sikerül, akkor is jó lenne pontot szereznünk, ez is nagy siker volna. És ha ezek közül valamelyik összejött, akkor már én is rúghatok egy gólt. Persze, a találatnak csak akkor tudnék igazán örülni, ha pontot vagy győzelmet érne. Bár azt gondolom, nem sok lehetőségem lesz a kapu elé kerülni, nem hiszem, hogy mi diktáljuk majd az iramot. Viszont, ha helyzetem lesz, akkor kihasználom.
–Valószínűleg önnek valóban a védekezésre kell elsősorban összpontosítania. Kivel találkozik majd a legtöbbet az ellenfélből?
–Ezt most még nem tudom megmondani, de az szinte biztos, hogy világsztár jön majd szembe szinte mindig.
–Ez nem mindennapi meccs lesz. Nem izgul?
–Nincs bennem különösebb drukk. Ez itt a német első osztály, ahol az egyik héten a Schalke, aztán a Dortmund, utána meg a Bayern az ellenfél, csupa nagycsapat. Engem biztos feldob majd az, hogy világsztárok ellen lépek pályára, miként az is doppingol majd, hogy rengeteg néző előtt játszunk.
–A kiesés ellen harcoló csapatnak mindegy, ki az ellenfél, muszáj pontokat gyűjtenie.
–Minden meccsen úgy lépünk pályára, hogy győznünk kell, de nyilván nincs tragédia, ha a Bayern ellen döntetlent játszunk. A lényeg az, hogy mindenki hisz a sikerben, és abban, hogy nem esünk ki az élvonalból. Ezért küzdünk foggal-körömmel, ez a legfontosabb. Egyre inkább reálisnak is tűnik ez a cél, de még messze van a bajnokság vége.