Az elégedett magyar labdarúgó

– Mindig ilyen körültekintően vezet?
– Ó, nincs nekem semmi bajom ezzel a baloldali közlekedéssel – feleli a csatár, aki másnap meglátogatta testvérét, Krisztiánt a válogatott edzőtáborában. – Igaz, előfordul, hogy az index helyett az ablaktörlőt kapcsolom be, de a sávot mindig eltalálom. Az egyetlen kellemetlenségem az volt, amikor egy hete ötven fontra büntetett meg a rendőr, mert nem volt bekapcsolva az övem. Meglepődtem ezen a kegyetlenségen, ilyen apróbb kihágásokra nem szoktak odafigyelni, de kiderült, Nicosiából jöttek át valami ellenőrzésre, ezért nem tudtam megúszni.
– Netán a larnacai közegek ennyire kedvelik?
– Ismernek már, de ne higgye, hogy a büntetőcédulák miatt, hanem szerencsére a pályáról. Nem nagy város ez, mindenki ismer mindenkit, és jó érzés, hogy szeret a közönség. Cél a gond nélküli bentmaradás, ezt alighanem teljesítjük, ráadásul a kupában is állunk még, úgyhogy egy nyugodt fél év vár ránk.
– Akkor gyanítom, nem is vágyik egyelőre haza.
– Miért vágynék? Nem olyan rossz itt, ebben a napsütésben… Fél évig él még a szerződésem, aztán meglátjuk, hogy maradok Larnacában, vagy egy másik ciprusi csapathoz szerződöm.
– A pénzen kívül mi olyan vonzó a ciprusi bajnokságban? Mert nemrég láttam az AEL–Salamina meccset, és hát bevallható, még ennél is sokkal szívesebben néztünk volna egy Békéscsaba–Dunaferr találkozót…
– Nem olyan rossz azért ez a bajnokság, emlékezhetünk, a Dunaferrt nemrég éppen a ciprusi Olympiakosz Nicosia ejtette ki a UEFA-kupából. Játszanak itt hollandok, és éppenséggel a mi kapusunk Dragoje Lekovics, aki jugoszláv válogatott. Legnagyobb balszerencsémre ott volt a jugoszlávoknál azon az emlékezetes tizenkettő–egyes összesítéssel végződött világbajnoki pótselejtezőn is, és sosem felejti el feleleveníteni azt a két meccset… Tényleg jó itt futballozni, rendben megkapjuk a pénzünket, kellemes az idő, a szurkolók imádják a focit, és sokkal magasabb az életszínvonal, mint otthon. Ritka az a család, ahol csak két kocsi van.
– Ha jól hallom, mindennel tökéletesen elégedett.
– Mindennel talán nem. Sajnos, csak öt gólt rúgtam a bajnokságban, és ez kevés. Pontosabban szombaton végre megvolt a hatodik is: olyan csodálatos gólt fejeltem, hogy öröm volt nézni. Az egyetlen gond, hogy a saját kapumba, cukkolnak is a többiek, hogy ha a csapat az idén talán nem is nyer semmit, én az Év öngólja címre komoly eséllyel pályázhatok…