Lovassport - síelés helyett regenerálódás

– Nem csábult még el? Meg tudja állni, hogy ne csatolja fel a sílécét?– Ezért nem hoztam ki, nehogy a végén kísértésbe essek. Így míg a többiek száguldoznak, én azzal próbálom lekötni magam, hogy a kisfiamat tanítgatom síelni.– Jó tanítvány Zolika?– Ahogy meg tudom ítélni, kifejezetten ügyes. Legalábbis a felnőttekhez képest remek az egyensúlyérzéke, és nincs benne félelemérzet, hanem amolyan bumm bele módra vág neki a domboldalnak.– Vajon kire hasonlít…– Kétségtelenül egyezik a stílusunk.– Csak nehogy a focipályán is átvegye az édesapja lendületét!– Az igazsághoz tartozik, hogy nem akkor szakadt el a térdszalagom, amikor focizás közben azt a szerencsétlen mozdulatot tettem. Onnan ugyanis még a saját lábamon mentem haza. Rá egy hétre, egy születésnapi partin, a lépcsőről lelépve ért utol a vég. Na ott olyan fájdalmat éreztem, hogy azonnal a Sportkórházba kellett vinni. Mikor Berkes professzor megnézte, már tudtam, nagy a baj. Szerencsére jól sikerült a műtét, de még legalább fél évbe telik, mire újra rendesen terhelhetem.– Vannak még fájdalmai?– Nem, azok már elmúltak. A legszörnyűbb az a három hét volt, amíg nem tudtam lábra állni. Amikor végre beszállhattam az autóba, a közérzetem is egy csapásra jobb lett. Ennél már csak az volt mámorítóbb érzés, amikor újra hajthattam a fogatomat. Lovagolni viszont még most sem tudok.– Fél év regenerálódást emleget. Hogyan tud így készülni a szeptemberi franciaországi kettesfogathajtó-világbajnokságra?– Az a szerencsém, hogy a mi sportágunkban nincs különösebben szükség a lábmunkára. Éppen ezért bízom benne, hogy már a tavaszi hazai évadnyitón indulni tudok.