A bajnoki arany helyett fiatalok a középpontban

A Duna-partiak anyagi bukfence annyiban különbözik az előbb említettektől, hogy esetükben a több sportágat eltartó anyavállalat nehézségei fejtették ki hatásukat, ellenben ők is újdonsült bajnokok a férfi Extraligában. A Ruffing Péter és Kelemen István által irányított alakulat a szakosztály történetében először jutott aranyéremhez, így annál nehezebben emészthető sorsa ilyetén alakulása.
A külső szemlélő számára árulkodó jelnek számított, hogy a pontgyáros orosz Morozovot nem tudta megtartani a Dunaferr, ráadásul a klub tartozott a bajnoki címért ígért prémiummal. Ha nem is feltétlenül csak a nehézségek miatt, de távozott a válogatott feladó Gubik János, a helyette érkező román Birca pedig sérülés miatt csak kirakatbábunak lett volna használható. Ezek után mi csodálkoznivaló van azon, hogy nem a címvédésért folytat öldöklő küzdelmet a csapat, hanem a négy közé jutásban bízik, és több fiatal is lehetőséget kap soraiban.
– Milyen érzés bajnokként szenvedni, és kényszerből lemondani az aranyéremről?
–Más érzés – mondta rövid változatban Ruffing Péter vezetőedző. – Tudtuk, hogy gyengébbek leszünk, mint az előző idényben, ugyanakkor abban bíztunk, hogy így is a tabella tetejének közvetlen közelébe férkőzünk. Csakhogy az új feladóval, Bircával sehogy sem tudtunk zöldágra vergődni, ezért váltanunk kellett, és előtérbe került a tizennyolc éves Tóth Gábor, később a Kuvaitba távozó Forgó Nándortól is búcsút kellett vennünk. Szakmai és morális mélypontra jutottunk, de decemberben sok mindent letisztáztunk, és új alapokra helyeztünk.
– Mikor vált egyértelművé, hogy nem lesz tejben-vajban folyó Kánaán a szezon?
– Folyamatosan szembesültünk vele, így például amikor elmaradtak a pénzkifizetések. Ilyen körülmények között nehéz volt követelni, hiszen több játékosnak is anyagi gondjai akadtak, és el kellett dönteni mindenkinek, hogy a rosszabb feltételek mellett is felelősséggel vállalja-e a játékot. A december eleji, keményebb hangvételű szakosztály-értekezleten egyértelmű célként tűztük ki a négy közé jutást, de az éremről sem mondtunk le. A Barcika és a Kaposvár kiemelkedik a mezőnyből, mi a Kecskeméttel és a Nyíregyházával vívunk meg a négybe jutásért. Nem lesz könnyű!
– Szó esett az anyagiakról. Arányában mennyivel keresnek kevesebbet a játékosok?
– Nem akarok találgatni, hiszen nem ismerem, kinek mennyi a jövedelme – egyéni szerződések kötik a játékosokat. Abban azonban megegyezhetünk, hogy kevesebb pénzt kapnak, mint az elmúlt idényben.
– Tényleg, a bajnoki prémiumot kézhez kapták már?
– Továbbra is csúszik, de ebben a helyzetben kénytelenek vagyunk ezt tudomásul venni. A vezetők megígérték, hogy semmiképpen sem marad el a kifizetése.
– Térjünk vissza kicsit a válogatott Gubikhoz, akivel a hírek szerint nézetkülönbségei akadtak, ezért nem tartottak igényt rá.
– Úgy gondoltuk, váltani kell, és más elképzelésekkel indultunk neki ennek a szezonnak. Gubik Jani profi játékos, sokat tett a Dunaferrért, de talán neki is jót tesz a környezetváltozás.
– Azért mégiscsak furcsa, hogy a klub első bajnoki címének megnyerése után váltják le a játékmestert. Ha önök jó viszonyt ápoltak volna, lehet, hogy most is Gubik labdáira rajtolnának az ütők.
– Talán… Valóban voltak problémáink, de nem haraggal váltunk el.
– Így utólag sem bánja, hogy lemondott róla?
– Nem bánom, és bízom benne, hogy minket igazol a jövő.
– Mi történt eredeti helyettesével, Bircával?
– Novemberben elváltak útjaink. A szerződéskötéskor eltitkolta gerincbántalmát, amelyet az orvosi vizsgálat később megállapított, így nem is tehettünk mást. Sem az edzéseken, sem a mérkőzéseken nem számíthattunk rá huzamosabb ideig, annak meg nem sok értelme lett volna, hogy hol játszik, hol nem. Ezért vetettük be a fiatal Tóth Gábort, aki jól vette a kezdeti akadályokat. Nagyon tehetséges feladó, remélem, profitálunk belőle a későbbiekben.
–Hogyan birkózik meg kiváló utánpótlás-nevelő kollégájával, Kelemen Istvánnal a fiatalok beépítésével?
– Először is meg kellett variálni a felkészülést, hiszen a keret hat tagja iskolában van délelőtt. Vagyis csak a délutáni foglalkozásokon teljes a csapat. Ez nehezítette a helyzetünket, de már túl vagyunk a nagyobb buktatókon. Másik hátrány, hogy a fiataloknak nem kiforrott a technikai tudása, azt is külön csiszolni kell. De ez is egy szép kihívás, és szerencsére jó alanyoknak bizonyultak utánpótlás-játékosaink. Ugye Tóth Gábor a feladó, a kezdő hatosban is szerepelt már Németh Szabolcs, sokat játszik Lukács Stefán, és egyre több lehetőség jut Kecskeméti Péternek is.
– Ez mind szép és jó. De mit gondol, áldozatául esik-e a röplabda a Dunaferr nehézségeinek?
– Csak mendemondákat hallani. Én remélem, hogy minket nem építenek le, hiszen egyedülállóan jó az utánpótlásunk, és nem hiszem, hogy a legkisebb költségvetésű szakoszály megszüntetésével célt lehet érni. Mindenesetre nem siránkozunk, inkább építjük a jövőt, és igyekszünk minél jobban szerepelni ebben az idényben.