Az olimpiai ciklus félidejében, 2002-ben rendkívül eredményes évet zár a magyar sport: az ötkarikás játékok műsorán szereplő versenyszámokban világ- és Európa-bajnoki címeket, érmeket és értékes helyezéseket szereztek az Athénra készülő magyar versenyzők, bár azt sem tagadhatjuk, néha akadtak kudarcok is. Közeleg az esztendő vége, itt a mérlegkészítések ideje: a december végéig tartó sorozatunkban felidézzük az egyes sportágak örömteli és szomorú pillanatait, valamint hagyományainkhoz híven megválasztjuk az esztendő legjobbjait. E címet a férfi röplabdázók között az olasz Cuneo színeiben CEV-kupát nyerő Kántor Sándor érdemelte ki.
Kántor Sándor (szemben) mozdulatait elsôsorban nôi tekintetek kísérik Japánban
Kántor Sándor (szemben) mozdulatait elsôsorban nôi tekintetek kísérik Japánban
Lehet, hogy Kántor Sándor túl van pályafutása zenitjén, lehet, hogy visszalépés számára Olaszország elhagyása, ám ebben az esztendőben sem akadt olyan kollégája, aki emlékezetesebbet alakított volna nála. Mást ne mondjunk, kisebb történelmet írt azáltal, hogy első magyar (állampolgárságú) férfi röplabdázóként elhódította valamelyik nemzetközi kupa serlegét, márciusban ugyanis CEV-kupát nyert a Cuneo színeiben. Újabb indok mellette, hogy a világ legnívósabb bajnokságában, az olasz A1-ligában – az objektív statisztikák szerint – második helyen végzett az ütők között, azaz egy évvel korábban megszerzett első helyét csaknem megismételte. Ezt a teljesítményt ráadásul úgy érte el, hogy kimondva-kimondatlanul rossz viszonyt ápolt klubedzőjével, Ferdinando de Giorgival, aki egyúttal a Cuneo feladói posztját is betöltötte. Ezzel a ténnyel mintegy ellentmond, hogy a piemonti csapat elnöke az idény közben vacsorára invitálta a 122-szeres válogatott magyar légióst, amelyen azt mondta Kántornak, hogy jelképesen végtelen ideig tartó szerződést köt vele. Nyáron aztán mégis a váltás mellett határozott Kántor, aki nemcsak egy-szerűen klubot, hanem országot és földrészt is cserélt. Noha korábban úgy tervezte, hogy pár évig még Itáliában szolgál, végül Japánba, a Panasonic Panthers Osakához szerződött. Kántort – elmondása szerint – a kíváncsiság és a kalandvágy hajtotta, no meg egyéb, szakmai körülmény is motiválta. "A bajnokság befejezése óta egyszer sem hívott fel De Giorgi, úgy érzem, ha rajta múlna, inkább nem dolgozna velem. Nincs sok értelme edzeni egy olyan csapatnál, amelynek edzője nem szimpatizál velem. Persze, ez fordítva is igaz…” – nyilatkozta még júniusban. Azt pedig a következőképpen indokolta, hogy miért utasította vissza a többi olasz ajánlatot: "Felejteni szeretnék, kimozdulni kicsit Európából. Merci lányom két év múlva menne iskolába, így most még belefér az életünkbe
Névjegy
KÁNTOR SÁNDOR Született: 1971. február 1., Kaposvár Magassága/testsúlya: 196 cm/90 kg Posztja: négyesütô-nyitásfogadó Válogatottságainak száma: 122 Csapatai: Kaposvár (1982–1994), Dachau (német, 1994–1997), Forli (olasz, 1997–1998), Modena (olasz, 1998–2000), Cuneo (olasz, 2000–2002), Panasonic Panthers Osaka (japán, 2002–) Legjobb eredményei: Bajnokok Ligája-2. (1996); CEV-kupa-gyôztes (2002), CEV-kupa-2. (1999); 3x magyar bajnok (1992, 1993, 1994), 2x MK-gyôztes (1992, 1994); 2x német bajnok (1995, 1996), Német Kupa-gyôztes (1997); 2x olasz bajnoki 2. (1999, 2000), olasz bajnoki 3. (2001); Olasz Kupa-gyôztes (2002), Eb-11. (2001); a legjobb olaszországi ütôjátékos (2001); 6x az év játékosa Magyarországon (1991, 1992, 1993, 1994, 2001, 2002)
ez a merésznek tűnő lépés. Egy év alatt nem felejt el olaszul, így ha visszatérnénk, rákészülhet az iskolára.” Kántor tehát nem levezetni ment az ősszel a felkelő nap országába, ahol azért jól meg is fizetik a csapatonkénti egy légióst. A december 14-én elkezdődött japán pontvadászatban három győzelem, illetve egy vereség csapata mérlege. A környezet pedig? Csak kapkodta a fejét az első meccseken, és a csarnokokban is konstatálta, hogy a korábban megszokottól merőben eltérő kultúrába csöppent. Például nem reklamálnak a játékosok, a játékvezető döntése szent; a nézők nem kiabálnak be sértő módon, a szidalmazás ismeretlen fogalom arrafelé; a közönség 90 százaléka lány, a szurkolók saját dalukkal köszöntik csapatukat a meccsek előtt; az ellentáborok meghajolva üdvözlik egymást; a találkozók végén pedig felsorakoznak a szereplők, meghallgatják a búcsúdalt, és mély meghajlással köszönik meg a buzdítást. Ez bizony egy másik világ.
Visszatekintő
Világbajnokság, Argentína (szeptember 28–október 13.) 1. Brazília, 2. Oroszország, 3. Franciaország Magyarország nem kvalifikálta magát.