Bicskei Bertalan az új tréner

Még a karácsonyi ünnepek előtt, december 21-én történt, hogy üléseztek az együttest működtető labdarúgó-kft. vezetői, és bár személyi kérdések is napirenden voltak, az szóba sem került, hogy váltás lenne a kispadon. A fehérvári sportvezetők ezen a bizonyos összejövetelen úgy döntöttek, hogy öt labdarúgó (név szerint Predrag Gajics, Onyeabor Monye, Hamar István, Pomper Tibor és Vasas Zoltán) távozása elé nem gördítenek akadályt, ha értük megfelelő ajánlat érkezik. Ugyanakkor a klub ügyvezetője, Maráczi Endre azt is elmondta, az edzőkérdés nem volt téma. Akkor megszólaltattuk az Olaszországban üdülő vezetőedzőt, Várhidi Pétert is, aki megjegyezte: ő újra optimistán látja a Videoton jövőjét, és ezentúl is a székesfehérvári sikerekért dolgozik majd. A tréner még arról beszélt, hogy tavasszal egy olyan gárda alapjait kell leraknia, amely a következő szezontól ismét ott lehet a legjobbak között, és azt is megemlítette: már leadta azt a listát, amelyen az erősítésként kiszemelt futballisták neve szerepelt. Nos, meglehet, a nevezettek közül néhányan a jövőben valóban Székesfehérvárott futballoznak majd, ám az bizonyos, hogy nem Várhidi Péter irányítása alatt…
– Péntek este felajánlottam a klubvezetőknek a közös megegyezéses szerződésbontást, és azt az illetékesek elfogadták– mondta Várhidi Péter. – Szombaton megegyeztünk a részletekben, igaz, a szükséges papírokat egyelőre nem írtuk alá.
– Ha figyelembe vesszük az utóbbi napok eseményeit, vagyis azt, hogy több játékos szabadlistára került, miközben önt megerősítették a tisztségében, ugyancsak váratlannak tűnik az elhatározása. Mi áll a döntése hátterében?
– Nem szeretnék ezzel bővebben foglalkozni, de azt gondolom, akik figyelemmel kísérték a Videotonnál az utóbbi fél évben történteket, azok megértik az elhatározásomat. Úgy érzem, a jelenlegi helyzetben ez a lépés tűnik a legjobb megoldásnak.
– Azért azt mégis megkérdezném: milyen érzésekkel távozik, annak a tudatában, hogy az előző bajnokságban a felsőházba vezette a fehérváriakat, most pedig mindössze két pontra a kiesését jelentő pozíciótól, csak kilencedik a Videoton?
–Tavaly egyértelműen sikerült bizonyítanom a csapattal. Aki pedig csak egy kicsit is jártas a futball világában, az tudja, ez az ősz nem a szakmáról szólt nálunk.
– Ennek az ősznek az ismeretében most elsősorban pihenne, vagy inkább a munkába temetkezne? Hallani ugyanis olyan hangokat, hogy Kispesten az edzőjelöltek között felmerült az ön neve is…
– Csak annyit mondhatok, senkivel sem tárgyaltam, egészen idáig a Videoton volt számomra az elsődleges. Pihenni azonban ráérek öregkoromban is, így amennyiben adódik egy olyan munka, amelybe megítélésem szerint érdemes belevágni, akkor azt elvállalom.
Ennyi a történet hivatalos része, legalábbis Várhidi Péter elmondásában.
Vannak azonban olyan információk is, miszerint a felek korántsem akkora megértésben váltak el, mint ahogy azt hangoztatják. Állítólag a trénert a székesfehérvári vezetők kész tények elé állították, ők ajánlották fel a közös megegyezéses szerződésbontást, és aki ismeri a magyar labdarúgás viszonyait, az tudja: amennyiben Várhidi Péter a vezetőség által kínált feltételeket nem fogadja el, könnyedén ellehetetlenítik az edzői életét, s elvehetik a lehetőségét attól, hogy dolgozhasson a sportágban (hirtelen csak egy példa a magyar profifutball közelmúltjából: Gergely Károly néhány évvel ezelőtt pert kezdeményzett a Győrrel, azaz nem ment bele az úgynevezett közös megegyezéses elválásba, és az elnyúló ügymenet, pereskedés során végül nem tudott munkát vállalni, pedig több csapat is szívesen a kispadján látta volna a szakvezetőt, de az ETO-tól megegyezés híján nem tudott elszakadni, csak úgy, ha lemond a neki járó javadalmazásról…).
Hogy a Videotonnál mi a pontos igazság, e pillanatban csak sejteni lehet. Egy biztos, Székesfehérvárott ősszel sok minden hátráltatta a szakmai munkát. A játékoskeret késve alakult ki, ráadásul nem a szakma igényei szerint – egy szurkolói ankéton nyilatkozta a klub akkori aktuális vezetője, hogy lejárt a kedvencek ideje, mostantól az edző helyett a vezetők döntenek az erősítési kérdésekben… –, életbe léptettek egy mosolyogtató házirendet, a tartalékcsapathoz irányították a csapatkapitányt, Hamar Istvánt, a külföldi játékosok közül többen feljelentették a klubot, vagyis minden volt, csak futball nem. Persze ettől még a Videoton állhatna előrébb is a bajnokságban, alighanem olykor a szakmai stábnak is erélyesebben kellett volna fellépnie a csapatot többször is cserbenhagyó futballistákkal szemben.
De nézzük a másik oldalt is… Csupán formális beszélgetést folytattunk, azt is csak azért, mert én hamarosan külföldre utazom – nagyjából így foglalhatnánk össze, mit is mondott Maráczi Endre, a futballcsapatot működtető kft. ügyvezetője azok után, hogy péntek este Székesfehérvárott találkozott Várhidi Péterrel.
Aztán szombat délután már egész másképp fogalmazott…
– Várhidi Péter felajánlotta a lemondását, emiatt a vezetőség összeült, majd úgy határozott, hogy elfogadja azt – vágott a közepébe az elöljáró.
– Tehát pénteken erről esett szó önök között…
– Nem, ez egy hosszabb folyamat eredménye.
– Meglehet, bennem van a hiba, de valamit nem értek. Nevezetesen azt, hogy az őszi utolsó kör után legalább ötször hallhattuk azt a fehérvári vezetőktől: Várhidi Péter helye nem forog veszélyben. Erre most azt mondja, ami történt, az egy hosszabb folyamat eredménye…
– Mert tényleg az.
– Érzem, többet nem árul el a részletekről… Az elején azzal kezdte: a szakvezető javasolta a szakítást. Ugyanakkor azt is hallani, hogy a vezetőség intézett ultimátumot az edzőhöz, mondván, ha áldását adja az amúgy kétezer–négy június végéig szóló szerződése felbontására, akkor a következő fél évre esedékes fizetését mindenféleképpen megkapja.
– Semmilyen ultimátumról nem tudok, miként arról sincs fogalmam, kik, miért találnak ki ilyeneket.
– Jó, akkor vegyük azt a verziót, hogy Várhidi Péter ajánlotta fel a lemondását. Meglepődött?
– Mondjuk azt, hogy nem örültem neki. Annak viszont igen, hogy a válás részleteiben sikerült megegyeznünk, szerintem mindkét fél elégedetten állt fel az asztaltól.
– Szokás úgy indítani az ilyenkor kötelező kérdést, hogy alighanem korai még afelől érdeklődni, ki lehet az utód, csakhogy ön már tudatta velünk: ami történt, az egy hosszabb folyamat eredménye, azaz bizonyára megvan a jelöltjük a kispadra.
– Vannak elképzeléseink, ez tény, azonban neveket ne várjon tőlem.
– Akkor említenék én egyet…
– …ne, ön se említsen. Nincs értelme.
– Ha ön mondja… Annyit viszont igazán elárulhatna, mikor nevezik ki az új trénert.
– Minden elkövetünk azért, hogy a rendszer stabil maradjon, de ne feledje, nem vagyok látnok.
Mivel ezen a ponton a beszélgetés befejeződött, már leírhatjuk a fehérvári kispadra esélyes szakember nevét. Bicskei Bertalanról van szó, a Kínából néhány hete hazatért edzőről, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányáról.
Információink szerint a szakvezetővel már napokkal ezelőtt felvette a klub a kapcsolatot, és bár az edző szombat délután még nem kívánt reagálni arra a hírre, miszerint ő örökli Várhidi Péter helyét ("Mifelénk az természetes, hogy ha valaki külföldről hazatér, akkor azonnal bedobják a nevét valamelyik csapatnál” – jegyezte meg, mosolyogva hozzátéve, hogy bár vidéken van, de nem Fehérvárott, hanem az édesapjánál Tahitóthfalun…), késő estére biztosra vált: az első januári edzést már Bicskei Bertalan vezeti.
A székesfehérváriak újdonsült mestere egyébként legutóbb a Győrnél dolgozott első osztályú együttesnél, méghozzá szakmai igazgatóként, majd a magyar válogatottat irányította 1998 és 2001 között. Aztán jött a kínai kaland, most pedig a fehérváriak hívása…