Stabil alapokra építenek

Visszatérve még a magyarok anyagára: több forrásból is megerősített információ, hogy a legszínvonalasabban elkészített anyagnak minősült a miénk –ez feltétlenül a projekt vezetőit dicséri –, egy buktató azonban volt: ahogy azt sejteni lehetett, behozhatatlan hátrányt okozott, hogy a pályázatunk csak ígérvényekből állt, vagyis a szeptemberben hazánkban járt inspekciós bizottság tagjai semmi kézzel fogható és szemmel látható bizonyítékot nem találtak arra, hogy hat év múlva valóban készen állhatnánk a döntő megrendezésére. Márpedig a 2004-es portugál rendezéssel kapcsolatos problémákat ismerve, ez nyomós ellenérv (talán ha a sportvezetés a stadionrekonstrukciós program keretén belül nem alacsonyabb osztályú egyesületek pályájára költ néhány tízmillió forintot, hanem a ráfordításokat koncentrálva, az Eb-stadionokat kezdték volna építeni, akkor az UEFA illetékesei is nyugodtabb szívvel és határozottabban támogatták volna Magyarországot…)
Amíg mi a vereség lehetséges okait keressük, nyugati szomszédaink diadalittasan tudósítottak a genfi sajtótájékoztatóról. Az osztrák Kurier rendezőtársát védve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999-es döntését kérdőjelezte meg, amely alapján a svájci Sion városa Torinóval szemben alulmaradt a 2006-os téli olimpiai játékok megrendezését ille-tően: a lap szerint nagy elégtétel a diadal Svájcnak. Mellesleg a Kurier szerint a döntőben a győztes pályázó Törökországot és Görögországot előzte meg, és a szavazati arány 9:3 volt.
Ami az arányokat illeti, a Die Presse zsurnalisztái is így értesültek, csakhogy szerintük a magyar pályázat jutott a "döntőbe”. A svájci lapok is egytől egyig azt emelik ki, az ország sportpolitikájának mennyire fontos volt, hogy Sion veresége után a közös pályázat sikerrel járt.
A vesztes nemzetek közül a török Sabah és a Hürriyet is állítja, a görögökkel közösen ők voltak versenyben egészen a végéig, míg a Turkish Daily News arra hívta fel a figyelmet, hogy a végrehajtó bizottságban az orosz Vjacseszlav Koloszkov mellett csak nyugati diplomaták szavaztak, így nem volt kérdéses a szavazás végkimenetele. Ezzel némileg egybecseng a bosnyák Nezavisne Novine véleménye: állítólag az első körben Oroszország, Bosznia-Hercegovina és Horvátország, valamint Magyarország búcsúzott.
Természetesen a piacvezető ír napilapok is a címlapokon számoltak be a genfi eseményekről, s tudósításaikból egyfajta "…ez várható volt” hang csendült ki. "Elvéreztünk, de meg nem törtünk!” – harsogta az ország legnagyobb példányszámú orgánuma, az Irish Independent, megemlítve, hogy a pályázat egyik buktatója a megfelelő ír stadionok hiányában keresendő (milyen ismerős…), amely részben Bertie Ahern kormányán is számon kérhető.
Mindazonáltal az írek előre tekintenek, és ennek fényes bizonyítéka, hogy máris készítik magukat a következő kandidálásra, azaz a magyar módit követve megpályázzák a 2012-ben esedékes kontinenstorna rendezési jogát – a kérdés csak az: vajon továbbra is Skóciával karöltve? A The Irish Times is nyitva hagyta cikkében ezt a kérdést, ám a bukás kiváltó okainak kutatásában némileg továbblépett vetélytársánál. A skótok számára kínosnak ható kérdés a pályázat azon pontját feszegette, miszerint helyes volt-e a fő események mindegyikét Glasgownak juttatni, míg Dublinnak csak a "reszli” maradt. Az Irish Exami-ner írásában már a várható bevételkieséseknek is helyet szentelt: szakértők szerint cirka ötvenmillió euró (tizenkét és fél milliárd forint) úszott el Genfben, legalábbis nagyjából ekkora összeget hagyott volna Írországban az eseményre érkező turistatömeg. Mindamelett a három cikkben egy gondolat közös: nem hivatalos információk szerint ugyanis a pályázat még a "legjobb négy” közé sem került, ez pedig több mint csalódás – ez szégyen…