Szervazáporban áztak

A mintegy 7 millió forintba kerülő, a BL-ben kötelezően előírt színes taraflex borítás alaposan feldobta a Bujtosi csarnokot, szinte sajnálta az ember, hogy agyontapossák a játékosok. Persze, ez csak egyfajta laikus világnézetet takart, amelyet gyorsan elhomályosítottak a mérkőzés izgalmai. A szurkolók szívét gyorsan felmelegítette a Nyíregyháza, amely kezdésként 4:1-re meglépett Erdősné ászával. Ennél nagyobbra nem hízott a különbség, mert a spanyolok szép lassan belakták a termet, és 4:4-re feltornázták magukat. Innentől kezdve mindkét csapat igen koncentráltan játszott, jóllehet jobban örültünk volna, ha a hazaiak egy picit hatásosabban birkóznak meg az ellenfél nyitásaival. Akimova eszesen átpöttyintett labdájával 12:10-re, Papizsanszkaja okos pörgetésével 13:11-re alakult az állás. Nem sokkal később a Burgos nyúlánk centere, Doval rontott, négypontosra növelve a magyar előnyt, és már-már hátradőlhettünk. Csakhogy egy rossz nyitásfogadás, majd Marin ejtése mindent lenullázott, amikor pedig Papizsanszkaja kezéről elpattant a labda egy szervát követően, már a Burgos vezetett 22:19-re. Az ukrán légiós főszereplővé vált: előbb fantasztikus megoldásai révén 23:22-re fordított a magyar bajnok, aztán két súlyos bakija játszmavesztést eredményezett. Mit ne mondjunk, nem lettünk volna a bőrében.

A második felvonás Kiss Katalinról szólt, a Nyíregyháza balkezes ütőjének egyszerűen vékony volt a spanyol fal. Ugyanő ászt nyitott, és 16:13-ra ugrott meg a szabolcsi alakulat. A vendégek 17:17-re még egyenlítettek, de ezt követően a varázsütésre tökélyre emelkedő szervafogadás utáni centertámadásokat beverte Erdősné, esélyt sem hagyva a riválisnak. Ezért sem értettük, miért bizonytalanodik el Ludvig Zsolt csapata a harmadik szettre. Az ezerszer hangoztatott, a röplabda (és az akcióvezetés) alapját jelentő nyitásfogadás összeomlott, a támadásokat blokkolták a spanyolok, a rutinos Genst és a brazil Dovalt nem tudta tartani a házigazda. Ki tudja, hogyan, mégis felkapaszkodtak a szabolcsiak, és 16:18-nál már a legszebbeket gondoltuk. De éppen ekkor rontott szervát Papizsanszkaja, éppen ekkor ütött hálóba Schlégl, és már nem volt visszaút.
Illetve a negyedik játszma jelenthette volna a remény útját, de ez a játékrész újra bebizonyította: rendkívül stabil csapat a Burgos. A brazil feladó Florentino rendíthetetlen, Genst szétveti az energia, Herms középen tarol, a liberó Gallardo pedig egyszerűen "átjárhatatlan”. Feltűnt, hogy a hátsó sorból is imád lecsapni a hispán bajnokság jelenlegi negyedikje, ami szintén hatásos fegyvernek bizonyult. A Nyíregyháza lényegében szétesett, mintha belefáradt volna a hét végi, olaszországi felkészülési tornába (és túrába). A mérkőzés vége már spanyol örömjáték jegyében telt el, amit a sípszó után a közönség, halk, beletörődő tapsa követett.

Mestermérleg
Ludvig Zsolt: – A Burgos olyan nemzetközi szintű játékot és stílust játszott, amelyet nekünk is követni kell. Alapjátékban erősebbek voltak a spanyolok, ütőerőben viszont felül tudtuk múlni őket. Az eredmény ellenére büszke vagyok a csapatra, és hiszem, hogy még érünk el sikereket a Bajnokok Ligájában.
José Pérez Rodriguez: – Egyáltalán nem ismertük a Nyíregyházát, két szettbe telt, mire ez sikerült. Az első győzelem reményében általában minden csapat otthon szeret kezdeni egy ilyen fontos sorozatban, ugyanakkor ez egyfajta teherként is jelentkezik a hazai együttesnél. Ez a teher nyomta a magyar játékosok vállát is, akik annak ellenére hibáztak, hogy technikailag felkészült röplabdázók.