Jótékony célú rugdalózás

Rögvest remek kis küzdelem bontakozott ki az Adria partján, melyben eleinte a hazaiak jártak közelebb a gólhoz: egy szerencsétlen felszabadítás nyomán (saját védőjét rúgta telibe az egyik török) Del Piero elé került a labda, a zseni azonban fölé kanyarított tizenhárom méterről. A 12. percben Di Natale futott el ígéretesen a jobb oldalon, még ígéretesebben gurított vissza a tizenhatosra, Nervo azonban helyezni próbálta a labdát, aminek az lett a vége, hogy a kapus lehajolt érte kegyeleti okokból – amúgy le is vehette volna belsővel.
Negyedóra után találtak magukra a törökök, Okan elsőrangú beadását Ilhan oda fejelhette volna, ahová akarta, ő középre bólintott, s bár Buffon épp elszállóban volt a jobb oldalra, nagy érzékkel vissza tudott nyúlni a labdáért. Három vendégszöglet jelezte, hogy a vörösök hovatovább fölénybe kerültek, egy Di Natale-bejátszást követő, középre tartó Vieri-kapáslövés pedig azt, hogy azért a kékek is bármikor képesek megvillanni.
Mindazonáltal akkorát egyikük sem villant, mint Emre, aki a 29. percben előretört, óriási passzt kapott vissza Bülenttől, keresztülhámozta magát az újabban finomkodó talján védőkön – különösen Iuliano esetlenkedett –, s ugyan kezdte elveszteni egyensúlyát a büntetőterülethez érve, estében úgy alávágott a labdának, hogy az a kifutó és vetődő Buffon fölött eszményi módon vágódott a léc alá.
Kissé megfogta a gól az olaszokat, ezért tán maguk is meglepődtek azon, hogy tíz perc múlva egyenlítettek. Nervo külsővel tálalt a keresztbe mozgó Vieri elé, aki eltolta a labdát a kifutó Ömer mellett, a kapus ráadásul ugyanazzal a lendülettel leszedte mögüle a hátvédet – Vierinek így sem volt könnyű dolga, hiszen teljesen kisodródott, mindazonáltal ballal a kapufák közé terelte a labdát.
A szünetben végrehajtott két-két mezőnycsere – melynek "áldozatául esett” a két gólszerző – kissé megbolygatta a sorokat, az első fertályóra feledhető csapkodást hozott. A hazaiaknál eleinte úgy festett, Vieri erőteljes játékához képest visszaesés Pippo Inzaghi szertelen csatangolása, ám ahogy az lenni szokott, a Milan csatára szép csendben helyzetbe került a 63. percben, más kérdés, hogy tizenöt méterről fölé bombázott. Egyébiránt megjegyzendő, hogy bár a meccs jótékonysági célokat szolgált – a szicíliai földrengés károsultjait segítették a bevétellel –, böcsülettel rugdalták egymást az urak. Húsz perccel a lefújás előtt már 40 faultnál tartott a két csapat, s e tekintetben az azzurik vitték a prímet (25–15). Néha volt foci is, a rössel érkező Ilhan gurított mellé egy eléeső ívelést, átellenben Di Vaio két remek csel után tizenhatról randán fölévágta a labdát. A meccs végét a felkészülési találkozókat megfertőző tömeges cserék hovatovább élvezhetetlenné tették – habár Inzaghi így is eldönthette volna a partit, ám előbb abszolút ziccerben a szó szoros értelmében térden fejelte magát a labdával, másodjára pedig mellésimította…

Olaszország–Törökország 1–1 (1–1)
Pescara, V: Garibian (francia). G: Vieri (39.), ill. Emre (29.)

OLASZORSZÁG: Buffon (Toldo, 46.) – Birindelli, Cannavaro (Legrottaglie, 65.), Iuliano, Zauri (Ferrari, 80.) – Di Natale (Pancaro, 85.), Perrotta, Di Biagio (Ambrosini, 46.), Nervo (Pirlo, 80.) – Del Piero (Di Vaio, 65.), Vieri (F. Inzaghi, 46.)

TÖRÖKORSZÁG: Ömer (Rüstü, 88.) – Fatih, Alpay B. (Emre A., 79.), Bülent K. (Zafer, 79.) – Ergün (Tungay, 88.), Okan (Serhat, 61.), Tugay (Hasan Sas, 61.), Emre B. (Cihan, 46.) – Bastürk (Tayfur, 46.) – Ilhan (Toreman, 88.), Arif (Ümit O., 79.)