Mostantól a szereké a főszerep

Bruno Grandinak leesett az álla. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) olasz elnöke, amikor Szabó András és Forgács Róbert kíséretében belépett a vadonatúj Főnix-csarnokba, először nem talált szavakat, olyannyira lenyűgözte az a látvány, amelyet a küzdőtérről körbenézve tapasztalt.
"Pedig Budapestről Debrecenbe jövet igyekeztem őt felkészíteni arra, mi fogadja majd a világbajnokság helyszínén – viccelődött Szabó András, a magyar szövetség elnöke. – Az autóban ő csak anynyit mondott, hogy a nemzetközi szövetség emberei már beszámoltak arról, milyen csodálatos létesítményt építettek Debrecenben, és bámulatos, hogy ehhez mindössze kilenc hónapra volt szüksége a szervezőknek. Ô azt állította, Olaszországban képtelenek lettek volna hasonló bravúrra.”
Igaz, az utolsó pillanatig volt és van mivel foglalkozniuk a szervezőknek. Forgács Róbert, a szervezőbizottság ügyvezető elnöke szinte teljes készenlétben töltötte az elmúlt napokat.
"Bár tudom, hogy tökéletesen felkészültünk erre a világbajnokságra, és egyre másra pipálhatjuk ki a teendőinket, az izgalom nem csökken, inkább nő bennem – magyarázta Forgács. – Az elmúlt napok egyik legnagyobb feladatát a sajtóközpont és a közvetítő állások kialakításával kapcsolatos technikai gondok jelentették, de már ezeket is orvosoltuk. Egyelőre mindenki elégedettnek tűnik, a pódiumedzések rendben lezajlottak, Kósa Lajos polgármester profi fogadást adott a delegációvezetőknek, és a női bírók is jól szórakoztak azon a divatbemutatóval egybekötött vacsorán, amelyet hétfő estére szerveztünk nekik.”
Persze a javára, vagyis a megnyitóünnepségre mindenki roppant kíváncsi volt, hiszen a hagyományostól egy kissé eltérő műsorral rukkoltak elő a magyar szervezők.
Már az is rendhagyó volt, hogy Budapestről katonasportolókból álló futóstaféta hozta a Főnix-csarnokba a magyar nemzeti lobogót, Debrecen város és a Nemzetközi Tornaszövetség zászlaját.
A világbajnokságon részt vevő országok zászlait – jelezve, hogy jeges események megrendezésére is alkalmas a csarnok – műkorcsolyázó lányok és fiúk hordták körbe a küzdőtéren. A magyar versenyzők képviseletében két fiatal – a lólengésben Európa-bajnoki ezüstérmes Berki Krisztián, és az országos bajnok Kiss Renáta – lépett pódiumra, s talán nem is kell leírni: hatalmas tapsot kapott a két tehetség.
Ezt követően Herczku Ágnes, a Magyar Állami Népi Együttes szólóénekese adta elő a Himnuszt. A huszonnyolc esztendős hölgy, aki táncosként kezdte karrierjét, elsősorban népdalokat énekel, de jövőre például Herbie Mann amerikai dzsessz-szólista lemezén is hallhatjuk őt.
A hivatalos köszöntőbeszédek sorában rendkívüli jelentőséggel bírt (ezt külön kiemelte Bruno Grandi), hogy Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke is üdvözölte a világbajnokság részvevőit.
"Magyarország és Debrecen városa büszke rá, hogy a világ sportjának egy ilyen rangos közössége most itt gyűlhetett össze megméretni magát. A versenyzők évről évre a szemünk láttára bizonyítják az olimpiai jelszavak erejét: hogy mindig lehet még gyorsabban, még magasabbra, még erősebben! A dupla fordulatok helyett jönnek a triplák, egyre csavarosabb és szédítőbb mozdulatok” – hangsúlyozta beszédében Mádl Ferenc.
Bruno Grandi elsősorban annak adott hangot, hogy a debreceni Főnix-csarnok olimpiai színvonalú létesítmény lett.
"Kivételezett helyzet, hogy itt lehetünk Magyarországon, egy olyan országban, ahol a tornasport nagyszerű, régi hagyományokkal rendelkezik – mondta az olasz elnök. – Eredetileg a világbajnokságnak Budapest adott volna otthont, de ahogy mindannyian tudjuk, a fővárosi sportcsarnok a tűz martalékává vált. Debrecen kínált megoldást a problémára, ahol hihetetlenül rövid idő alatt épült fel ez a csodálatos sportcsarnok. Köszönet ezért a magyar kormány támogatásának és Debrecen város polgármesterének.”
Kósa Lajos, aki jól láthatóan büszke volt arra, hogy házigazdája lehetett ennek az estének, meghatottan beszélt az elmúlt hónapokról.
"Debrecen történelme folyamán sokszor megmutatta már, hogy mire képes, ha a város polgárai összefognak egy jó ügy érdekében. Az, hogy itt állhatunk most a Főnix-csarnokban, egyfajta kisebb csoda” – mondta Kósa Lajos, akinek beszédét követően megkezdődött a látványos műsor.
Elsőként Dub-dub dobshow pörgette fel a nézőtéren ülőket, majd rövid jégrevü után a Magyar Állami Népi Együttes valóban világszínvonalú produkcióját, a Naplegendát csodálhatták meg az egybegyűltek.
És ejtsünk néhány szót a szerdai női selejtezőversenyekről is...
Lányaink – azaz Kiss Renáta, Ónodi Gabriella, Strifler Angéla és Szarka Krisztina – a sorsolás alapján a kettes és hármas csoportban kaptak helyet, ami annyiban könnyebbséget jelent, hogy az első kör versenyzőinek eredményeivel már tisztában lehetnek tornászaink.
Maráczi Márta női szövetségi kapitány a megnyitóünnepségen pedig megsúgta nekünk, hogy egy-két szeren bízik a továbbjutásban...

Szilvásy György "hazatért” csapatához

A keddi ünnepélyes megnyitó VIP-vendégeinek egyikeként köszönthette a Főnix-csarnok közönsége Szilvásy Györgyöt, a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium közigazgatási államtitkárát, aki hazatért az "övéi” közé, hiszen nem is olyan régen még a tornaszövetség elnöke volt.
– Államtitkár úr! A mai nappal megvalósult az álma, hiszen az ön tornaszövetségi elnöksége idején született meg a debreceni világbajnokság ötlete, vagyis akár a vébé atyjának is nevezhetjük önt.
– Az túlzás, hogy a vébé atyja lennék, de az tény, hogy amikor leégett a Budapest Sportcsarnok, aktívan közreműködtem a megoldások keresésében, és mindent megtettem azért, hogy a nemzetközi szövetség ne vegye el Magyarországtól a rendezés jogát. Emlékszem, akkor nem sokan hittek abban, hogy világbajnokság házigazdái lehetünk, hiszen nem volt egy ilyen rangos eseményhez méltó csarnokunk. Ki kellett találnunk, hol is legyen a verseny. Jó partnert találtunk Debrecen polgármesterében, Kósa Lajosban, és sikerült meggyőznünk a nemzetközi szövetséget, hogy meg tudjuk rendezni a vébét.
– Mi a véleménye a csarnokról, amely rekordidő, kilenc hónap alatt készült el?
– Az építkezés idején többször jártam Debrecenben, és láttam, hogyan halad a munka. A csarnok és a vébé létrehozását az előző és a mostani kormány is támogatta, vagyis a politika nem szólt bele a sportba, és bebizonyosodott, hogy lehetséges az együttműködés. A csarnokról pedig azt mondhatom, hogy sok ilyenre lenne szükség az országban, és nagy kár, hogy Budapesten nincs ilyen létesítmény.
– Nem fáj a szíve, hogy már nem elnökként, hanem a sportágtól kissé eltávolodva élheti át a megnyitó pillanatait?
– Nem kell eltúlozni a szerepemet, én csak egy kis csavar voltam a tornasport gépezetében. Egyébként nem fáj a szívem, hogy máshova vitt a sorsom, mert a kormányzaton belül is szükség van olyan szakemberekre, akik közel álltak-állnak a sporthoz. Különben pedig nem szakadtam el a régi társaktól, ma is ugyanolyan jó viszonyban vagyunk egymással.