Brazil gólok a Margitszigeten

Muszáj győznie! Süthet a nap, fújhat a tavaszi szél, lehet sár vagy biliárdasztal-simaságú a pálya – kifogásnak helye nincs.
Szóval, irigyelhetnénk Gellei Imrét, és lehet, hogy irigyelni is fogjuk szerda este, amikor túlleszünk a 2002-es esztendő utolsó feladatán, ám ez a kilencven perc bizony még előttünk van, és ha azt vesszük, hogy Moldova válogatottja ellen legutóbb Csehország is megszenvedett, akkor…
– Félre ne értsen, hiszen gyaníthatóan sokan örülnek annak, hogy szerdán újabb válogatott találkozót rendeznek Budapesten, de mondja meg őszintén: muszáj volt meghívnunk Moldova válogatottját? Azért kérdem mindezt, mert a kötelező feladatot San Marino ellen remekül teljesítette csapata, éppen ezért minek ezt az elégedettséget esetleg lerontani egy nyögvenyelős, unalmas nulla nullás meccsel?
– Nézze, ha sokáig szunnyad a babérjain egy csapat, az nagy baj – felelte a szövetségi kapitány. – Eszünk ágában sem volt a sikerekben fürdeni, egyrészt azért, mert még nagyon az elején tartunk az útnak, és nincs is mit ünnepelni, másrészt pedig a csapatnak igenis játszania kell. Az UEFA nem véletlenül ajánlja fel azt a kevés szabadnapot barátságos válogatott találkozók megrendezésére, amelyek megmaradnak a sok-sok tétmeccs mellett. Szóval, szükség volt arra, hogy ellenfelet találjunk erre a szerdára, és örömmel vettük, hogy Moldova elfogadta meghívásunkat. Aztán mondok még valamit: a Svédország elleni egy egyes döntetlennel valamiféle tűz lobbant a válogatottnál, és nekünk ezt a tüzet azóta is óvnunk kell, nehogy elszunnyadjon. Talán túl költői, ahogy kifejeztem magam, de talán érti, mire gondolok.
– Teljesen érthető, amit mond, így már csak arra kell vigyázni, hogy ez a tűz szerdán is ott lobogjon a játékosokban ezen a tét nélküli meccsen.
– Ezzel nem lesz, nem lehet baj. Nem akarok itt megint nagy szavakat használni, de aki meglátogat bennünket az edzőtáborban, akár most a Margitszigeten, akár korábban Tatán, az pontosan érezheti, milyen a hangulat, és mennyire elszántak labdarúgóim. Nem tudok mást mondani erre: szeretnek együtt lenni és egymásért küzdeni a játékosok. Persze, ez nem napközi, hanem a nemzeti csapat, így az is szempont, hogy a játékunk fejlődjön. Nekünk szerdán is fel kell építenünk a magunk játékát, és természetesen győznünk kell.
– Mit lehet tudni az ellenfélről?
– Mielőtt erre válaszolnék, elmondom, hogy kedd délelőtt videóztunk, és ráhangolódásként megnéztük a legutóbbi világbajnokság összes találatát. Kezdésként a tizennnyolc brazil gólt nézhettük nagy-nagy lelkesedéssel, majd ezt követően mintegy félórás összefoglalót nézhettünk meg a Moldova–Csehország összecsapásról, amelyen győztek ugyan a csehek, de nagyon megszenvedtek ezért. Azt észrevettem, hogy szerdai ellenfelünk kerete is átalakult a korábbihoz képest, és a moldovaiak is keresik a legütőképesebb együttest.
– Mire számíthatnak szerdán azok a nézők, akik kimennek az Üllői útra? Gyaníthatóan nem lesz telt ház, bár a szurkolásra aligha lesz panasz.
– Arra számítok, hogy a csapat legalább úgy küzd majd, mint a legutóbbi tétmeccseken. Ahogy már az imént is beszéltem róla, megtehetnénk azt, hogy kitérünk a felesleges feladatok elől, csakhogy ez túl könnyű, egyszerű és gyáva megoldás lenne. A futball ugyanis arról szól, hogy újra és újra bizonyítani kell, márpedig a magyar válogatottnak van mit bepótolnia. Szeretnénk tehát kiszolgálni a közönséget és a csapat nevében bízom abban, hogy sokan jönnek ki buzdítani bennünket. Talán ebben az évben rászolgáltunk a bizalomra.