Annak van szerencséje, aki külföldre kerül

Negyedik alkalommal jelentkezik sorozatunk, amelyben fiatal tehetségeket szólaltatunk meg. Az első részben a Porto együtteséhez igazolt Buzsáky Ákossal beszélgettünk, aki úgy véli, magyar játékosnak rendkívüli lehetőség egy olyan neves klubban futballozni, mint amilyen a portugál sztárcsapat. S szerinte ez még akkor is igaz, ha előreláthatóan hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy az első csapatban léphessen pályára. Szavaiból kiderült, a nyugat-európai kluboknál tapasztalható körülmények lehetővé teszik a játékosok gyors fejlődését.
A fentebb megszólaló Bodor Boldizsár ugyancsak arról számolt be, hogy a fiatalok nevelésekor elsődleges: meglegyenek a gyakorláshoz elengedhetetlen feltételek. A másodjára meginterjúvolt Halmosi Péter – aki szintén külföldön, az osztrák GAK-ban nevelkedik – pedig a versenyeztetés, a csapaton belüli versenyszellem fontosságáról szólt.
Mindhárom labdarúgó kapcsán azt összegezhetjük: amennyiben időben kerülnek külföldre labdarúgóink, mondjuk úgy, a más közeg nem hagyja elkallódni őket, s akár klubjuk meghatározó játékosává is válhatnak. Mindegyikük jellemzője volt ugyanis, hogy gyorsabbak az átlagnál, fizikálisan elérik csapattársaik szintjét (sőt!) – el is lehet hát felejteni, hogy a magyarok a genetika miatt tartanak ott, ahol –, a technikai képzettségükön azonban van mit fejleszteni. És ez nagyrészt a hazánkban alkalmazott fiatalkori képzés hiányosságaira vezethető vissza.
A sorozatban résztvevők közül még nem esett szó Törőcsik Attiláról. Ô annyiban más helyzetben van, hogy (még) idehaza, az Újpestben futballozik, s hogy az ő felfutása nagyban függ attól, mennyiben örökölte édesapja, a korábbi sztár, Törőcsik András tehetségét.
S végül jegyezzük meg a legfontosabbat: szorgalom, alázat, elhivatottság hiányában senkiből nem lehet neves labdarúgó.
Legfeljebb csak Magyarországon...