Modernkori álom Galíciában

A fordulópont 1988. június 13-án következett be, amikor a küldöttek Augusto César Lendoiro személyében új elnököt választottak a klub élére. A végzettségét tekintve jogász, foglalkozására nézve politikus Lendoiro több mint 600 millió pezetás adósságot és egy, a másodosztályban vegetáló (egészen pontosan a harmadik vonalba csúszást éppen csak megúszó) csapatot vett át. Azonban nem rettent meg a nehézségektől, és alig pár év leforgása alatt aranybányát csinált az északnyugati kikötővárosban, mégpedig azzal az azóta elhíresült felkiáltással, miszerint "a labdarúgásban az anyagi jólét és a sportsikerek kéz a kézben járnak egymással”.
Azonnali meggazdagodást ugyan nem lehetett tapasztalni a klubnál, de már a következő évre eltűnt a tetemes tartozás, és a feljutásra sem kellett sokat várni, ugyanis a gárda 1991 tavaszán elfoglalta a helyét a legjobbak közt. Az első lépések nem mentek túl könnyen a Primera Divisiónban, hiszen a következő szezonban épphogy megkapaszkodott, de aztán üstökösként robbant be a legjobbak közé. 1993-ban – immár mint gazdasági társaság – a 3., a következő két évben a 2. helyen végzett, majd egy kis hullámvölgyet követően (1996-ban 9., rá egy évre 3., majd 12. és 6. hellyel kellett beérniük a szurkolóknak) az 1999–2000-es szezonban megtört a jég: Javier Irureta edző vezetésével La Corunának bajnokcsapata lett. Az előző szezon után sem kellett szégyenkeznie a Riazor népének, elvégre kedvenceik a Real Madridot és Barcelonát megelőzve másodikak lettek a Valencia mögött. És akkor még nem ejtettünk szót az 1995 után az idén is megnyert, a mindenkori államelnökről (jelen esetben II. János Károly királyról) elnevezett országos kupáról, amelynek külön pikantériát adott, hogy a centenáriumát ünneplő Real Madrid orra elől hoppolta el a Depor, mégpedig annak világszerte rettegett oroszlánbarlangjában, a Santiago Bernabéu-stadionban.

Ami az idei perspektívákat illeti, induljunk ki abból, hogy a múlt hét végén a Deportivo La Coruna 3–0-val küldte haza a bajnok Valenciát a Szuperkupáért vívott párharc első felvonásán. Ez már önmagában beszédes tény, és ha az átigazolásokat is átböngésszük, akkor megállapítható, hogy e téren is igazán jól mozgott a klub. Az élvonaltól elbúcsúzott Zaragoza két erősségét, Roberto Acunát és Juanmit is Galíciába csábították, rajtuk kívül a Porto portugál válogatott bekkjét, Jorge Andradét is szerződtették. Igaz, hármójuk közül várhatóan csak utóbbi fog bekerülni Irureta mester kezdő tizenegyébe, ugyanis Acuna posztján (irányító középpályás) Sergio és Duscher is a paraguayi előtt áll a sorban, míg Juanmi előreláthatóan csak a rotációs szisztéma miatt válthatja majd fel a kapuban a legutóbb (is) nagyszerű idény produkáló Molinát.
Egyelőre még bizonytalan egy újabb játékos, Albert Luque érkezése, bár a klub már megállapodott a Mallorcával a világbajnokságon is látott csatár megvételéről. A gond mindössze anynyi, hogy a futballista nem feltétlenül akar La Corunába szerződni, ráadásul most már egyes külföldi csapatok mellett két spanyol egylet, a Betis és a Barcelona is beszállt a kegyeiért vívott harcba.
Apropó, Barcelona! Egyesek azt rebesgetik, hogy a katalánok nem is Luquét akarják, hanem a Depor egyik "ékkövét”, legféltettebb kincsét, Diego Tristánt, és látva a hatalmas mozgást, szeretnék megszerezni azt a játékost, akire a La Coruna-iaknak van nagyon nagy szüksége. Akárhogyan is lesz, a Deportivo csatársora biztosan nem gyengül, miképpen az egész csapat sem gyengült meg a nyáron, mert mindössze a védelemben csereként (akkor is ritkán) szerephez jutó Hélder (Benfica), a nála a középpályán nem sokkal több lehetőséget kapó Emerson (Atlético Madrid), valamint a rendre kispadozó Nuno kapus (Porto) távozott. Ôk tehát korántsem minősültek húzóembernek, hogy a zaragozaiakkal folytatott üzletelésbe belevett Jesúsról és David Pirriről már ne is szóljunk.
Végezetül nézzük, hogy mire számíthatunk Irureta mester kelléktárából a következő idényre: a kapuban Molina helye megkérdőjelezhetetlen. A védelmet valószínűleg négyen alkotják majd: Jorge Andrade és Najbet lesz a két középső ember, a széleken pedig Manuel Pablo (lassacskán teljesen felépül a tavaly szeptember 30-i lábtöréséből), valamint Romero kaphat helyet.
A középpályán kifejezett tumultusra lehet számítani, ugyanis Sergio és Mauro Silva előtt egy második sor is felsorakozik majd, amelyet minden bizonnyal Víctor, Valerón, és Fran alkot. Így már csak egyetlen hely lesz kiadó a csatárposzton, azért pedig Tristán (már ha marad) és Makaay hatalmas csatát vív majd.
Luquéról pedig már nem is beszélve…