A gólkirályi cím a cél

A Mönchengladbach és a Partizan még megúszta, az Arminia Bielefeldnek már nem volt ekkora szerencséje. Giovane Elber az újonc ellen hozzálátott ahhoz, hogy megszerezze a gyűjteményéből hiányzó egyetlen trófeát, a gólkirályt megillető serleget. A brazil csatár négyszer vette be az Arminia hálóját, és ezzel máris a góllövőlista második helyére kapaszkodott fel (az élen a Bochumot erősítő Thomas Christiansen áll, aki két forduló után öt találatnál jár). Még mielőtt bárki azt hinné, hogy ez páratlan szezonkezdet a Bayernben, gyorsan rögzítsük: a legendás Gerd Müller állt már két forduló után hat góllal is.
A Bundesliga történetének legeredményesebb külföldi futballistája (eddig száztizenötször volt eredményes) az 1994–95-ös évad óta szerepel a német élvonalban, és első stuttgarti évét leszámítva rendre tíz gól felett termelt. Sorrendben 8, 16, 17 (VfB Stuttgart), 11, 13, 14, 15 és 17 (Bayern) gólt ért el, Münchenben például évről évre javult a teljesítménye, és ha ez a tendencia folytatódik, akkor az idén már tényleg nem elérhetetlen számára a gólkirályi cím. (Csak emlékeztetőül, legutóbb Martin Max és Marcio Amoroso 18 góllal nyerte meg a mesterlövészek versengését.) "Már tényleg itt volt az ideje, hogy gázt adjak a gólkirályi cím érdekében. Ha az idén sem sikerül az élen végeznem a Bundesligában, akkor talán sohasem tudom megnyerni a sorozatot, és jobban teszem, ha egy másik országban próbálkozok. De azt hiszem, most sikerülni fog” – jegyezte meg Elber.
Elberre, aki már a hatodik idényét kezdte meg a Bayernben, ettől a szezontól kezdve sokkal nagyobb teher hárul.

Ottmar Hitzfeld döntése értelmében – "Abszolút vezéregyéniség, a személyisége alkalmassá teszi arra, hogy még több felelősséget vállaljon” – ő lett a csapatkapitány Oliver Kahn helyettese. Érdemei alapján kétségkívül jogosan, ám a babonásak ennek aligha örülnek. Ha Kahn megsérül, akkor ugyebár Elbert illeti meg a kapitányi karszalag, márpedig neki eddig ez nem hozott szerencsét. A Bayern eddig kétszer vonult ki az ő vezetésével a pályára, a mérleg egy döntetlen (Wolfsburg, 1–1) és egy vereség (Hertha, 1–2). "Legközelebb inkább szólok majd az edzőnek, hogy válasszon mást, hátha neki nagyobb szerencséje lesz” – fogalmazott akkor fanyarú humorral a dél-amerikai támadó. Nos, alighanem elfelejtett szólni Hitzfeldnek…
Csak a válogatottban nem sikerült maradandót alkotnia. 1998 januárjában bemutatkozhatott a selecaóban, mi több, az Arany-kupa második mérkőzésén kettőt hintett a salvadoriaknak, de az áttörés sohasem sikerült neki. Sérülés miatt lemaradt a franciaországi világbajnokságról, Scolari nem vitte ki a Távol-Keletre, ezt követően pedig már ő mondta azt: ha eddig nem kértek belőlem, akkor a jövőben én sem kérek belőlük. Talán amiatt nem sikerült tizennégynél többször pályára lépnie a nemzeti csapatban, mert a fénykora során hatalmon lévő szövetségi kapitányok (Carlos Alberto Parreira, Mario Jorge Zagallo, Wanderley Luxemburgo, Emerson Leao, Luiz Felipe Scolari) közül egyikkel sem dolgozott együtt klubcsapatnál.