Pokoljárás után jöttek vissza

2000. szeptember 3. és 2002. május 26. között rengeteg idő telt el, és erről leginkább az Atlético Madrid drukkerei tudnának mesélni. A jelzett két időpont között ugyanis a komoly hagyományokkal és jókora szurkolótáborral büszkélkedő fővárosi alakulat a másodosztályban, vagy ahogy arrafele mondták, a "pokolban” volt kénytelen tengődni.
A patinás csapat tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra hullott szét, éspedig elsősorban az egyesület magát dörzsöltnek tartó elnöke, Jesus Gil y Gil gazdasági manőverei miatt. Történt ugyanis, hogy a presidente – aki Marbella polgármestere is volt egyben – az állami költségvetésből, az üdülővárosnak juttatott közpénzekből önkényesen és mértéktartás nélkül jókora összegeket utalt át az Atlético számlájára (ezekből a summákból persze tellett Vierikre, Hasselbainkekre meg Juninhókra), de aztán lebukott, és majdnem magával rántotta az egész klubot. Az Atlético csak azért kerülte el a teljes csődöt, mert a már említett "háttérországa” változatlanul kiállt mellette, és a Vicente Calderón-stadionban még a másodosztályú meccseken is rendre negyven-ötvenezren voltak. Persze nem kizárólag a gazdasági gondok juttatták a gárdát egy szinttel lejjebb, de tény, hogy a szezon közben kirobbant botrány, majd az egyre nyilvánvalóbb pénzügyi kilátástalanság látványosan megtörte a társaság lendületét, ami tudjuk, végül hová vezetett.

A "tragédia” bekövetkeztekor azonban az igazi Atlético-hívek (szurkolók, vezetők, játékosok) összefogtak, és azonnal megfogalmazták: "Egy évecske a pokolban”. Az azonnali visszajutást hirdető hangzatos nyilatkozatok azonban nagyon sokáig csak üres szólamok maradtak, már 2001-et mutatott a naptár, amikor valami megmozdult a csapat táján, és jöttek zsinórban a jó eredmények. Ekkor azonban már késő volt, az Atlético a Sevilla, a Betis és a Tenerife mögött csak a negyedik helyen végzett, és maradt a Segunda Divisiónban. A klubnál viszont nagyon előrelátók voltak: még ment a 2000–2001-es szezon, amikor megállapodtak az egyik legjobb spanyol edzőnek tartott Luis Aragonésszel, hogy vegye át a gárda irányítását. (Itt kell megjegyezni – a klub potenciálját érzékeltetendő –, hogy Aragonést a Valencia orra elől happolták el, éppen akkor, amikor Héctor Cúper elhagyta a Turia-partiakat.)
A Mallorcát a BL-be vezető mester nem rettent vissza a másodosztálytól, és a legutóbbi évadban olyan együttest faragott a piros-fehér-kékekből, amely gyakorlatilag már a pontvadászat első felében biztossá tette feljutását. A gárda csak a küszöbön torpant meg egy pillanatra, de végül azt is magabiztosan lépte át. Számokban ez a következőképpen nézett ki: az Atlético nyolc ponttal megelőzve a Santandert megnyerte a másodosztály küzdelmeit, és ha az "egy évecskéből”kettő is lett, a szurkolók önfeledten lepték el Madrid utcáit, kajánul nevetve az egy osztállyal feljebb csak a harmadik helyen végző realosokon.
Az idei nyár immár a régmúltat idézte, hiszen a klub jókora összeget költött a csapat megerősítésére, bár korántsem annyit, mint amikor Gil szórta a pénzt. Ráadásul a többség csak kölcsönbe érkezett, de azért így is olyan neveket sikerült a Vicente Calderónba csalogatni, mint José Mari, Demetrio Albertini, Fabricio Coloccini, Javi Moreno, Sergi, Luis García és Emerson, sőt Rui Costa megszerzéséről sem tettek még le. A távozók listája természetesen nem túl hosszú (elvégre a második vonalban vitézkedett a csapat), a búcsúzók közül mindössze Juninho számít igazi klasszisnak (a Middlesbrough vitte el), ám ő már a kiesés óta nem tagja a keretnek, eddig kölcsönben játszott hazájában a Vascónál és a Flamengónál.
A közelgő szezonban Aragonés mester várhatóan a következőképpen állítja majd össze a legjobb tizenegyét. A kapuban minden bizonnyal az argentin válogatott Germán Burgos áll majd, őt Sergio Sánchez válthatja. A hálóőr előtt négy bekk kaphat helyet, közülük majd a Puskás Ferenc-stadionban is bizonyára lehetőséghez jutó García Calvo, valamint Otero az, akinek biztosnak tűnik a posztja. A maradék két helyre hárman – Coloccini, Sergi és Hibics – pályáznak a legnagyobb eséllyel. A középpályán is négy játékost szerepeltet Aragonés mester, de ezen a területen még sokkal több a kérdőjel, mint a hátsó formációban. Talán csak a brazil Emerson a jobb szélen és a mellette helyezkedő Albertini számíthat igazán a kezdőbe kerülésre, viszont rajtuk kívül – legalábbis az eddigi felkészülési mérkőzéseket figyelembe véve – Movilla, Luis García, Sztankovics, Aguilera, F. Torres, de még a csatárok közül Dani és Javi Moreno is lehetőséget kaphat ezen a poszton. És ha már a csatárokról van szó: két ékkel támad majd az Atlético – nagy valószínűséggel a Milantól szerzett Javi Moreno, José Mari duóval.