Brazíliában egy pillanatra sem áll le a futballélet, hiszen a júniusi, számukra teljes sikerrel zárult világbajnokság után júliusban a Bajnokok Kupáját izgulhatták végig a szurkolók igaz, ezt a tornát a győztes Paysandu hívein kívül a legtöbben inkább elfelejtenék, mert a színvonal finoman szólva is rengeteg kívánnivalót hagyott maga után , szombaton pedig kezdődik a legnagyobb esemény, az országos bajnokság.
Romário az elôzô idényben még a Vascót erôsítette, most azonban már a Fluminensét
Romário az elôzô idényben még a Vascót erôsítette, most azonban már a Fluminensét
Az ezúttal 26 csapatos mezőnyből nehéz lenne megmondani, hogy melyik gárda számít a legesélyesebbnek a végső sikerre. A brazil labdarúgás talán legmélyebb gazdasági válságában egyetlen klub sem tud olyan anyagi feltételeket felmutatni, hogy akár még az otthon játszó legjobbak közül is egyszerre többet tudjon a keretében. Ugyanezen ok miatt az alsóházban sincsenek "esélyesek”, a szaksajtó szerint egyáltalán nem lenne meglepetés, ha egy, esetleg több tradicionális egyesület hagyná el az élvonalat. Latolgatások azért persze vannak: a Corinthians, Palmeiras paulista kettős mindig esélyes, rajtuk kívül az idei Libertadores-kupa elődöntőjében elvérző Gremióval, illetve a fiatal, de már örökös ezüstérmesnek elkönyvelt Sao Caetanóval (a csapat második lett az elmúlt két évben az országos bajnokságban és most a Libertadores-kupában is) lehet igazából számolni. Nagy talány, hogy mit mutat a tavaly üstökösként aranyérmet nyerő Atlético PR, valamint a fennállása századik évfordulóját ünneplő Fluminense.
A Campeonato Brasileiro csapatai (zárójelben a legutóbbi helyezés) Atlético PR (1), Sao Caetano (2), Fluminense (3), Atlético MG (4), Sao Paulo (5) Bahia (6), Ponte Preta (7), Gremio (8), Internacional (9), Goiás (10), Vasco (11), Palmeiras (12), Portuguesa (13), Paraná (14), Santos (15), Vitória (16), Coritiba (17), Corinthians (18), Guarani (19), Gama (20), Cruzeiro (21), Juventude (22), Botafogo (23), Flamengo (24), Paysandu (újonc), Figueirense (újonc)
Ez utóbbi klub annyi előnnyel indulhat a többiekkel szemben, hogy soraiban tudhatja az ország egyik legjobb csatárát, Romáriót. Ugyan erre sokan csak legyintenek, és azt mondják, Baixinho (Kicsi) jelenléte nem erősíti a csapatszellemet, de azért a Flamengónál még mindig azért keseregnek, hogy nem volt pénzük a szerződtetésére. Szintén a szegénység kontójára írható a rendezés körül kialakult kaotikus állapot. A Caxias és a Santa Cruz ugyanis a bíróságon harcolta ki a jogot az első osztályú szereplésre, a szövetségnek viszont sikerült kieszközölnie, hogy csak 26 csapatos legyen a sorozat, így az inkább csak veszteségeket termelő két kiscsapatot egyszerűen lepöckölték a színről. Essen szó a lebonyolításról is, hiszen Brazíliában ez sem egyszerű ügy. A mostani szisztémában az alapszakasznak nekivágó alakulatok mindegyike játszik mindenkivel, de csak egyszer, ezt követően az első nyolc helyezett a rájátszásban folytathatja. Azonos pontszám esetén nem az egymás elleni eredmény, de még csak nem is a gólkülönbség számít, hanem a több győzelem (ezután jön a gólkülönbség, majd a több lőtt gól, és végül az egymás elleni eredmény – ha így sincs döntés, jöhet a sorsolás). A nyolcaddöntőtől a döntőig oda-vissza vágó alapon mérkőznek a csapatok (az a gárda játssza otthon a visszavágót, amelyik az alapszakaszban jobban teljesített), azonban előírás, hogy az együtteseknek legalább 20, a fináléban pedig 30 ezres stadionjuk legyen. A két döntős gárda automatikusan indulhat a 2003-as Libertadores-kupában, míg az alapszakasz utolsó négy helyezettje kiesik.