Csak a szurkoló nem álmodhat jól

– A szabályokat ismeri?– Kívülről!– Licence van?– Pro!– Nyilatkozni tud?– Szabatosan!– Uram, öné a kispad.Hát így lettem vezetőedző a magyar élvonalban.Na persze csak álmomban, mert ébren egy porcikám nem kívánná az egészet (remek érzés is mostanában felébredni…), de fene világ van újabban, alighogy lehunyom a szememet, máris morc tekintetű embereket látok magam előtt, akik így kérdezgetnek. Régebben amúgy gólokról álmodtam. Egyszer arról, ahogyan Törőcsik András megindult a teljes norvég védelemmel szemben, és a cseleivel eksztázisba hajszolt hatvannyolcezer embert a Népstadionban; másszor arról, hogy Nyilasi Tibor gyönyörű mozdulattal ugrott fel fejelni, és bólintotta a labdát a hálóba; harmadszor arról, hogy Várady Béla majdnem a félpályáról, szabadrúgásból szaggatta szét a hálót a jobb felső saroknál.Na jó, tudom, nem kell itt nosztalgiázni, hiszen ma már ebben az atomizált világban rend van, fegyelem, a magyar futball sem cselekről, fejesekről és gólokról szól, hanem paragrafusokról – ám megkockáztatom, éppen ezért álmodik az emberfia olyan rosszakat.E zaklatottságban az új magyar futballévad felvezetése mindenesetre remekül illeszkedik az elmúlt tíz év rajt előtti hangulatához, azaz most is minden fontos (lebonyolítás, bajnoki létszám, fizetésképtelenség), csak a játék nem. A futballrajongókat is felmutatni képes magyar háztartásokban (azaz ott, ahol a hét végi programban még szerepel a meccslátogatás) e pillanatban Bozóky Imre MLSZ-elnök és Muszbek Mihály ligaigazgató neve többször hangzik el a közös családi ebédek során, mint, mondjuk, a Ferencvároshoz igazolt gólkirályé, Tököli Attiláé, avagy a Bajnokok Ligája-selejtezőre készülő ZTE-ben szereplő marcona védőé, Urbán Flóriáné; és ilyenkor bizony még az is előfordulhat, hogy az említett futballkorifeusok nevének említésekor a verbális és mára alaposan túlmagyarázott focitól megcsömörlött családfő dühében akkorát csap az asztalra, hogy szerteszét repül a nagyszülőktől örökölt eszcájg.No de mi mást is tehetne?Merthogy az igazi, és mondhatni kiveszőfélben lévő futballrajongó ilyenkor éppenhogy nosztalgiázni akar (de az ügyek kreálásával, ugyebár, csak nem hagyják), és nem feltétlenül az ötvenes, hatvanas, hetvenes, sőt nyolcvanas években történtekről, hanem "csak” arról, hogy tegnapelőtt az edzőmeccsen a "Zozi”, avagy a "Kokó” miért hagyta ki azt a nagy helyzetet, hogy mi lesz majd a csapattal, merthogy néhány óra múlva itt az első meccs.Az idei első bajnoki meccs!Amikor már csak sóhajtásnyira van az a pillanat, amikor a metszőfog szétroppanthatja a stadion előtt vásárolt szotyi héját, amikor még mindig új remények éledhetnek, és amikor a kezdő sípszó előtt oly napsugarasan lehet bízni abban, hogy bajnok lesz a kedvenc csapat.Nos, hát ilyesfajta lelkesültség az átlag magyar focidrukkernek nem adatik meg – ellenben kívülről fújja az MLSZ és a ligaelnökség nyári határozatait, mi több, a médiaszereplők kínálta rendhagyó gyorstalpaló képzés során július 26-ra, azaz az induló 2002–2003-as küzdelmekre öntudatlanul is megszerezte az A-licences edzői képesítést…És ez még nem minden!Az elmúlt néhány hét során a futballunk eljutott odáig (mondhatnánk, addig a mélységig), hogy bár a csapatok még egy meccset le nem játszottak, de három egyesületnél (ZTE, Újpest, Kispest) vezetőedzőt "váltottak”, nem csoda hát, hogy a lelkes, az edzéseken, a gyakorlómeccseken a korlátot támasztó fanatikusok sem a várható kezdőcsapatot tippelgették bőszen, hanem azt, hogy a trénerek közül ki hol ül majd: a kispadon, avagy a lelátó első sorában.Ezek után csoda, ha valaki rosszat álmodik?!Ma este a Hidegkuti-stadionban az MTK–Videoton meccsen jó lesz felébredni, és bosszankodni végre – a játék miatt…