Kubala László emléke

Öreg futballrókák állították egykoron, ha itthon marad, helye lett volna az Aranycsapatban, ez pedig nem akármilyen méltatás. Magyarországon öszszesen hetven élvonalbeli mérkőzést játszott, a háború alatt a másodosztályú Ganz együttesében futballozott, többek között olyan kiváló társak között, mint Mike, Subert és Palatinus. 1945 májusában az új bajnokság kezdetén már a Ferencváros csapatát erősítette, még 18 éves sem volt, amikor első élvonalbeli meccsét játszotta, együttese 2:1-re kikapott a Vasastól. A negyedik bajnokiján szerezte első gólját, a Kispest ellen mindjárt kettőt ért el. A rekordját volt csapata, a Ganz ellen érte el, öt góllal járult a 11:0-s végeredményhez. Az 1945–46-os "hosszú bajnokságot” is csaknem végig játszotta, a Ferencvárosban utoljára 1946. június 9-én az Újpest elleni derbin szerepelt, az a mérkőzés volt az ötvenedik bajnokija zöld-fehérben, és ehhez 31 gól társult!A másfél éves pozsonyi játék után 1948-ban a Vasasban futballozott összesen húsz bajnokin, s tízzel növelve gólszámát. Utolsó fellépésére 1948-ban karácsony előtt, 23-án került sor a MATEOSZ–Vasas mérkőzésen (3:4). Ki gondolta volna akkor, hogy Kubala Lászlót egyszer majd a Barcelona legjobb játékosának választják, s hogy több mint egy évtizedig irányítja szövetségi kapitányként a spanyol válogatottat, hogy olimpiai győzelemig vezeti az ibériai fiatalokat 1992-ben – és, hogy már nem láthatja a 2002-es világbajnokságot.