Jozic, a farkassá lett bárány

Utcabálok a nagyvárosokban, ordító címek a vasárnapi lapok első oldalain – Horvátország már most olyan eufóriába hajszolta enmagát, mint négy éve, amikor delíriumos polgárai a négy közé jutást ünnepelték Zágrábtól Dubrovnikig."Hősök!” "Ôrület!” "Most már gyerünk végig!” "Édes győzelem!” Ezek a szavak döntötték hanyatt az egyszeri honpolgárt, ha reggel megállt egy újságosstand előtt. Bent aztán tovább folyt a heroizálás. "Olic pályára lépése tette lehetővé az igazi ambíciók kiélését. Bravó, Jozic! Ez volt a megfelelő húzás, hiszen a fiú gólja kövezte ki az utat a sikerig” – írta a Jutarni List szakértője, az 1998-as sikerkapitány, Miroslav Blazevic. Ivica Olic, az egyenlítő gól szerzője – csupán 22 éves – mindenki által pajzsra emeltetett, nem különben a szakvezető, Mirko Jozic. "Olic a mi hősünk, persze a kulcs Jozic kezében volt: végre volt ereje leírni a nagy neveket, azon sztárokat, akik fölött elrepült az idő, és pályára küldte a fiatal, félelmet nem ismerő játékosainkat. Ugyan úgy tűnt, padlóra kerültünk, Jozic mégis megtalálta a nyerő formát” – olvasható a Jutarni Listben. Ugyanezt visszhangozta a Vecerni List: "Minden ott dőlt el, amikor Jozic bárányból farkassá változott: tűzbe küldte azokat, akik bátrak és jó formában vannak. Ezek után poraiból támadt fel a csapat.” A Novi List ezt azzal egészíti ki, hogy "mostantól bárki ellen eséllyel állunk ki”.Jozic egyébként a siker másnapján is lebegett a föld fölött: "Ezek a játékosok hősök! Meghaltak egymásért a pályán, ott hagyták a szívüket is, csak hogy nyerjenek. Az utolsó húsz percre hárman is megsérültek, cserélni azonban nem lehetett, s én már nem nagyon tudtam, mit lehet ilyenkor tenni. Szerencsére, ők megoldották…” Magáról az összecsapásról így vélekedett: "Úgy játszottunk, ahogy szerettem volna. Higgadtan futballoztunk végig, még az egyenlítő gólt követően sem álltunk le, hanem úgy döntöttünk, támadunk tovább. Ez hozta meg az eredményt. Remélem, a következő mérkőzésünkön is tartani tudjuk ezt a ritmust, és akkor bebiztosíthatjuk a helyünket a következő körben – végtére is ezért jöttünk.”