Amikor megnéztem a vasárnapi műsort, megállapítottam, hogy bizony nem a legvonzóbb csapatok találkoznak ezen a napon. De végül is a tét ugyanaz, mondtam, bár Ecuador, Mexikó, Costa Rica vagy akár Japán nem hozza az embert lázba, az oroszok meg, függetlenül a győzelmüktől, olyan kiábrándító focit mutattak be az első mérkőzésükön, hogy jómagam csupán egyedül a török csapatra voltam kíváncsi. Tudniillik hogy mire képesek, ha nem a brazilok az ellenfelek (akiktől mellesleg bírói hibával szenvedtek vereséget). Ehhez képest hellyel-közzel egészen jó kis meccs lett a Mexikó–Ecuador is. Ki gondolta volna, hogy Mexikó lesz ebben a csoportban az első továbbjutásra esélyes csapat, miközben Olaszország reszkethet. De azért a következő körben, Mexikó még hat pontja ellenére sem adhatja meg magát Olaszországnak, hiszen tudják a horvátok is, hogy Ecuador legyőzésével ők is hatpontosak lesznek. Másrészt az olaszoknak meg nem elég egy döntetlen Mexikó ellen. Szóval Mexikó nagyon megkeverte a kártyákat a G-csoportban.Mi lett avval a nagyszerű török csapattal, amelyik olyan hősiesen harcolt Brazíliával? Hová lett Bastürk és Hasan Sas, akikre azt mondtam, brazilabbak a braziloknál? Most ugye majd találgatjuk, hogy nem akarja-e Brazília éppen Costa Ricát magával vinni és az ellenük oly veszedelmes törököket kiejteni. Szerintem nem. Ezt Brazília nem engedheti meg magának. Akkor viszont lesz két négypontos (persze feltételezve, hogy Törökország legyőzi Kínát...). Itt is akad tehát bonyodalom...Vallomás: én a japánok győzelméért szurkoltam az oroszok ellen. Mindaddig, míg világossá nem vált, hogy az oroszok itt ma aligha nyerhetnek. Erről Merk játékvezető gondoskodott. Azt mondják, hogy csak a legnagyobb játékvezetők tudnak prekoncepcióval fújni. (Szándékosan használok idegen szót, hogy ne legyen túl egyértelmű, mire gondolok.) Csak a legkiválóbbak tudják ezt eléggé okosan csinálni. Hát Merk nem tartozik ezek közé. Nagyon hamar nyilvánvalóvá tette az álláspontját. Nem kell ahhoz különleges tudomány, hogy az ember észrevegye, mikor téved egy játékvezető, mikor haladja meg a játékosok furfangja az eszét, mikor veszti el a fonalat, és fúj össze-vissza a közönség terrorja alatt. Ez az úr egyszer sem tévedett, hallatlan magabiztosan, semmitől sem befolyásolva nyomta az oroszokat. A nagyon tisztességes képi közvetítésnek hála, magunk is láthattuk a tizenegyes esetét, amely tankönyvbe illő volt, de még inkább azokat az ügyes kis szabadrúgásokat, amelyeket a japánok saját térfelükön kaptak, ha szorulni látszott a hurok. Mondom, avíttnak és kissé kedélytelennek láttam az orosz csapatot az első mérkőzése (Tunézia, 2-0) után, és most sem voltak jók. Igaz, sokkal harcosabban, lelkesebben játszottak, mint először. De amikor az ember olyasmit lát, amit Merk úr művelt, nem tud közönyös maradni. Most aztán ebben a csoportban is nagy a zavar. A négyből bármelyik kieshet, de tovább is mehet. A legjobban – és nem csak a pontszámok miatt –, úgy látom, Japán áll.Úgy gondoltam, ha a horvátok tizenkettedik emberének nevezzük a horvát–olasz meccs bíróját, akkor Herr Merk is megérdemli a hasonló titulust. Legalább annyit tett a japán győzelemért, mint kollégája a horvátokéért.A vb első néhány mérkőzése után, voltam oly könnyelmű, hogy dicsértem a játékvezetést. Beismerem, hiba volt, elhamarkodottan ítéltem. Most viszont volna egy javaslatom. Két jelenséget "törvényerőre” kellene emelni a szabálykönyvben, hiszen a játékvezetők megengedik. Az egyik a párharcok során a kölcsönös mezrángatás. Szabadon alkalmazzák, legyen tehát megengedhető. A másik: a fejelésnél a jövőben legyen szabad könyökkel arcon, torkon, szemen vágni a velünk együtt ugró ellenfelet! Engedje meg a szabály, s így majd az első pár kivert szem, betört arccsont meg ki tudja, mi még, nem terheli majd a játékvezetők lelkiismeretét. Így viszont...Mindkét szabálymódosítást mielőbb foganatosítani szíveskedjenek, mert a nagyobb baj bármikor bekövetkezhet....
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik