Egyelőre csak félmosoly

Szabó Anita a derekát fájlalta, ám valahogy viselte, Domokos Virágnak a háta sajgott, ő már nem bírta az ötödik játszmát. De talán nekik sem ez volt a legnagyobb fájdalmuk, hanem az, hogy hiába küzdöttek keményen, a világbajnoki résztvevő cseh együttest mégsem sikerült legyűrnie a magyar női röplabda-válogatottnak. Pedig a szombati, ceglédi Eb-selejtező második és harmadik játszmájában olyan erényekről tett tanúbizonyságot a házigazda, ami arra a kijelentésre bátoríthatja a hozzáértőket, hogy nem lehetetlen a legjobbak közelébe férkőzni. Természetesen itt nem az oroszokról vagy az olaszokról van szó, ám a kontinens ötödik–nyolcadik helyre besorolt csapatai ellen igenis lehetne esélyük a mieinknek. Ehhez kellene több idő, több munka, és nem ártana nélkülözni a nyári felkészülést általában megelőző tompaságot. Mert mire igazán belelkesedik a csapat (mint szombaton a második és harmadik felvonásban), már késő.Szóval Cegléden voltak előremutató jelek, mint például a mindössze 19 esztendős Dégi Barbara bátor és eredményes ütőjátéka, és ha nyitásfogadásban is tökéletesedik, még sokat hallhatunk róla. Érdekes, Garamvölgyi Mátyás szövetségi kapitány megint csak a meccs közben, a második játszmára találta meg a legjobb hatost: Jáka Zsuzsa helyett Szabó Anita lett a feladó, az említett Dégi Pethő Anita helyére állt be négyesütőnek, ugyanezen a poszton maradt Nagy Mariann, kettesütőben Kiss Katalin, centerben pedig Domokos Virág és Pesti Anikó. Kiss támadásai az első szettben még könnyen védhetők voltak, később nagyot javult a hatékonysága, Nagy messze a legkeményebb volt a mezőnyben, Domokos blokkjai aranyat értek, centertársa, Pesti pedig remekül mezőnyözve és nyitva szerzett észrevétlenül kilenc pontot. Apropó, nyitás! Garamvölgyi kapitány eképpen szomorkodott a találkozó lefújása után: "Úgy tűnik, sújt minket, ha szerválni kell, legalábbis ezt mutatta az első és a negyedik szett. Úgy éreztük kettő–egy után, hogy lendületből megoldjuk a feladatot, ám nem voltunk eléggé támadó szelleműek. Meg kell tanulnunk nyerni” – vélte a szakvezető, aki még hozzátette, hogy akár elégedett is lehetne a játékkal, de csak az egyik szeme nevet. Mondani sem kell, a győzelem hiányzott a teljes mosolyhoz.