Klasszis a pályán

Bevallom, furcsa érzés, nem vagyok ehhez hozzászokva. Több mint húsz éve követem nyomon a magyar futball történéseit, de hasonlóan eredményes külföldi csatárteljesítményt nem tudnék felidézni ezen időszakra vonatkozóan. Fellángolások ugyan időnként akadtak – pl. Szabics Imre, Szalai Ádám, Priskin Tamás vagy Németh Krisztián által -, de huzamosabb ideig tartani a jó formát nem igazán sikerült senkinek. Arra csak egy valóban kiemelkedő futballista képes.

Ahogy arra is, hogy egymás után három idényben végezzen az aktuális liga gólkirályaként. Nikolics Nemanja márpedig egyre közelebb kerül ehhez, az NB I 2014-es és 2015-ös idényének legjobb gólszerzője a szezon végén a lengyel bajnokságban is könnyen begyűjtheti a címet. Sőt, mivel a Legia Warszawa hátránya mindössze 3 pont az éllovas Piast Gliwice mögött, az aranycipő mellett az aranyérem sem elképzelhetetlen.

A recept?

Felkészültség, tehetség, szerencse, és mind közül legfontosabb: a bizalom! Az edzője bízik benne, így folyamatosan a kezdőcsapat tagja. A csapattársai bíznak benne, amikor csak tudják, keresik a labdával. A szurkolók bíznak benne, a mérkőzés alatt teli torokból éltetik. Nikolics pedig nem tesz mást, mint meghálálja a bizalmat. Fizikai felépítése ugyan nem kiemelkedő, és a mezőnyben is képes hosszabb-rövidebb időre eltűnni, kontrajátékban és a tizenhatoson belül azonban életveszélyes. Igazi góllövő csatár, aki egy pillanat alatt képes magának helyzetet teremteni, akár jó helyezkedéssel, akár a védőkről lepattanó labdák megszerzésével. Mondhatni, a magyar Filippo Inzaghi. Érdemes megnézni a hétvégén szerzett első gólját. Érkezik a bejátszás oldalról, nem zavarja meg, hogy az előtte levő védő elcsúszik, hanem lekapja a labdát a levegőből, majd egy pattanás után ugyanazzal a lábával a kapu jobb alsó sarkába passzolja. Klasszis megoldás.

Na jó – mondja erre az átlagszurkoló -, de mi a helyzet a válogatottal?

Tény, csatárunk az Eb-selejtezőkön nem villogott, és a norvégok elleni párharchoz sem tudott érdemben hozzászólni. Ám hiba lenne őt leírni. Tudom, Magyarország a 10 millió szövetségi kapitány országa, de ha rajtam múlna, egy az egyben rá hegyezném ki a válogatott támadójátékát a júniusi Európa-bajnokságon.

Mit veszíthetünk?

Három évtizednyi szenvedés után már önmagában az hatalmas eredmény, hogy kinn vagyunk egy nemzetközi tornán. Miért ne próbáljuk megragadni az esélyt, és építsük fel a kevés európai szinten is jegyzett futballistánk közül a legjobb formában levőre a csapatot? Egy potenciális gólvágóra, aki ha elkapja a fonalat, továbblőhet minket a csoportból?

Mindehhez nem kell más, mint bizalom! Bernd Storck szövetségi kapitány számoljon vele minden mérkőzésen – beleértve a felkészülési találkozókat – kezdőként. A csapattársak tömjék labdával, ahogyan csak tudják. A szurkolók pedig céltalan bírálatok helyett buzdítsák az elsőtől az utolsó percig. Együttes erővel talán sikerül Nikolicsot átlökni a holtponton, mert ha ő formába lendül… akkor nagyon szép Európa-bajnokságnak nézhetünk elébe!

A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló írásokért kattints ide >>