Válogatott: Meg akarom mutatni, hogy lehet rám számítani – Németh András

– Felül lehet múlni Marco Rossi születésnapi ajándékát, pályafutása első felnőttválogatott meghívóját?
– Aligha érkezhetett volna jobbkor, mint a huszadik születésnapom előtt egy nappal – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Németh András, a belga listavezető Genk középcsatára, aki szerdán töltötte be a huszadik életévét. – Boldogsággal tölt el, hogy számít rám a szövetségi kapitány.

– Meglepetésként érte, hogy szerepel a kerettagok névsorában?
– A hivatalos bejelentés időpontjában már tudtam, hogy a nemzeti csapat tagjaként Telkiben lesz jelenésem a hétfői összetartáson. Éppen egyedül végeztem erősítő gyakorlatot a konditeremben, amikor Tömő Attila csapatmenedzser telefonált, hogy gratulálva a tudtomra adja az örömhírt. Miután elköszöntünk egymástól, az öltözőbe siettem, hogy megosszam az örömöm: kiabálva ünnepeltem a csapattársaimmal. Nyilván a hozzám legközelebb állóknak elmondtam, de nem volt könnyű magamban tartani a hírt. Még nehezebb azonban felfogni, hogy ekkora megtiszteltetés ért. Vártam a lehetőségre, de így is meglepetésként ért, már csak azért is, mert az előző kerethirdetést megelőzően többet játszottam, gólt is szereztem, gólpasszokat adtam a Genkben, az utóbbi időszakban pedig inkább a kispadról beszállva kaptam lehetőséget. Nem furcsálltam volna, ha a kevesebb játéklehetőség miatt nem kapok meghívót, de nem így lett, Marco Rossi szövetségi kapitány most érezte úgy, eljött az ideje, hogy megmutassam magam.

– Megérett arra, hogy segítségére legyen a válogatottnak?
– Szerintem készen állok a rám váró kihívásra. Mivel az elmúlt hetekben kevesebb időt töltöttem pályán a belga élvonalban, „visszajátszottam” a második csapatba. A legutóbbi meccsen gólt szereztem a másodosztályban szereplő gárdában, élveztem a játékot. Bírom szuflával, jó az erőnlétem. Az viszont biztos, hogy össze kell szoknom a társakkal. Baráth Pétert és Kerkez Milost az utánpótlás-válogatottból ismerem, a többi kerettagot azonban nem, de ez nem jelenthet problémát, alighanem hamar megtalálom a közös hangot a többiekkel. Milossal egyébként nemrég találkoztam, meglátogattam Alkmaarban. Beszéltünk is róla, hogy jó lenne legközelebb a válogatottban találkozni, s az sem lenne ellenemre, ha majd ő adná nekem az első gólpasszt a nemzeti csapatban. Persze, ehhez az is kell majd, hogy bizonyítsak és a kapitány megfelelőnek tartsa a teljesítményemet ahhoz, hogy pályára küldjön.

– Nem izgul?
– Ebből a szempontból édesapámra ütöttem, nem abból a fából faragtak ugyanis, hogy görcsöljek ilyen helyzetekben. Azt azonban elárulhatom, valószínűleg dolgozni fog bennem az adrenalin, mielőtt először pályára lépek a válogatottban.

– Beszélt Marco Rossival a kerethirdetés óta?
– Nem, legutóbb az előző válogatott összetartás során egyeztettem vele az U21-es csapat játékosaként.

– Ha nem indiszkrét a kérdés, elárulja, miről társalogtak?
– Arról, mi kell ahhoz, hogy legközelebb meghívjon. Kifejtette, a védekező munkában vár többet tőlem, elnézve Szalai Ádám játékát ugyanis egyértelmű, a középcsatárnak alaposan ki kell vennie a részét a letámadásból. Marco Rossi nem kertelt, elmondta, kapjak bármennyi játékpercet, egy oroszlánt akar látni személyemben a pályán. Nekem egyre megy, kezdőként vagy a padról beszállva kapok esélyt, ugyanazzal a hozzáállással játszom, meg akarom mutatni, hogy lehet rám számítani.

– Ha már Szalai Ádámot említette: alighanem sokat hallja majd, hogy a válogatottságtól visszavonuló csapatkapitányhoz hasonlítják. Ezt a helyzetet hogyan kezeli?
– Nagy megtiszteltetésnek veszem, mert rengeteget tett a nemzeti csapatért, olyan játékos, akire felnézek. Értem a lélektanát, hogy a szurkolók sokat várnak az új arctól, miután a válogatott vezére elköszönt, ám mivel próbálom kizárni az esetenként talán túlzó elvárást, nem élem meg teherként, hogy összevetnek vele, s a lehetséges utódját látják bennem. Ez Ádám miatt is megtisztelő, és persze jó érzés, hogy sokan bíznak bennem, de csak az számít, mit mutatok a pályán. Ahhoz, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból, mindig is magamra összpontosítottam, s ez most sincs másképpen. Bízom benne, hogy a kapu előtti leleményességemet, a gyorsaságomat, a befejezőkészségemet a válogatottban is meg tudom mutatni, és bizonyítom, hogy igazi csapatjátékos vagyok.

– Édesanyja származása révén a dél-afrikai válogatottban is szerepelhetne. Fel sem vetődött önben, hogy őket válassza?
– Korábban megkerestek a Dél-afrikai Labdarúgó-szövetségtől, de nem voltam nyitott arra a lehetőségre. Szeretem Dél-Afrikát, többször is jártam ott, de érzelmileg kevésbé kötődöm az országhoz, nekem egyértelmű volt, hogy Magyarországot szeretném képviselni nemzeti színekben.

– Kinek a leghálásabb azért, hogy idáig jutott?
– A legtöbbet a szüleimnek köszönhetem, akik tizenhárom évesen kiköltöztek velem Belgiumba, hogy megvalósíthassam az álmomat és profi labdarúgó legyek. Úgy érzem, itt az ideje meghálálni a sok szeretet, amit tőlük kaptam. Wouter Vrancken vezetőedzőnek is hálával tartozom, mert azon kívül, hogy jó edző, ő az első olyan szakember a Genknél, aki igazán megadja nekem a lehetőséget. Az előző évadban néhány bajnokin pályára léptem csereként, a most zajló idényben azonban többször is a kezdőcsapat tagja voltam. Az hajt, hogy minél többet játsszak, többet és többet akarok futballozni, így nem lehetek maradéktalanul elégedett a helyzetemmel, viszont ha azt nézem, honnan indultam, s tavaly ilyenkor még az UEFA Ifjúsági Ligában szerepelve arra vártam, mikor mutatkozhatok be a felnőttcsapatban, azt kell mondanom, hogy nincs okom panaszra.

– Nagyot fordult önnel a világ egy év leforgása alatt. Minek tulajdonítja a gyors előremenetelt?
– A kemény munkának, amihez mindvégig úgy álltam hozzá, hogy a legapróbb esélyt is meg kell ragadnom a bizonyításra, ki kell domborítanom az egyéniségemet a pályán amellett, hogy a csapat érdekét helyezem előtérbe. Fejben erősnek érzem magam, ami a szüleimnek köszönhető, sohasem volt problémám a motivációval, lelkesedéssel. Ez a gondolkodásmód a nehéz időszakok átvészelésében is segített.

– A Luxemburg, valamint a Görögország elleni meccseken mivel lenne elégedett?
– A válogatottban bármennyi játéklehetőséggel az lennék, óriási örömet jelentene bemutatkozni a felnőttek között. Szeretném meghálálni a bizalmat.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE A NOVEMBERI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEKRE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Szappanos Péter (Budapest Honvéd), Tóth Balázs (Puskás Akadémia)
VÉDŐK: Bolla Bendegúz (Grasshopper Club Zürich – Svájc), Botka Endre (Ferencvárosi TC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Mocsi Attila (ZTE FC), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce FK – Törökország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Baráth Péter (Debreceni VSC), Kerkez Milos (AZ – Hollandia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (AC Pisa – Olaszország), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Callum Styles (Millwall FC – Anglia), Vécsei Bálint (Ferencvárosi TC), Dzsudzsák Balázs* (Debreceni VSC)
TÁMADÓK: Ádám Martin (Ulszan Hyundai – Dél-Korea), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Kalmár Zsolt (DAC 1904 – Szlovákia), Németh András (KRC Genk – Belgium), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország)

*Dzsudzsák Balázs a Luxemburg elleni mérkőzés után, a görögök elleni hazai mérkőzésre csatlakozik a kerethez.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK

November 17., csütörtök
20.00: Luxemburg–Magyarország
November 20., vasárnap
20.15: Magyarország–Görögország