Schäfer után Sallóit! – Deák Zsigmond jegyzete

A Nemzeti Sport június 7-i számának kezdőlapján a következő szalagcím virított: „Schäfer András: Ott a helye a kezdőben!” A többi már történelem, hiszen a DAC 22 éves középpályása, miután a Ciprus elleni Eb-előkészületi mérkőzés győztes góljával bejátszotta magát a válogatottba, a szakértők és a szurkolók egyöntetű véleménye, valamint a statisztikai adatok alapján is az Európa-bajnokság legjobb magyar futballistája lett. Nem állítom, hogy ha mi nem követeljük be a csapatba a magunk eszközeivel, minden másképp történik, de azt igen, hogy ráéreztünk, ott a helye a legjobbak között. Persze elsődlegesen az ő érdeme, hogy élt a lehetőséggel.

Most, az Albánia és Anglia elleni, közelgő világbajnoki selejtező előtt egy másik, eddig kevesebb figyelmet és játékpercet kapó labdarúgót javasolunk a kezdőbe, Sallói Dánielt. A helyzet részben analóg az említettel, hiszen Schäfer Kalmár Zsolt szalagszakadása miatt kapta meg a sanszot, most pedig támadójátékunk kulcsa, Szalai Ádám hiányzik majd térd­sérülés miatt. Ami viszont különbség, hogy míg Schäfer beépítését a középpályások „átcsoportosításával” meg lehetett oldani, Sallói kapcsán taktikai változtatás is szükséges, annyira különbözik a stílusa Szalaiétól. Korábban a Mainz erőcsatárának hiányából adódó nehézségeket szintén elemeztük, s arra jutottunk, lehetetlen ugyanúgy játszani vele, mint nélküle, mert nincs meg a keretben az „alteregója”.

De van másik! – ahogy híres tréfájában mondta Eötvös Gábor világhírű zenebohóc. Korábban Nikolics Nemanjára gondolhattunk a legtöbbször alternatívaként, ám ő jelenleg nincs olyan jó formában, mint Sallói. A Sporting Kansas 25 éves támadója 16 gólnál és 7 gólpassznál jár az amerikai ligában, s bár az előző vb-selejtezőkör neki sem volt fáklyásmenet, az angolok ellen gyakorlatilag egyedül több veszélyt jelentett a kapura, mint a többiek együttvéve. S még egy indok szól a bevetése, egyben a taktikai változtatás mellett, mégpedig a meglepetésfaktor. Ezt sem az ujjamból szoptam, hanem a jelenleg Zalaegerszegen dolgozó vb-ezüstérmes francia klasszistól, William Gallastól vettem, aki szeptemberi vereségeinket így elemezte: „A csapat nem változtatott semmin – nem szerzett meglepetést az ellenfeleknek, azaz kiismerték az együttest. (…) Valami váratlant kellett volna húzni, olyasmit, amire nincs felkészülve az ellenfél, (…) változtatni a szerkezeten és a felfogáson. A szakvezetőknek folyamatosan azon kell agyalniuk, hogyan tudják meglepni az ellenfelet.”

Itt a válasz: Sallói Dániellel. Aki ha gólt szerez, egyben történelmet ír, hiszen olyasmi még nem fordult elő a magyar labdarúgásban, hogy apa (ez esetben Sallói István) és fia is eredményes legyen címeres mezben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!