Ez is hősies – Deák Zsigmond jegyzete

Sosem sírtam még ennyire kétszer egymás után, két különböző dolog miatt – mondta tizennégy (jövő szombaton már tizenöt) éves lányom a vasárnap éjjelbe hajló Magyarország–Skócia Európa-bajnoki csoportmérkőzés után. Szerintem nem volt egyedül ezzel Varga Barnabás súlyos sérülése, majd Csoboth Kevin 100. perces győztes gólja idején. Ha hollywoodi filmben látunk valami hasonlót, azt mondjuk, na jó, ez azért már túlzás, de most tényleg igaznak bizonyult a klisé, mely szerint az élet a legjobb forgatókönyvíró. Vagy skót szempontból a legrosszabb, pontosabban fogalmazva az ő filmjükben is megvolt a dráma és a fordulat, csak náluk elmaradt a happy end.

Nálunk viszont a boldog vég egy új rész, az egyenes kieséses szereplés kezdete lehet, ha a többi csoportban számunkra kedvezően alakulnak az események. Ám egészen komolyan úgy gondolom – a sport alapvető eredménycentrikusságával szembemenve –, hogy mindez most legfeljebb a harmadik a fontossági listán. Az első az, hogy a többszörös arccsonttörést szenvedő Varga Barnabás sikeres műtéten esett át a stuttgarti kórházban, s a szokásos megfogalmazás szerint a körülményekhez képest jól van. Legkésőbb a dán Christian Eriksen három éve, szintén az Eb-n történt hirtelen szívleállása óta kollektíve aggódik a világ futballszerető közvéleménye a hasonló esetekben. Felemelő tapasztalni, hogy nemcsak közvetlen környezete, a magyar válogatott stábtagjai, csapattársai, hanem az egész sportág szorít(ott) érte és üzent neki Antoine Griezmanntól kezdve a teljes francia válogatotton át Fabrizio Romano transzferguruig. A Nemzeti Sportnak hétfőn sikerült megszólaltatnia a csatár otthon, Szentpéterfán aggódó édesapját, Varga Andrást, aki nagyot sóhajtva mondta: „Nehéz perceket élt át a család a televízió képernyője előtt, ám mára már nyugodtabbak lehetünk.”

Ez a lényeg. A másik pedig, hogy válogatottunk a továbbjutástól teljesen függetlenül elképesztő hitről és elhivatottságról tett tanúbizonyságot, önmagát a hajánál fogva kihúzva a két korábbi vereség és Varga sérülése miatti testi-lelki mélységből. Egy igazi csapat, egy összetartó közösség életében ezekben a pillanatokban alakul ki az a kohézió, amely megkülönbözteti attól, hogy 11 (avagy 26) ember együtt rúgja a labdát. Látjuk a hibákat, a hiányosságokat, érzékeljük, hogy nem verdesi az eget a színvonal, de bármi lesz a folytatás, ez az Eb már nem kudarc, sőt, bizonyos szempontból ugyanúgy hősies helytállás, mint volt 2016-ban és 2021-ben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!