– Tényező a szava, a véleménye?
– Tény, hogy a válogatott játékosok nagyobb része külföldön futballozik. És az is tény, hogy a határon túl lényegesen szűkebb a mozgásterem, mint itthon – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Egervári Sándor szövetségi kapitány.
– A kommunikációt vagy a cselekvést illetően?
– Is-is. Az évtizedek során a magyar klubok irányítóival és vezetőedzőivel kialakított jó és kollegiális kapcsolat kétezer-tízben például itt is kamatozott. Ott ellenben, ahol időközben külföldi edző vette át a szakmai munka irányítást, tavaly már nem feltétlenül volt tökéletes az összhang. A játékosokkal intenzív a kapcsolatom, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi csapatban szerepelnek – az utóbbiaknál, ha kevés lehetőséghez jutnak, tanácsadói szinten tudok a segítségükre lenni, természetesen csak abban az esetben, ha igénylik ezt a fajta támogatást.
– Mi a tanács?
– Nyomást kell gyakorolnia a futballistának, először a vezetőedzőre. A munkájával, hozzáállásával meg kell győznie a trénert, hogy igenis helye van a csapatban, építhet rá. Ha azonban úgy érzékeli, bármit is tesz, nem változik a helyzete, a pozíciója, próbáljon meg nyomást gyakorolni a menedzsmentre, a klub vezetőire, hogy adják kölcsön, engedjék vagy adják el, hiszen ha nem játszik, csak csökken a piaci értéke. Márpedig a válogatott labdarúgó játékjogának ára magasabb az átlagnál, ám ha a klubnál nem kap bizonyítási lehetőséget, pusztán a válogatottban nem tudja megmutatni magát és megtartani az értékét. Ha nincs más lehetőség, váltani kell.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGYAN LÁTJA A SZAKEMBER KOMAN VLADIMIR HELYZETÉT, ÉS MILYEN TANÁCSOKKAL LÁTJA EL A KLUBVÁLTÁS ELŐTT ÁLLÓ LABDARÚGÓKAT, KERESSE A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁT!
