„Megleptük a magabiztos svédeket, látszott, hogy nem különösebben készültek belőlünk. Érezhető volt, hogy jó a svéd gárda, de kapkodni kezdtek. Mindkét csapat 4–4–2-es rendszerben játszott, de a mieink a befelé mozgó szélső középpályások mozgékonysága révén átvették az irányítást” – fogalmazott Csank János.
„Rudolfék megmozdulásainak színvonalára a svédek nem voltak képesek válaszolni, középen pedig Pintér Ádám hatalmasat játszott” – emelte ki Csank a zaragozai légiós teljesítményét, dicsérve Varga József védőmunkáját is.
A volt kapitány igazat adott Egervári Sándor kollégájának, hogy ez egy magabiztos, tartásos magyar válogatott.
„Némely játékos nyilatkozata olykor a nagyképűség határát súrolja, de ez egyáltalán nem baj. Megvan az egészséges önbizalmuk, többségük teljesen alkalmazkodott ebben is a nyugati stílushoz, nem érezve az itthoni visszahúzó körülményeket” – emelte ki a stabil egzisztenciális biztonság fontosságát Csank János.