Gosztonyi kicsit haragszik Gulácsira

Először Simon Ádám tűnt fel a kordonok mögött.

„Két napja nem ettem, négy kilót lefogytam, annyira rosszul voltam – mondta Simon Ádám. – Így nem is kerültem be a kezdőcsapatba, és amikor sétáltam ki apályára, szembe jött velem Egervári Sándor, és kérdezte, »Mi van veled Ádi, hogy érzed magad?« – Mondtam, hogy nem vagyok a legjobb erőben, de semmi panaszom nincs. Ekkor közölte velem, hogy Kiss Máté nem érzi jól magát, így melegítsek gyorsan, mert kezdek. Az eredeti terv az volt, hogy a találkozó hajrájában lépek pályára, ha a középen játszó Kiss Máté vagy Korcsmár Zsolt elfárad. Hát nem így alakult… A beugrástól függetlenül úgy érzem, nem ment rosszul a játék, ám a félidő végére elfáradtam. A szünetben végig ültem a helyemen, nem éreztem, hogy bármi gondom lenne, de amikor felálltam, hogy kimenjek a pályára, nagyon megszédültem. Abban a pillanatban jeleztem is, hogy nem tudom folytatni a játékot.”

A nyilatkozat végén Simon Ádám boldogan szorította magához ikertestvérét, Simon Andrást.

„Képtelen vagyok gólt rúgni– sóhajtott a spanyol Córdoba csatára. – A hajrában volt egy nagy lehetőségem, de már nem volt erőm, csak nagy erővel belerúgtam a labdába, sajnos kipattant a kapufáról. De annyi baj legyen, a lényeg az, hogy a csapat nyert és bronzérmesek vagyunk. Bár bevallom, amikor Németh Krisztián kilépett és elesett, kivárt a japán játékvezető, és arra gondoltam: Némónak ad majd sárga lapot. Aztán a következő pillanatban láttam, hogy a tizenegyes pontra mutat – óriási kő esett le szívemről abban a másodpercben. A barátnőmnek és a családomnak szeretném ajánlani ezt a bronzérmet.”

Láthatóan a sétálás is nehezére esett Gosztonyi Andrásnak. Ám az örökké vidám középpályás ezúttal is mosolygósan állt a Nemzeti Sport rendelkezésére.

„Az egész mérkőzésen úgy éreztem, hogy mi vagyunk a jobbak – értékelt az MTK középpályása. – Különösen a második félidőben voltunk fölényben, de egyszerűen képtelenek voltunk gólt szerezni. Meg kellett volna nyernünk ezt a mérkőzést már a rendes játékidőben, több góllal is győzhettünk volna, ám összességében úgy gondolom, hogy ezzel a játékkal és főleg ezzel az eredménnyel nem okoztunk csalódást azoknak, akik otthon szurkoltak. Kicsit haragszom Gulácsi Péterre! Arra készültem, hogy a tizenegyes rúgásoknál én döntöm el a mérkőzés sorsát…”

A futballista persze nagyot kacsintott és még nagyobbat mosolygott az utolsó mondatnál, jelezve, hogy nem kell teljesen komolyan venni a kapus felé címzett kritikáját.

„Nagyon boldog vagyok, hogy nyertünk, sóhajtott Szabó János a Paks védője. – Annak ellenére is, hogy van bennem némi hiányérzet. Ha nem rontjuk el annyira a Ghána elleni elődöntőt, most a világbajnoki döntő előtt lennénk, nem a bronzmeccs után. De ezen kár keseregni, ha bárki azt mondta volna a vb előtt, hogy hat meccset végigjátszok és bronzéremmel megyek haza, mindenemet odaadtam volna ezért az ajánlatért.”

Szekeres Adrián eltiltás miatt nem játszhatott Ghána ellen, most azonban visszatért a csapatba és azzal kezdte az értékelést, hogy az első percekben bele kellett rázódnia a mérkőzés ritmusába.

„Nem készültünk túl jó előjelekkel erre a meccsre – értékelt a védő. – Az öltözőnk úgy nézett ki, mint egy kisebb kórház, mindenkit toldoztak, foldoztak, ragasztottak, itt, ott. Ráadásul Kiss Máté is kidőlt a bemelegítés során, és bár Agárdról a Sándor Károly akadémiáról jól ismerem Simon Ádámot, így tudtam, hogy keményen harcol majd, amíg jártányi ereje lesz, de féltem, hogy a betegsége mennyire viseli meg. A tizenegyeseknél már nem aggódtam. Évek óta Gulácsi Péterrel vagyok egy szobában, és most úgy indultunk el erre a meccsre, hogy a barátom azt mondta nekem: elég, ha döntetlenre hozzuk a meccset. A többit ő majd elintézi, és betartotta a szavát…”

Kiss Máté arról beszélt a mérkőzés után, hogy már nincs problémája, de az összecsapás előtt olyan erős szúró fájdalmat érzett a mellkasában, hogy inkább nem vállalta a játékot..

„Rettenetesen elfáradtam – sóhajtott egy nagyot Korcsmár Zsolt az Újpest játékosa. – Azt hiszem a második félidőben annyira kimerültünk, hogy már csak a szívünk vitt előre minket. Hiába volt rengeteg gólhelyzetünk, képtelenek voltunk a kapuba találni. És még így is sikerült felállnunk egy váratlan pofon után, így nagyon örülök, hogy bronzéremmel utazunk haza.”

A többiekhez hasonlóan mosolygósan érkezett Futács Márkó, pedig látszott rajta, nehezére esik minden lépés.

„Továbbpasszoltam egy labdát, amikor rácsúszott a bokámra az egyik védő, és beszorult a lábfejem a talpa alá – mondta a Werder Bremen légiósa. – Abban a pillanatban éreztem, hogy megnyúlt a bokaszalagom, és óriási fájdalmat éreztem. Az ápolás után megpróbálkoztam még a játékkal, de sajnos nem ment. Nagyon boldog voltam, hogy bekerültem a kezdő csapatba a világbajnokság harmadik helyéről döntő mérkőzésen, így természetesen folytatni akartam a játékot, de három lépés után éreztem, hogy képtelen vagyok erre. Tudtam, hogy csak tökéletes állapotban lévő futballista lehet segítségére a csapatnak, ezért, bár megszakadt a szívem, szóltam, hogy cseréljenek le. De nyertünk, és ez a lényeg!”

Németh Krisztiánt doppingvizsgálatra vitték a mérkőzés után, de amint mintát produkál, és találkozunk vele, a nyilatkozatát azonnal közöljük honlapunkon.

A Costa Rica elleni bronzmérkőzésről szóló cikkünket itt olvashatják.