Dárdai Pál: "Zenicán szerencsére kiderült: bízhatunk magunkban"

- Legyen őszinte: a nyitó kör tragédiája után hitte volna, hogy a zenicai találkozót követően győzelemre koccinthat?
- Miért ne számoltam volna sikerrel? - kérdezett vissza a remek teljesítményt nyújtó Dárdai Pál, a válogatott csapatkapitánya. - Annak ellenére, hogy az előjelek nem voltak éppen kedvezőek, azzal mentünk ki a pályára, hogy mindhárom pontot elvesszük a bosnyákoktól. Holott szombaton úgy megcsaltak a megérzéseim, mint pályafutásom során még soha, Norvégia ellen mindenre számítottam, csak arra nem, ami végül bekövetkezett. Zenicán szerencsére kiderült: bízhatunk magunkban.

- Utólag elárulhatja: mennyire volt nehéz talpra állni a Megyeri úti kudarc után?
- A meccset követő két nap, vagyis a vasárnap és a hétfő nem volt könnyű. A kedd már jobb hangulatban telt el, szerdán pedig nyertünk. Látja, ezért is szép a foci: szombaton padlót fogsz, négy napra rá meg már a te kezed emelik a magasba.

- Melyik a válogatott igazi arca, a szombaton, vagy a szerdán látott? Vagy esetleg még nem is láttuk?
- De: a zenicai az igazi. Ott azt játszottuk, amit begyakoroltunk, amiben jók vagyunk, amivel korábban magunk mellé állítottuk a szurkolókat.

- Majd a legtöbb drukkernek el is vették a kedvét...
- Tudja, mit mondok? A Megyeri úton nyilvánvalóvá vált számomra, hogy jó csapatunk van. Ahogy a közönség akkor velünk szemben viselkedett, kész csoda, hogy nem kaptunk nyolc gólt. Rögtön hozzáteszem: megérdemeltük a kritikát, és különben is, aki megveszi a jegyét, az azt kiabál, amit akar. A végén egyébként megtehettük volna, hogy beszaladunk az öltözőbe, ehelyett fogtuk magunkat, odasétáltunk a kemény mag elé, és a fanatikusok szemébe néztünk. Ha nem tettünk volna meg mindent a sikerért, képtelenek lettünk volna erre. És még valami: az elmúlt napokban megtudtuk, kikre számíthatunk. A családunkra, a vezetőinkre, az edzőinkre, a szponzorainkra és magunkra. Na meg az olyan szurkolókra, aki Zenicára is elkísértek minket. Több százan vállalták a rizikós túrát, igaz, ahogy elnéztem a srácokat, szép szál legények mind, nem volt okuk, hogy berezeljenek a helyiektől.

- Végre a csapat sem tűnt ijedtnek.
- Jelesre vizsgázott mindenki közülünk. Sőt, nem csak közülünk, köszönettel tartozunk például a tatai edzőtábor konyhásainak is, akik a szombati fiaskó után sem akartak minket megmérgezni...

A teljes interjú a Nemzeti Sport pénteki számában olvasható.