Amikor 2004. január elsején, másodpercekkel a Himnusz lecsengése után boldog új évet kívántak Rósa Dénesnek, talán maga a középpályás sem gondolta, hogy ennyire sikeres esztendő vár rá. Mert nézzük csak: debütálhatott a válogatottban, nemcsak bajnok, hanem kupagyőztes lett a Ferencvárossal, majd az aranyak után újabb ékszerrel, egy jegygyűrűvel gazdagodott, amikor örök hűséget fogadott kedvesének. A 28. születésnapját áprilisban ünneplő futballista mégis azt állítja, ha rajta múlik, a 2005-ös év még a tavalyinál is jobban alakul. Ha úgy alakul Rósa Dénesre (is) főszerep vár a szerdai Bulgária elleni világbajnoki selejtezőn.
Rósa Dénes nem ijedôs játékos, és hogy nem csupán a futballpályán tud küzdeni, arra bizonyságul szolgál, hogy még a csütörtöki rendhagyó bokszedzésen kiosztott néhány pofont (Fotók: M. Németh Péter)
Rósa Dénes nem ijedôs játékos, és hogy nem csupán a futballpályán tud küzdeni, arra bizonyságul szolgál, hogy még a csütörtöki rendhagyó bokszedzésen kiosztott néhány pofont (Fotók: M. Németh Péter)
- Gratulálok, nyolc négy önnek. - Bocsánat, de miről is van szó? - Rósa Dénes-Rósa Henrik nyolc négy, már ami a válogatottságot illeti. Egy segítsége elveszett…
- Á, nem zrikálom ezzel a bátyámat, sokkal inkább örülök annak, hogy már mindketten szerepelhettünk a nemzeti együttesben. Igaz, akkor még boldogabb lennék, ha megadatna nekünk, hogy egyszerre lépjünk pályára, ugyanis eddig tizenkét meccsen jött össze a Rósatestvérek tizenkét válogatottsága. Úgy hallottam, áprilisban barátságos mérkőzést vívunk Kínával, ki tudja, talán akkor két Rósa is szóhoz juthat.
- Maradjunk még családi körben: a nulla egyről eszébe jut valami? - Kérném a második segítséget.
- Ön még nem, de a fivére már szerzett gólt címeres dresszben. - Látja, ennek is nagyon örülök. Természetesen álmodom arról, hogy egyszer én is betalálok egy másik nemzet kapujába, de ha választanom kellene, hogy más góljával nyerjünk, vagy esetleg az én találatommal egy egyre végezzünk, akkor gondolkodás nélkül az előbbi variációra szavaznék. Meglehet, ósdi a felfogásom, ám vallom: a labdarúgás nem egy, hanem tizenegy emberről szól, hiba lenne az egyéni ambíciókat a csapatérdek elé helyezni.
A Ferencvárosban szabadon futballozhat
Szavazás
- "Melós kisember vagyok, aki mindig százhúsz százalékot akar nyújtani" - nyilatkozta hónapokkal ezelőtt. - Ezt tartom most is. Legfeljebb annyi kiegészítést tennék, hogy a Fradiban László Csabától szabad kezet kapok, azaz, noha papíron védekező középpályást játszom, nem gond, ha időnként a balszélső vagy éppen a jobbhátvéd helyén tűnök fel, edzőnk nem "vesz elő", hogy mit kerestem ott. A lényeg, hogy csináljak bármit, az együttes segítségére legyek.
- Úgy fest, ezzel nincs gond: tizennyolc forduló elteltével öt góljával és hat gólpasszával, vagyis tizenegy pontjával vezeti a kanadai táblázatot - erre alighanem még volt klubtársai, a hokis Rob Niedermayerék is elismerően bólintanának. - Szerintem sem rossz a mérleg, de ha azt veszem figyelembe, hogy a Győr elleni nyitányon egy tévesen beintett les miatt egy gólpassztól, az általam elhibázott büntető okán pedig egy találattól estem el, akkor beugrik: már tizenháromnál is járhatnék. Egy gólt leszámítva amúgy az ősszel jött össze a termés, az idő tájt jól ment a játék. A tavaszt gyengébben kezdtem, ugyanakkor úgy vagyok vele: majd most kiderül, milyen futballista vagyok. Speciel az ETO-meccs lefújását követően igen mélyre kerültem, volt honnan feljönnöm. ---- S ---- -