Legfeljebb a bolgárokat sikerült megtéveszteni

A találkozó előtt meglepetésül szolgált, hogy az idei BL-döntőnek otthont adó gyönyörű isztambuli stadionba még véletlenül sem jött ki néző - a VIP-páholy tagjain és a kispadokon ülőkön kívül ember nem volt a létesítményben -, aki kíváncsi lett volna a magyar és a szaúdi válogatott barátságos mérkőzésére.
Lehet, hogy ők - az otthon maradók - tudtak valamit…

Gyenge kezdés után...

Óvatos, visszafogott teljesítmény vezette fel magyar részről a találkozót. Persze ekkor még nem mehettünk biztosra: az ellenfél hibáira vártunk, talán hiányzott az összeszokottság, esetleg a lelkesedés.
Egy dolog azonban mindettől függetlenül valószínűsíthető: a magyar válogatott, ahogy a közelmúltban jó párszor, úgy ezután sem lép majd ugyanebben az összeállításban pályára. Mindez alaposan tükröződött a játékunkon is - nem ezt vártuk. Egyedül a szaúdiak próbáltak némi játékot és színt vinni a játékba, mi csak lézengtünk a pályán.

A második percben egy tizenhatosunkon belüli ívelésre Szűcs Lajos egyszerre rajtolt az ellenféllel. Kapusunk vetődött, a szaúdi csatár elesett, de a török játékvezető kirúgást ítélt. Az is volt.

Az ázsiaiak maradtak lendületben, köszönhetően néhány gyors, a labdát jól fedező és váratlan irányváltásokra, súlypontáthelyezésekre képes játékosuknak. Ennek ellenére mégsem vették át teljesen a játék irányítását, ami pusztán annak volt köszönhető, hogy nem voltak elég taktikusak és szervezettek. Egyik támadásuknál öten (!) igyekeztek középcsatárként a kapunk felé a szélső beadására várva, aki azonban egymaga is el tudta rontani a helyzetet…

Mi viszont nagyon fegyelmezettek vagyunk, voltunk, talán túlságosan is. Azonban többnyire csak keresgéltük egymást és a labdát, anélkül pedig nehéz.
Az enyhe szaúdi mezőnyfölény ellenére mégis vezethettünk volna. Vincze Ottó lövésre szánta el magát, a labda kipattant ugyan a kapusról, de mivel a támadást kísérő Tóth Balázs éppen azon kesergett, hogy nem ő kapta a labdát - egy helyben toporgott -, odalett a kínálkozó lehetőség.

Ezt követően a két csapat játékosai mezőnymunkát produkáltak, amelynek színvonala bizony a hazai élvonalét sem érte el. A nemzetközitől pedig jócskán elmaradt.

A hajrához érkezve a válogatottba visszatért Kenesei szabadrúgásból veszélyeztetett, de szaúdi kirúgás lett volna a dologból, ha az arab kapus nem próbálja megfogni a labdát. Így viszont jöhetett ismét Kenesei, de már a sarokból. Beadását követően a rövid saroknál jó ütemben érkező Juhász csúsztatása alig ment kapu fölé.

Pár perccel később Szűcsnek kellett kivetődnie egy védőfal mögötti beívelésre, amelyre jó ütemben rajtolt egy szaúdi csatár. Védőink jó ütemben figyelték az eseményeket...

A mérkőzés első félidejét jól jellemzi Kerekes Zsombor. A jó ütemű és pontos fejeseiről, valamint remek labdafedezéséről ismert honosított támadó az első játékrészben egy labdát sem tudott megtartani - háromszor vette vissza, mindannyiszor teljesen szabályos körülmények között azonnal leszerelték -, majd végszóként Tóth pontos, jobb oldali beadását fejelte középről, tizennégy méterről, senkitől sem zavartatva tizenkét méterrel a kapu mellé.

Az első játékrész leglendületesebb magyar akciója a Matthäus-László edzőpáros nevéhez fűződik, akik olyan vehemenciával hagyták el egy vélt magyar sérelmet követően a kispadot, hogy az a pályán lévőknek is dicséretére vált volna.

...erős visszaesés következett

A második félidőben Lipcsei sárga lapja jelentette a folytonosságot, már ami az első rész két magyar sárgáját, Tóthét és Leandroét illeti.

A szünetben beállt Rósa Dénes vitt némi életet a játékba, igaz neki is csak felvillanásai voltak. Az egyik ilyen végén két védőt forgatott meg a tizenhatoson belül, becenterezett labdáját azonban Kenesei abszolút ziccerben az ötösről középről kapu mellé talpalta négy méterrel.

Huszti helyzetét jegyezhetjük még fel, aki előbb mellre vette a labdát, majd mire az leesett volna egy lövésre, már becsúszva szereltek is a védők.

Ennyit a magyar lehetőségekről, bár szakszemmel nézve talán még említést nyer majd két véleményes szituáció a szaúdi tizenhatoson belül, amelyek után néma maradt a játékvezetői síp. A magyar játékosok is csak becsületből és megszokásból reklamálták a büntetőt…

A magyar csapat védekezése jócskán hagyott kívánnivalót maga után: rossz helyezkedések, szerencsétlen felszabadító lövések, ütemtelen becsúszások sorjáztak a második félidőben. A szórványos és kissé ad hoc-jellegű szaúdi támadások nehéz feladat elé állították a fáradtan mozgó magyar védelmet.

A jó és a rosszak

Egyedül Szűcs Lajos az, aki a puszta akaráson kívül érdemben is hozzá tudott tenni valamit a találkozóhoz. Nem is keveset. Amennyiben a mérkőzésről készül összefoglaló, azt a Fradi kapusának mindenképpen fel kellene vennie a referencia-kazettára, hiszen jó ajánlólevél lehet szinte a világ bármely csapatánál.

A képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében ott találjuk azt a Vincze Ottót, aki Thaiföldön játszotta be magát a Matthäus-csapatba és akinek tétmeccsen, a bolgárok elleni vb-selejtezőn kellene pótolnia az eltiltott Gera Zoltánt. Maradjunk annyiban: a lehetőség adott volt számára, ám a kérdés minden bizonnyal továbbra is nyitva marad.

De említést érdemel még Huszti Szabolcs is, aki egy éve még a magyar futball legnagyobb ígérete, leglendületesebb és egyik legpiacképesebb játékosa volt, ellenben a most rendelkezésére álló harminc perc alatt - csereként léphetett pályára - a legkevésbé sem igazolta a vele szemben támasztott elvárásokat.

Összességében talán a fáradtság, talán az összeszokottság hiánya, talán egyéb okok miatt az alacsony színvonalú mérkőzésen nyomokban sem lehetett tudatosságot felfedezni a magyar csapat játékában. Mindez a bolgárok elleni vb-selejtező előtt nem sok jóval kecsegtet. ----

A feladat látszólag egyszerűnek tűnt: le kell győzni a szaúdiakat, méghozzá olyan egyéni teljesítményekkel, amelyek után Lothar Matthäus azt mondhatta egy-egy játékosának: te, te és te ott leszel a bolgárok elleni keretben.
Gyorsan kiderült, hogy a valóságban nehéz mindezt megvalósítani. A szaúdiak ugyan alaposan leszerepeltek a legutóbbi, 2002-es világbajnokságon (a németektől például nyolc gólt kaptak), de a csapatuk mégsem nevezhető gyengének.
Lothar Matthäus a biztonság kedvéért még csavart egyet a meccs előtt a taktikán, délelőtt arról volt szó, hogy a mieink a mezőnyben 3-4-2-1-es felállással lepik meg az ellenfelet, ebből délutánra négy védő lett három középpályással, előttük az ETO-tengellyel, Vincze Ottóval és Kenesei Krisztiánnal, míg a piramis csúcsán ott mozgott Kerekes Zsombor. Papíron mindez szépen kirajzolódott, ám a pályán már kevesebb valósult meg a kapitány elképzeléseiből.
Mert, hogy, hogy nem a szaúdiak már a hatodik percben gólt szerezhettek volna, ám Szűcs Lajos bravúrosan hárított, megadva ezzel az amúgy néma csöndben játszott meccs alaphangulatát.
Azért volt ijesztő mindez, mert a meccstudósító a nagy lelátói magányban arra gondolt, hogy ha már oly kifogástalannak tűnt a gyep, a hideg, de száraz idő, hát ilyenkor a magára valamit is adó futballista nagyot alkothat, főleg akkor, ha be kell verekednie magát hosszú távra a válogatottba. Az emberfia arra számított, hogy a fiúk beleadnak apait, anyait, és szétszedik, vagy legalábbis szétfutják az ellenfelet.
Az első félidőben erről szó nem volt… A magyar játékosok tették a dolgukat becsülettel, még a lelkesedésükre sem lehetett panasz, de ahogy mondani szokták, a forma még igencsak idény elejinek tűnt.
A szaúdiaknál nem ez volt a feltűnő, hanem az, hogy bizony ők játsszák a gyorsabb futballt. Az ellenfél játékosai fürgébben mozogtak labda nélkül is, meg is mutatták magukat és nekik többször sikerült az, ami a magyaroknak csak ritkán: betörni a védelmi résekbe, meghúzni a jobb-, avagy a balszélt. Merthogy bizony ez volt a legnagyobb baj: a mieink nem tudták gyors indításokkal helyzetbe hozni a támadókat, a mélységből induló Kenesei Krisztián és az elől harcoló Kerekes Zsombor így ritkán jutott levegőhöz, és ami még ennél is nagyobb baj volt, lövőhelyzethez. A magyar csapat gyakorlatilag háromszor villant: egy Vincze Ottó-lövéssel egy Kenesei Krisztián-féle kiugrással, majd eleséssel, és egy Kerekes Zsombor-fejessel, amelyből könynyen gól születhetett volna.
Csakhogy ezzel szemben állt néhány szaúdi helyzet, ám szerencsére Szűcs Lajos magabiztosnak tűnt. Nem csoda, hogy Lothar Matthaus már a félidő felénél oldalvonalhoz kérte a csapatkapitányt, Vincze Ottót, és mondott neki egy-két taktikai utasítást. Az első negyvenöt perc tehát nem hozott igazán látványos futballt, a magyar csapat egyelőre még nem mutatta meg mire képes, jóllehet ebben az összeállításban talán először és utoljára szerepel nemzeti válogatottunk. Szembetűnő volt, hogy a középpályásaink jóval kevesebb labdát szereztek, mint a szaúdiak hasonló csapatrésze, hogy a mieink támadásai lassabban bontakoztak ki, és többször akadtak el mint az ellenfélé. Arról nem is beszélve, hogy Gera Zoltán nélkül nem volt olyan kreatív, villámgyors, váratlan megoldásokra képes futballista, aki akár egyedül is képes eldönteni egy találkozót…
A szünet után megpróbálta felvenni a szaúdiak pergősebb ritmusát a magyar csapat. Igaz, hogy az ellenfél újabb ziccert dolgozott ki kezdésként, ám Szűcs Lajos megint bravúrral hárított. Ettől kezdve vált izgalmasabbá a találkozó. A mieink a folytatásban bátrabban támadtak, mint tették azt az első félidőben, bár ez magában hordozta a gyors szaúdi ellencsapások lehetőségét. S az ellenfél élt is ezzel: újabb ziccereket dolgozott ki, ám Szűcs Lajos kapuja ezen a napon bevehetetlennek bizonyult. Lothar Matthäus jó érzékkel cserélt, hiszen a pályára küldött Rósa Dénes és Huszti Szabolcs egyaránt jó teljesítménnyel rukkolt ki, mindketten a csapat erősségévé váltak. Rósa Dénes a jobb, Huszti Szabolcs a bal oldalon került a szaúdi védők mögé - éppen ez hiányzott az első játékrészben.
Azt persze el kell ismerni, hogy a vendégek előtt adódott a több és nagyobb gólszerzési lehetőség, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a török játékvezető egy alkalommal büntetőt ítélhetett volna a magyar csapat javára. Ha ezt vesszük, igazságos döntetlen született. A mieink dicséretére szól, hogy az utolsó pillanatig hajtottak becsülettel, és akár a győztes gólt is megszerezhették volna. Persze ugyanezt elmondhatják magukról a szaúdiak is, akik talán előrébb tartanak a felkészülésben.
Lothar Matthäus irigylésre méltó helyzetben van, hiszen remek kapusaink vannak, ám ha a mezőnyjátékosokat vesszük figyelembe, akkor még van min gondolkodni. Nagy kérdés, hogy a kapitány az isztambuli összecsapást követően kinek a neve mellé írta oda, hogy ott kell lennie a bolgárok elleni keretben. Mert ez a meccs elsősorban erről szólt. A nagy lehetőségek találkozója volt tizenvalahány fiatalember számára. Ám, hogy éltek-e ezzel, azt most csak Lothar Matthäus tudja.
Legyünk optimisták: lesz ez még jobb is. ----

Isah teázója nem különösebben elegáns hely. Hangulatában leginkább egy, a hatvanas években üzemeltetett angyalföldi kocsmához hasonlít. A fakult abroszokon csikk égette lyukak, az asztalok mögött pedig olcsó bagót pöfékelő, kártyázó melósok.
Isah teázójában jókedvűek az emberek. Halász, vadász, madarász vagy egyszerű zsebtolvaj úgy ül le itt forró, csészényi teát kortyolgatni, hogy azt mondja: az élet szép. Nagyon is szép. Isah is boldognak látszik a kinyúlt, agyonhordott pulóverében. Kérlelni sem kell, magától mondja, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, de a legeslegjobb mégiscsak a Galatasaray. Pedig Isztambul Besiktas nevű városrészében vagyunk, a "fekete sasok" hazájában, azon a környéken, ahol a közelmúltban robbantásos merényletet hajtottak végre terroristák az angol konzulátus épületénél. Különleges város Isztambul, aki járt már itt, az pontosan tudja mindezt: tán párja sincs a világon a Boszporusz partján fekvő metropolisznak.

Pattogós induló, száguldó rendőrautó

Isztambul egyre inkább európai lesz, ám még mindig magán viseli - sőt, alighanem így lesz ez az idők végezetéig… - az iszlám vallás jegyeit és annak súlyát. Allah azonban egyre inkább elnéző gyermekeivel: emitt háztömbnyi fehérneműreklám szőke, csábító hölgy főszereplésével, amott szexbolt plakátja, sőt még bordélynegyed is létezik.
Egyre lazábbak az emberek a hajdanvolt Konstantinápolyban.
A mecsetek mellett a meccsek is fontosak (de még milyen fontosak!), és talán az a sok tengerre meredő mozsárágyú maradt itt a réges-régi világból, amikor a török még világhódító nép volt.
Ma már a rendőrök is nagyon "happyk".
Peter Pellady, a válogatott marketingmenedzsere a rendelkezésére bocsátott fekete Mercedes limuzin helyett - amelyik autóval a magyar küldöttséget vezető Szilvássy József MLSZ-elnökségi tag társaságában Isztambulban közlekedik - szerda délután inkább átirányított egy rendőrautóba. Azt mondta, a tudósítónak izgalmasabb téma, ha az egyenruhások társaságában gurul végig a városon.
Így történt, hogy a magyar csapat buszát felvezető rendőrautóban találtam magamat. S ha hiszik, ha nem, a két egyenruhás a mintegy órás úton végig török népzenét hallgatott, dudolászott, boldogan cseverészett. Az ember persze rögtön elképzelte, mennyire más lehet ilyen friss, pattogó muzsikát hallgatva elindulni, mondjuk, egy pillangókéssel hátba szúrt vagy baseballütővel fültövön csapott atyafi megkeresésére. Ezen a szerda délutánon persze meccsre igyekeztek a derék rendőrök, de őket is körülbelül annyira érdekelte a Magyarország-Szaúd-Arábia mérkőzés, mint bárki mást Isztambulban.
Az Olimpiai stadionhoz megérkezve álmosnak tűnő gondnok fogadta a magyar küldöttséget. Rajta kívül teremtett lélek sem volt itt. Pedig fontos meccs várt a mieinkre és a szaúdiakra is. Ám a törökök hozzászoktak a saját, egyre izgalmasabb, egyre jobban fejlődő, s ami ennél is fontosabb, egyre nagyobb pénzeket megmozgató labdarúgásukhoz. Ennek bizonyítéka, hogy Nicolas Anelka a Fenerbahcéhoz szerződött, és ezzel egész egyszerűen nem tudnak betelni a török újságok.

Ez a meccs ezúttal egy hírt sem ért meg…

A mi meccsünkről sehol egy rövidke hír sem jelent meg.
Pedig nem is olyan régen - háromnegyed esztendeje - ugyanezek a lapok másról sem cikkeztek, mint Lothar Matthäusról, egészen pontosan arról, hogy a magyar válogatott kapitánya a Besiktas edzője lesz.
Rég volt, igaz sem volt…
Sebaj, majd mi, magyarok odafigyelünk a csapatra, arra a gárdára, amely még mindig Németországba készül. Hiszen hiába kaptunk ki egyaránt három góllal Stockholmban és Zágrábban, Lothar Matthäus töretlenül bízik fiaiban, no meg az álmok megvalósulásában. Az Isztambul határában hegyektől és sóbányának tűnő barlangoktól körülvett dimbes-dombos részen épült vadonatúj Olimpiai stadion ad majd otthont az idei Bajnokok Ligája-döntőnek, s bizony utaznia kell jó sokat, teszem azt, a fináléba esetleg bekerülő Arsenal-, Barcelona- vagy Inter-szurkolóknak.
Most nem volt tömeg, sőt, teremtett lélek sem, csak a szél, az rángatta a stadion szélére felszerelt egészen meghökkentő hatású szélfogót. A magyar fiúk ezzel nem foglalkoztak, ők délelőtt még kondiztak egy jót, "rágyúrtak" az izmokra a Conrad Hotel hiper-szuper fitnesztermében, aztán jöhetett az ebéd, majd helyi idő szerint délután kettő órakor az indulás - és az érkezés a teljesen üresen ásító stadionba…
Az indulásra már kiderült, hogy Lothar Matthäus némileg megváltoztatta a csapat összeállítását: bekerült a kezdőtizenegybe Vanczák Vilmos és Tóth Balázs.
A kapitány mint mindig, ezúttal is rendkívül elszántnak tűnt. A szaúdiak kellő tisztelettel fogadták és üdvözölték Lothar Matthäust, hiszen a futball egyik királyának illik megadni azt, ami neki jár.

Főhajtás Fehér Miklós emléke előtt

A hangosbemondó az üres stadionba üvöltötte az összeállításokat, amely visszhangzott, és amelyre ezúttal nem figyelt oda senki. Ganczer Gábor, az MLSZ sajtófőnöke ekkor kijelentette, hogy két magyar szurkoló biztosan van, ők jelezték érkezésüket, nagy kérdés, hol ültek vagy hová bújtak el az üres létesítményben. A csapatok, a piros-fehér-zöldben és fehér-zöldben pompázó főszereplők négy órakor masíroztak ki. A mieinknél Kenesei Krisztián 25. válogatottságát ünnepelte, csapatunk tagjai viszont fekete karszalaggal sétáltak ki a néma csöndben.
A 2005-ös esztendő első válogatott mérkőzésén így emlékeztek meg barátjukról, az immár több mint egy esztendeje elhunyt Fehér Miklósról.
Aztán jöttek a himnuszok, így a magyar válogatott ezzel hivatalosan is munkába állt az új esztendőben.
Hajrá, magyarok! ----

Érdekes mérkőzést vívtunk. A játékosok többsége a klubjában a felkészülés közepénél jár, ráadásul légiósaink többsége ezúttal nem állt a rendelkezésemre. Akik viszont itt voltak, a legtöbbet nyújtották, amit várhattam, de ez most csak ennyire volt elég. A döntetlent reálisnak tartom.
Lothar Matthäus, magyar szövetségi kapitány

Szervezett magyar válogatottal találkoztunk, éppen ezért örülök, hogy összejött ez a mérkőzés. Lothar Matthäus munkája látszik a magyarokon. Egy héttel a számunkra fontos világbajnoki selejtező előtt elégedett lehetek a mutatott játékunkkal és az eredménnyel is.
Gabriel Calderón, szaúdi szövetségi kapitány

Így bíráskodott: Selcuk Derlei (6). A török bíró azonnal sárga lappal büntette a rossz ütemben becsúszó futballistákat, ám a Rósa Dénes ellen a hajrában elkövetett szabálytalanság után tizenegyes járt volna. Ez bizony nagy hiba volt.
Asszisztensek: Bülent Gökcü, Bahattin Duran - mindhárom törökök

Fény és árnyék

Hogy a jó hírünk még nem teljesen veszett el a világban, azt bizonyítja, hogy a szaúdiak éppen minket hívtak meg edzőpartnernek Isztambulba - mégpedig úgy, hogy a teljes költséget is állták.

Sporttörténeti pillanat volt: a magyar válogatott hivatalos mérkőzésen ennyi néző előtt még soha nem lépett pályára. Gyakorlatilag nem volt senki a lelátókon, s ez még akkor is igaz, ha egy magyar zászló így is kikerült az isztambuli Olimpiai stadion lelátójára.


---- Gera Zoltán

Sikeres átadás: 41 (22)
Sikertelen átadás: 10 (6)
Megnyert fejpárbaj: 4 (3)
Elvesztett fejpárbaj: 1 (1)
Megszerzett labda: 5 (3)
Elveszített labda: 7 (3)
Kaput eltalált lövés: 1 (1)
Kapu mellé
ment lövés: 3 (1)
Elkövetett
szabálytalanság: 1 (1)
Elszenvedett
szabálytalanság: 3 (0)
Jó csel: 11 (6)
Rossz csel: 1 (0)
Gólpassz: 0
Gól: 1
Játszott perc: 93.

Vincze Ottó

Sikeres átadás: 34 (12)
Sikertelen átadás: 6 (2)
Megnyert fejpárbaj: 2 (1)
Elvesztett fejpárbaj: 1 (1)
Megszerzett labda: 6 (3)
Elveszített labda: 5 (2)
Kaput eltalált lövés: 1 (1)
Kapu mellé
ment lövés: 1 (0)
Elkövetett
szabálytalanság: 6 (4)
Elszenvedett
szabálytalanság: 1 (0)
Jó csel: 7 (3)
Rossz csel: 7 (4)
Gólpassz: 0
Gól: 0
Játszott perc: 93
(Zárójelben a félidei statisztikai eredmény szerepel)

A szaúdiak elleni összecsapás tesztmeccs is volt: azok a játékosok bizonyíthattak, akik az eltiltott csapatkapitány, Gera Zoltán helyére pályáznak a március 30-ai Bulgária elleni vb-selejtezőre. Most Vincze Ottót figyeltük, és bizony a középpályás teljesítménye majd minden összevetésben gyengébb, mint amit Gera Zoltán a legutóbbi válogatottbéli szereplésekor, a november végi, Málta elleni vb-selejtezőn produkált