Magyar-horvát pályázat: a jószomszédi iszony

Nyilasi Tibor
"Sőt, Magyarország támogatja a korosztályos-Eb középdöntője egyik csoportjának horvátországi megrendezését - szolgált Nyilasi Tibor egy újabb adalékkal az egyre mélyebb horvát-magyar barátságról. - Minden szinten zajlik a két ország közeledése. A magyar csapatok egy része telente Horvátországban edzőtáborozik, és a két állam cégei is fantáziát láthatnak egymásban."
Egy példára mi is emlékszünk, a MOL komoly nemzeti érzülettel éppen a vb-selejtezőbeli rivális horvát válogatottat pénzeli… Nyilasi Tibor viszont amondó, az olajcég az OTP-vel együtt a Bozsik-programot is támogatja, és nem kizárt, hogy a felnőtt magyar futballt is szponzorálják.
Na, de miért éppen egy horvát-magyar közös pályázat futna be, amikor a fejlettebb infrastruktúrájú osztrákokkal is vesztettünk?
"Akkor korán pályáztunk. Fényévnyire voltunk a győztes portugáloktól, sok rutintalaság volt a tervekben."
Bizonytalansági tényező, hogynégy évvel a svájci-osztrák Európa-bajnokság után tán az UEFA nem szívesen ad a térségnek megint egy kontinenstornát. "Ha megfelelünk a követelményeknek, nincs gond. De ehhez be kell vetni Szepesi Györgyöt, Puhl Sándort, politikusokat, az atyaúristent, mert nagyágyúk nélkül nem lehet győzni."

Rátgéber László
A pécsi kosarasok edzője is üdvözli az elképzelést. "Teljes mellszélességgel kiállok a terv mellett, de ahhoz ragaszkodnék, hogy Budapesten legyen a döntő. Na, nem mintha a mai stadionjainknak bármilyen esélye lenne a zágrábi Maksimirral vagy a spliti Poljuddal szemben…"
Hát ez az. A mai magyar stadionhelyzet nagyjából megegyezik a honfoglaláskorival, és nem biztos, hogy az UEFA döntnökeit annyira meghatnák az ígéretek - inkább bizonyosságot várnának. "Ez ördögi kör, hiszen csak úgy lesz pénz majd a stadionépítésre, ha nekünk ítélik az Eb-rendezést. A lényeg, hogy a mindenkori kormánynak ki kell állnia a torna mellett."
Igen ám, de a magyar kormányok mostanság nem arról híresek, hogy nagy szorgalommal folytatnák elődeik politikáját. "A korábbi hatalom támogatta a focit, a mostani nem támogatja, lehet, hogy a következő meg a súlyemelést vagy a síelést favorizálja majd." Rátgéber László szerint sok érv szól a pályázat mellett. "Óriási tőkét lehetne kovácsolni ebből. Szállodák, utak, stadionok, a focira kedvet kapó gyerekek, multicégek… Ja, és végre a válogatott is kijutna az Eb-re." ---- Hajdú B. István

"Picit félek, mert a közelmúltban sokan mondták, hogy nem a közös rendezésé a jövő - osztotta meg aggályait a kiváló sportriporter. - Akadnak olyan felhangok, amelyek szerint az osztrák-svájci lesz az utolsó ilyen torna, de hátha még mi is lehetőséget kapunk négy év múlva."
Hajdú B. István azért három apróságot a magyar szövetség figyelmébe ajánlana: egyrészt kössük ki, hogy a döntőt itthon játsszák, másfelől törvény írja elő, hogy annak a döntőnek az egyik résztvevője a magyar válogatott legyen, harmadszor meg véssék kőbe a közvetítő riporter nevét. Vajon kire gondolhatott…?
"Tudom, Zágrábban voltak meleg pillanatok, de nem tartok a szurkolók csatájától. Lám, hányszor jártak itt horvát kupacsapatok, és minduntalan milyen békésen jutottak tovább…" A kommentátor szerint Magyarország megérdemelne egy ilyen tornát, hiszen a magyar ember még mindig megőrül a futballért. "Biztos vagyok benne, ha ma megkapnánk a rendezést, holnap már túlkínálat lenne az önkéntesekből. Bár pillanatnyilag az égvilágon semmink sincs, 2012-re sok minden felépülhet."
Így hát bizakodjunk, hogy az UEFA is fantáziát lát a megbonthatatlan horvát-magyar barátságban - bár ezzel kapcsolatban azért akad némi hiányérzete Hajdú B. Istvánnak. "Nem mondom, inkább a horvátokkal közösködjünk, minthogy Romániával tettük volna ugyanezt, én például majdnem Hajdukként tiszteletbeli spliti lehetek… De a legjobb akkor is egy finn-magyar pályázat volna. Nem lehet valahogy megoldani?

Détári Lajos
"Nevetséges az egész" - tudatosítja bennünk idejekorán az ötszörös világválogatott egykori labdarúgó, hogy társaival ellentétben nem rajong az ötletért. "Egy Eb-pályázatra van kétmilliárd forint? Ha megkapjuk a rendezés jogát, felhúzunk több csodaszép stadiont: utána mi lesz ezekkel a létesítményekkel?"
Döme úgy véli, még olimpiát is érdemesebb lenne rendeznünk, és nem a horvátokkal kellene nagy haverkodásba fogni. "Idejön valaki, kitalálja, hogy egycsapásra milyen jóban vagyunk a horvátokkal, és velük pályázzunk? Gyanús ez: közeleg az MLSZ-elnökválasztás, valamivel ki kell rukkolni…"
Félreértés ne essék, Détári Lajos bízik abban, hogy egyszer itt is lesz egy nagy világesemény - de ma még esélytelenek vagyunk. "Az olaszok már holnap megrendeznék az Eb-t, az oroszok annyi pénzt tudnak szerezni, amennyit nem szégyellnek. Most jártam Görögországban: tíz hónap alatt felépült az Olympiakosz kacsalábon forgó stadionja, készül az AEK pályája, új otthont kap a Panathinaikosz, az Arisz, ömlik a tőke a görög fociba. Igaz, nekünk is volt egy stadionrekonstrukciós programunk, amely harminckét létesítményt érintett. Nem emlékszik valaki véletlenül, hány készült el..?" ---- Berzi Sándor főtitkár leszögezi, csöppet sem újkeletű ez a horvát-magyar barátság. "Már a 2008-as Eb-re is felvetődött a közös pályázat, ám ez elmaradt. Egyrészt, mert a kormányzat akkor vállalta, hogy Magyarország egyedül is képes egy tornát rendezni, másfelől pedig az osztrák-svájci pályázattal szemben nem sok esélyünk lett volna."
A főtitkár ugyanakkor gyorsan megnyugtat bennünket is, megnyugtatja Détári Lajost is: az Eb után a stadionokban nem hajléktalanszálló működne… "Úgy tervezzük a pályákat, hogy később azokból jóval kisebb befogadóképességű létesítmények maradjanak. Nincs szükségünk ötvenezres stadionokra, ezért eleve lebontható vagy mobillelátókat alkalmaznánk."
A másik húzós kérdés: vajon a következő ciklusban hatalomra kerülő avagy hatalmon maradó politikai réteg szívesen finanszírozná-e a költségeket? "Abszolút nincs befolyással az esetleges kormányváltás, és nem félek attól, hogy szégyenszemre vissza kellene lépnünk a rendezéstől."
Persze, mindez még odébb van: döntés csak 2006 decemberében lesz, bár egy első fordulót már jövőre rendeznek. "Az UEFA nem akarja, hogy hat-nyolc ország éveken keresztül lobbizzon, mert ez rengeteg kidobott pénzt jelentene, ezért sok kandidáló esetén a legjobb hármat juttatják be a második körbe." Témánál vagyunk: vajon mennyibe kerül Magyarországnak ez a pályázat? Mert a kétmilliárd forint húzósnak tűnik. "Nem a szövetség, hanem az állam fizeti a költségeket, és ez az ön által említett összegnek csak a töredéke. Maradjunk annyiban: ha lenne kétmilliárd forintunk, annyiból már egy győztes lobbit is össze lehetne hozni. De nincs."