Matthäus: Az edzők néha csapjanak az asztalra

"Mozgalmas napokon van túl a magyar futball, rangadókat vívtak a csapatok, és noha a Ferencvárosnak lett volna esélye arra, hogy elhúzzon riválisaitól, értékes pontokat vesztett, így nyílt maradt a bajnoki címért zajló harc. A Pécs elleni Üllői úti találkozó után László Csaba, a Fradi vezetőedzője, aki pályaedzőm a válogatottnál, nyilvánosan is keményen kritizálta a játékosait. Erre sokan felkapták a fejüket, mert ez mifelénk nemigen divat. Én meg azt mondom, a szigorú bírálatnak helye van, azzal is lehet a csapatot építeni. Lássuk csak, hogyan…Hiba megsértődni a jogos kritika miatt

Minden edző más, ám azért a szakvezetők jobbára az öltözőkben mondják el a véleményüket. Nem titkolózás ez, de a szakmai értékelés elsősorban a tréner és a futballisták belső ügye. Ugyanakkor lehetnek szituációk, amikor az ember azt veszi észre, már nem elég hatásosak a zárt ajtók mögött elhangzó szavai. Arról még nem hallottam, hogy bármely futballista haragosan összegyűrte azt az újságot, amelyik a dicsőségét zengte, ám egy profinak nem csupán a dicséreteket, hanem adott esetben a kritikákat is el kell tudnia viselni. Rögvest hozzáteszem: a bírálatnak illik korrektnek lennie, tiszteletben tartva a futballisták személyiségét. A szurkolók nem mindig értik, hogy az edzőt, aki egyébként tartja a hátát a játékosaiért, olykor mi veszi rá arra, hogy a kamerák elé álljon a közös ügyeikkel. Nos, én mondhatok egy magyarázatot: a sajtóban megjelenő kritika adott esetben ébresztőként hathat a megbíráltra, akinek leült, visszaesett a teljesítménye. Tudom, a játékos a lelke mélyén nem mindig ért egyet az edzője véleményével, de azért ne feledjük, hogy a tréner az egész közösségért felel, neki csapatban kell gondolkodnia. A két szép szeme miatt senki sem kerülhet pályára, kizárólag a teljesítmény a döntő - s aki nem produkál, azt fel kell rázni. Ha másként nem megy, akkor a nyilvános bírálattal. ---- V ---- A