Buta hibák miatt kaptunk ki

Fájdalom, a legtöbbször így van ez, amikor külföldre látogat az ember: ilyenkor kénytelen szembesülni azzal, mekkora a lemaradásunk az élvonalba sorolt vetélytársakkal szemben. Most is, az itteni második ligában szereplő Enköping (egy, a futballhoz igazán értő honfitársunk szerint a ,,helyi Kistarcsa") otthonában tátva maradt a szánk, midőn körbejártuk a négy és fél ezer ülőhellyel felszerelt miniarénát. A létesítmény részletes bemutatásától e helyütt eltekintenénk, mert a végén még a házigazdák mezszínét idéző sárga irigység fogná el a kedves olvasókat…
Mellesleg a futball errefelé valóban családi eseménynek számít. Kisfiúk apáikkal és nagyapáikkal foglaltak helyet a lelátón, s láthatóan mindhárom generáció élvezte, hogy ott és együtt lehetett. Immár a meccsre gondolva: különösen az első félidőben volt okuk a vidámságra, amikor is Dennis Jonsson bombájával vezetéshez jutott az amúgy roppant szívélyes házigazda. Ennek ellenére egy rossz szóval sem illethettük Róth Antal együttesének produkcióját, hiszen a magyar fiatalok minimum partiban voltak a kiváló utánpótlásukról ismert svédekkel.

Martin Dahlin már a tehetségekre figyel

Apropó, kiváló utánpótlás. A tribünön helyet foglaló Martin Dahlin (aki nem is olyan rég némi színt csempészett az északi válogatott játékába…) mesélte nekünk, hogy errefelé nem divat a fiatalok kiárusítása, ennek megfelelően ritkaságszámba megy, ha valaki a 23. születésnapja előtt igazol külföldre (lám, a hazai együttesből egyes egyedül a francia Strasbourg profija, Alexander Farnerud számít légiósnak, a többiek mind odahaza tanulják a szakmát). A korábbi remek támadó csak tudja, mit beszél, hiszen mostanság menedzserként dolgozik. Ráadásul diplomatikus menedzserként, tudniillik érdeklődésünkre, miszerint a vendéggárdából kit szeretne ügyfelének, mosolyogva azt felelte: ,,Nehéz lenne választani, mert nem egy ügyes srácot láttam…" ---- & ---- H