Fényévnyire a szomszédtól

Az alig 6000 lelkes településen van az osztrák élvonal középcsapatának számító SV Mattersburg 18 ezer férőhelyes stadionja, amely már önmagában irigykedésre készteti a magyart. Hát még az, ami kicsit beljebb fogadja! Valahogy minden barátságosan kedves: az apró, de takaros klubépület, a tiszta öltözőfolyosó, az 1100 VIP-vendég számára felépített sátor, amely meccsnapon legalábbis lakodalmat idéz a végeláthatatlan svédasztallal, a bajuszukról sört nyalogató urakkal és kedélyesen csevegő feleségeikkel.
Tényleg futballmeccs lesz itt? - néztünk egymásra, aztán kísérőnkhöz, Udvardy Gyulához fordultunk, aki a kilencvenes évek közepén az akkor még alacsonyabb osztályban szereplő Mattersburgban együtt futballozott Hannich Péterrel, és aki azóta a klub magyar kapcsolatainál segédkezik. Tőle megtudtuk, hogy nemrégiben véglegesítették a sátrat, ahova egyébként 100 euró (mintegy 25 ezer forint) a belépő, de majdnem mindig telt ház van itt. Nem csoda, elvégre azon túl, hogy sokkal élvezetesebb teli gyomorral, néhány sör után felülni a lelátóra, alkalom nyílik a meccsek előtt és után találkozni, és néhány szót váltani a játékosokkal. Nem beszélve arról, hogy a gyerekeknek mekkora élmény aláírást gyűjteni a labdarúgóktól.
A labdarúgóktól, akik között egyébként most is akad egy magyar. Fülöp Zoltán második szezonját tölti a Mattersburgban, és a kezdeti nehézségek után egyre jobban érzi magát az együttesnél.
"Tavaly még feszélyezett, hogy szinte semmit nem értettem abból, amit mondtak nekem - mondta a korábban Siófokon és a Ferencvárosban is megfordult labdarúgó. - Angolul még csak-csak elboldogultam valahogy, ám az nem volt az igazi. Most már azonban egészen jól megértetem magam. Az imént beszéltem például a gondnokunkkal, hogy csináljon már valamit, mert a pályán helyenként furcsán pattan a labda."
Apropó, gyep! Tavaly cserélték ki, és olyan öntözőrendszer van alatta, amelynek érzékelői a talajvíz szintjét mérik. Most ne beszéljünk arról, hogy Magyarországon milyenek a futballpályák, mert látni fogjuk, könnyedén megoldható e gondok egy része. A klubot 1989 óta tulajdonló bankár, Martin Pucher például elhatározta, hogy kicserélteti a viseltes gyepet. Szervezett egy koncertet a stadionba, amire eljött egész Burgenland, a bevételből pedig rendbe tették a játékteret. Ennyi egy gyepcsere!
A lokálpatrióta - csapatában főként burgenlandi játékosokat szerepeltető - Martin Pucher okos ember. A futballistákon és a szakmai stábon kívül maximum két-három embert alkalmaz, kiadás így alig, bevétel viszont annál több van. Részben a belépőkből - az átlagnézőszám csaknem 14 ezer, hangsúlyozandó: egy hatezer lakosú kisvárosról van szó -, részben a szponzorok támogatásából és a természetesen az ajándéktárgyakból. A saját tulajdonú létesítmény aljában kocsmák, boltok működnek, ahol zászlótól kezdve sálakon, mezeken át a kulcstartóig mindent, de tényleg mindent meg lehet venni a Mattersburg zöld-fehér címerével.
Az együttes így öt és fél millió euróból (egymilliárdnál több forintból) gazdálkodhat szezononként - súgta meg Udvardy Gyula, aki elújságolta azt is, hogy 1999-ben még a harmadosztályban szerepelt a csapat, és a tavalyi volt az első szezonja az élvonalban. "Itt minden szisztematikusan, flottul működik" - tette hozzá végül.
Fülöp Zoltán - aki amúgy remekül játszott az osztrák bajnokság harmadik fordulójában rendezett, Pasching elleni derbin, hiszen még gólt is rúgott a 3-0-ra megnyert meccsen - amikor megkérdeztük tőle, ugyanazért a fizetésért, amit ott kap, hazajönne-e Magyarországra játszani, azt felelte, nem minden ám a pénz, és ezzel alátámasztotta Udvardy Gyula szavait: "Nekem nagyon fontos, hogy milyen bajnokságban, milyen körülmények között szerepelhetek. Itt mindenki tudja, mi a dolga, senki nem csinál mást, csupán elvégzi, amit el kell végeznie. Annyira jól működik itt minden!"
Mattersburg 19 kilométerre van a magyar határtól.
De fényévekre a magyar futballtól.