Hamar István: Bűn? Bűnhődés!

Kapitányt váltottak, leírtak középhátvédet és menesztettek pályaedzőt. Aztán voltak a mi kis bundáink, persze, hogy voltak, a közvéleménynek fogalma sem lehet arról, hány kisebb-nagyobb akció, zsebbe csúsztatott pénz, megbeszélt eredmény, gyanús körülmények között véget ért bajnokság borzolta a kedélyeket. Tippek persze vannak: ez vagy az a derbi tuti bunda volt, legendás meccsekről beszélnek, például az 1968-as Fradi– Vasasról, amelyet 2–1-re nyertek a zöld-fehérek, úgy, hogy az angyalföldiek kapusa, Varga László olyan luftot rúgott, mintha a komikusok gyöngye, Mr. Bean viselte volna a piros-kékek 1-es számú dresszét. És később is zajlott az élet. Sajnos, egyre inkább a pályán kívül voltak az izgalmas események, még sokan emlékeznek a Honvéd hajdani sztárjátékosainak meghurcoltatására, amikor a válogatott Sallai Sándor bundavád miatt maradt le már aláírt spanyolországi szerződéséről. Emlékezhetünk Kovács Kálmán tököli kocsmában rögtönzött sajtótájékoztatójára, amelyen mesélt az ott megjelent borozgató és csodálkozó helybélieknek, újságíróknak. Furcsa szituáció volt az, mint ahogy az egész ügy meglehetősen zavarosnak tűnt.
Teltek az évek, és – tán az ijedelem miatt – hosszú ideig nem volt ehhez hasonlatos botrány. A színvonal romlott, a sikerek messze elkerülték a mi kis futballunkat, ám legalább az erkölcsök tisztának látszottak – egészen az idén májusig. Az a szerelmetes hónap egyik botrányt hozta a másik után, újabb bundaügy robbant ki, majd szörnyülködhetett mindenki a Ferencváros–Debrecen találkozó utáni balhé miatt.
…és bűnbak mindig akad: az újkori bundabotrány első számú gyanúsítottjának Hamar Istvánt kiáltották ki. Nehéz tisztán látni ebben az ügyben még hónapok múltán is. Ha azt írjuk, hogy zavaros történet, akkor enyhén fogalmazunk. Már-már Columbo felügyelőt hívták segítségül, esetleg a CIA embereit, hiszen volt itt minden, telefonlehallgatás, leleplezés, kihallgatás. Az eset vége az lett, hogy hivatalosan kiderítették, a Kispest megpróbált egyezkedni a fehérváriakkal. A gyanú szerint Hamar István volt a szervező, és máris lecsaptak a Honvéd csatárára.
Egy év eltiltás várt a 25-szörös válogatott támadóra, arra a futballistára, aki az első pillanattól bizonygatta ártatlanságát. Mondhatnánk, a történet végül happy enddel zárult, hiszen fél év elteltével itt a módosítás, a csatár januártól újra edzhet, s márciustól megint pályára léphet a Honvédban.
…mert bűnbak mindig akadt – kérdés, mit szól ehhez a szerephez Hamar István.

Csak titokban járt edzésekre

– Túl van a karácsonyi ebédeken, és ami még ennél is fontosabb, túl van a meghurcoltatásán is. Januártól újra edzhet, képzelem, milyen szép ajándék lehetett ez az ön számára.
– Várjon már egy pillanatra, hadd fújjam ki magam. Futottam egy jót, itt vagyok a szüleimnél Tökölön, és azt mondtam magamnak a karácsonyi nagy falatozások után: gyerünk, futni kell, mert januártól kiköpöm a tüdőmet az edzéseken.
– Milyen állapotban van?

– Hát… Van mit pótolnom. Bizonyára tudja, nemcsak a meccsektől, de az edzésektől is eltiltottak, így az a lehetőségem maradt, hogy egyedül futkározzak Tökölön, vagy otthon, Szigetszentmiklóson. Tulajdonképpen a közeli erdő összes lakója ismer már, szinte vártam, hogy rámköszönnek a mókusok és a vaddisznók. Ám még mielőtt sajnálni kezdene elárulom, hogy tréningeztem a Honvéddal is. Utólag most már bevallhatom, titokban részt vettem a csapat edzésein, no nem mindegyiken, de azért elég sokszor. Fogalmam sincs, mi lett volna, ha rajtakapnak, talán életem végéig eltiltanak a futballtól. De vállalnom kellett a kockázatot, hiszen harminchárom évesen egyszerűen nem engedheti meg magának az ember, hogy túl sok időt kihagyjon.
– Ez jó… Titokban járt edzésre. Ez is jelzi, mennyire fontos önnek a futball. És mit szólt a karácsonyi ajándékhoz?
– Az eltiltásom feloldásához? Most mondjam azt, hogy minden nap és minden pillanatban vártam, hogy hatályon kívül helyezik a döntést. Fél évet így is ki kellett hagynom, és most azon töröm a fejem, hogyan tudnék elégtételt kapni, amiért ártatlanul bűnhődtem.
– Most is azt állítja, hogy nem bundázott, nem próbált egyezkedni sem telefonon, sem személyesen?
– Ezen már, azt hiszem, túl vagyunk, legalább ezerszer mondtam el, mi és hogyan történt. Ártatlan vagyok, mégis megbüntettek. Persze, pontosan tudom, mi történt valójában, és kinek köszönhetem ezt a szörnyű fél évet.
– A ligának, nem?
– Ugyan, a ligára én nem haragszom, az ottani funkcionáriusok csak tették a dolgukat. Nekik az a kötelességük, hogy ilyen ügyekben eljárjanak, és ítéletet hozzanak. A liga azért van.
– Hát akkor…
– A ligát egyszerűen félrevezették.
– Félrevezették?! Ki, vagy kik?
– Megmondom én magának: Szigli István, a Videoton klubigazgatója. Neki köszönhetem, hogy így elbántak velem.
– Nem gondolja, megint bajba sodorja magát azzal, hogy megvádol valakit?
– Én nem vagdalkozom, hanem tényeket sorolok. Szigli István kelepcét állított nekem, amelybe a ligánál is belesétáltak. A fehérvári vezető egyértelműen arra játszott, hogy engem kicsináljon és tönkretegyen. Sokan tudják, milyen a mi kapcsolatunk, és ez a sportvezető menynyire utált engem. Az egész még akkor kezdődött, amikor a Vidiben futballoztam. Akkoriban Várhidi Péter volt az edző, én pedig a csapatkapitány. Nem ment rosszul a játék, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, csakhogy történt valami: a klub irányítói azt akarták, hogy módosítsuk a szerződéseket, és abba valamennyi játékos egyezzen bele. Rajtam keresztül üzentek a csapatnak, elsősorban engem fűztek, hogy írjam alá az új megállapodást, mert csapatkapitányként példát mutathatok a többieknek. Nem túlzás azt mondani, hogy megzsaroltak, mondván, ha nem írom alá, mehetek a tartalékcsapatba.

Nem a ligavezérekre haragszik

– Erre a történetre sokan emlékezhetnek: ön nem írta alá a szerződést, és emiatt valóban hónapokra a tartalékok közé száműzték.
– Pontosan ez történt. Azt mondtam magamban, hogyan nézek majd néhány hét vagy hónap múltán valamelyik csapattársam szemébe, aki azért írja alá a módosított szerződését, mert Hamar István csapatkapitány erre biztatta. Semmi biztosíték nem volt akkor, hogy mi Székesfehérvárott pénzhez jutunk. Szóval, nem írtam alá a módosítást, és valóban a tartalékok közé kerültem. Szörnyű időszak volt az is, gyakorlatilag leírtak, mint futballistát. Kész szerencse, hogy hívott a Kispest, és ott újra játszhattam.

– Értem én, amit mond, csak hát mindez elég lehet ahhoz, hogy Szigli István bundát bizonyítson önre, és elérje, hogy eltiltsák?
– Nem győzöm hangsúlyozni, menynyire haragudott rám Szigli István annak idején, és nemcsak azért, mert azt a bizonyos szerződésmódosítást nem írtam alá, hanem azért, mert afféle lázadónak tartottak Fehérvárott, és azért, mert megpróbáltam harcolni az értelmetlen és logikátlan szabályok ellen. Képzelje el, még azt is bele akarták venni a szerződésünkbe, hogy három Videoton-futballista nem lehet egy helyiségben az öltözőn kívül, mert az már klikkesedésnek és széthúzásnak számít. Felháborító házirend készült, amiben nem lehettünk partnerek. Tehát ilyen körülmények között távoztam Fehérvárról, és amikor jött ez a bizonyos Videoton– Kispest találkozó, szinte kínálta magát a helyzet a bosszúra.
– Hallgatom, amit mond, de itt most meg kell jegyezni: ön azért mégiscsak telefonált egy Vidi-játékosnak nem?
– Ezt soha nem is tagadtam. Ám miért biztatnék én bárkit bundázásra magánügyben?
– Nos, ne rágjuk át magunkat az egész ügyön, gondolom, elmondaná a történetet a kölcsönkért Elvis Presley CD-kről. Végül is a közvélemény elé nem került titkos magnószalag, leleplező dokumentum, az viszont nagyon is kézzel fogható, hogy a Kispest szégyenszemre kiesett az első osztályból.
– …és ebben nekem, a játékosnak is megvolt a felelősségem. Kispesten azon a tavaszon enyhén szólva is zűrzavaros állapotok uralkodtak. A vezetőink csak hitegettek bennünket, pénzt ritkán láttunk, minden bizonytalan volt körülöttünk, ráadásul a csapat sem volt megfelelően összerakva. Mondhatni, minden hibázott, úgyhogy közös bűn a kiesés, és bizony ez az alaptalan eset, a bundaügy is belejátszott a kiesésünkbe.
– Azért kíváncsi lennék, hogyan élte meg ezt az egészet? A különböző tévéműsorokban nem úgy beszéltek önről, mint futballistáról, hanem mint egy gazfickóról.
– Képzelheti… Főleg annak tükrében kínos mindez, hogy a rendőrségi vizsgálat pillanatok alatt lezáródott, anélkül, hogy igazából elkezdődött volna. Ahogy az imént is mondta, semmiféle bizonyíték nem volt ellenem. Egyik kihallgatásról és tévéműsorból mentem a másikra, úgy éreztem, megbolondult körülöttem a világ.

A légióskodásról is álmodozik

– És mit érez most, hogy ismét futballista lett?
– Nincs bennem bosszúvágy, az élet úgyis igazságot szolgáltat. Hihetetlen bizonyítási vágy dolgozik bennem. Januártól elkezdhetek újra edzeni immár hivatalosan is, nem kell lopva, a kertek alatt álruhában tréningre mennem. Nagyon várom, hogy játszhassak, igaz, egyelőre márciustól lesz erre lehetőségem, de kérvényezem majd, hogy januárban az edzőmeccseken is szerepelhessek.
– Az élet önt is kárpótolhatja, hiszen az NB I B-ben akár bajnoki címet ünnepelhet a Honvéddal.
– Erre készülök a csapattársaimmal együtt. Most úgy tűnik, rendeződtek a viszonyok Kispesten, bár óvatosan mondom mindezt, hiszen ma Magyarországon bármikor összeomolhat egy kft., egy vállalat vagy akár egy klub is.
– Szolgált valami tanulsággal az elmúlt fél év?
– Mással sem szolgált, csak tanulsággal. Eddig is tudtam, hogy olyan korban élünk, amikor bárkit meghurcolhatnak. Az ember védtelen, és hiába bizonygatja az ártatlanságát, bűnbakot csinálnak belőle.
– Harminchárom esztendős, lesz ereje újrakezdeni?
– Mondom, hogy januártól zpótolok mindent. Az a veszély soha nem fenyegetett, hogy elhízom és ellustulok. Itthon már csak a Honvédban akarok futballozni, de azt sem tagadom, ha jön egy megfelelő külföldi ajánlat, még belevágok egyszer a nagy kalandba. Félre ne értse, nem a Milan vagy a Juventus hívására várok, beérem én már egy másodosztályú belga, német vagy osztrák csapat érdeklődésével is. Tudja, futballoztam Törökországban és Izraelben, úgyhogy pontosan látom a különbséget, milyen külföldön, és milyen itthon futballozni. És persze élni…